Századok – 1974

Tanulmányok - Szabó Miklós: Új vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásban 3/I

A SZÁZADFORDULÓI KONZERVATIVIZMUS С .Г VONÁSAI 53 Az etatista-organizátor politikai típus előtérbe állítása mellett másik fontos jellemvonása a hegyvidéki akciónak erős antiszemita jellege volt. Az egész akciót körülvevő hecc légkör nem szorítkozott az e tekintetben sajátos körülményeket jelentő rutén területre. Ellenkezőleg: kifejezője volt egy újabb, a nyolcvanas évek elejihez hasonló általános antiszemita hangulati hullámnak. Az antiszemita közhangulat, resszentiment, amely az Istóczy-mozgalom átmeneti fellendülése idején fellángolt, sohasem múlt el egészen, csupán intenzitásából veszített. Az új fellángolás forrása sokban a régi volt, új erősítő körülményektől serkentve. A parasztságot terhelő „zsidó uzsora" számontartása távolról sem csupán a Ruténfölddel kapcsolatban merült föl. Az agrárproletárság elégedetlenségének kitörései ezt a szempontot is újra előtérbe tolták az erre érzékeny megfigyelők gondolataiban. A városi kispolgárság körében sem hiányzott a hajlandóság, hogy a bank- és kereskedő nagytőkével szembeni ellenérzéseit antiszemita szólamokban fogalmazza meg. Nem volt az újkonzervatív mozgalom tevékenységi körében olyan probléma, mely nem függött volna össze az antiszemitizmussal. Az újkonzervatív liberalizmus kritika mindenkor tartalmazott bizonyos olykor latens, olykor manifesztté váló antiszemitizmust. A kapitalista korrupció, anyagiasság, önzés kárhoztatása, a polgárság tipizált magatartásának szembeállítása ellenpozícióként a feltételezett magyar nemzeti jellemmel az újkonzervatív kozmopolitizmus kritikában — mindezek különböző fokokon tartalmaztak antiszemita felhangokat. Az antiszemita látenciák a század végére fokozatosan kibontakoztak, felszínre léptek az újkonzervatív szociálpolitikai akciók keretében. Az érdekképviseleti, szövetkezeti tevékenység a századforduló éveiben erős antiszemita színezetet kapott. Az agrárius szövetkezetek ilyen vonatkozású politikai szereplése olyan visszhangot váltott ki, hogy maga a miniszterelnök volt kénytelen az üggyel foglalkozni. Széli Kálmán belügyminiszteri minőségében 1902. március 4-én 147/Res szám alatt körlevélben utasította a főispánokat, referáljanak a megyéjük területén működő OKH szövetkezetekről abból a szempontból, vajon űznek-e felekezeti (antiszemita) és nemzetiségi izgatást (utóbbi arra vonatkozott, hogy a Néppárt a szlovák és kisebb részben a német kisebbségi területeken nemzetiségi demagógiával is operált egyes esetekben). A belügyminiszteri megkeresésre beérkezett jelentésekből 2G van meg. A jelentést tevő megyékből 23 területen működik hitelszövetkezet. 19 főispán azt jelenti, hogy semmi rendelleneset nem észlelt. Ebből, mint az a részletesebb négy eltérő jelentés alapján következtethető, inkább a főispán személyére, mint megyéik szövetkezeteire lehet következtetéseket levonni. Az esetek zömében láthatóan csupán a főispán hanyagságáról van szó, részben pedig arról, hogy a szövetkezet szervezés a főispán figyelmébe ajánlott állami feladat volt, tehát nem vetett volna jó fényt működésére, ha túl nagy bajok vannak velük. A nemleges jelentések mindössze annak megállapítására szorítkoznak, hogy a főispánhoz ilyen jellegű panasz vagy jelentés nem érkezett, olyan válasz, mely azt állítaná, hogy a szövetkezetek működését figyelemmel kísérve határozottan állítja, azok működése korrekt üzleti jellegű, minden politikai tendenciát nélkülöző, egyetlen sincs. Ezzel szemben Csongrád megye főispánja 1902. márc. 27-i válaszában és Jász-Nagykun-Szolnok megyéé márc. 11-i válaszában kifejti, hogy jelentős különbség van az OKH és a Hangya szövetkezetek között: utóbbiak feltétlenül antiszemiták és fő feladatuknak a zsidó boltosok „kiirtását" tekintik. Ilyen jelleget az OKH szövetkezeteknél is észleltek, mindenütt, ahol papok a szervezők és vezetők. „. . . a fogyasztási szövetkezetek közül is jogos kifogás alá