Századok – 1974

Történeti irodalom - Ovszjanij I. D.: A második világháború előkészítésének titkai (Ism. Pritz Pál) 523/II

536 TÖKTÉNETIIRODALOM Ovszjanij könyve ismeretterjesztő munka. Erénye az ismeretterjesztőkkel szemben fokozottabban támasztható követelmény: az olvasmányosság. Elbeszélésébe időnként novellisztikus elemeket sző; előadását számos érdekes epizóddal, hasonlattal színesíti, jól tudván, hogy a történelem iránt érdeklődő olvasó számára érzékletesen, életközelséget keltve kell előadni mondanivalóját. Hadd említsük meg példaként Hitlernek azt a gondosan begyakorolt, hatásvadászó trükkjét, hogy külföldi vendégét — Mussolinit — nem a vasútállomáson fogadja, hanem az utolsó kilométereket Berlin felé tartva külön külön vonaton, de olyannyira együtt teszik meg, hogy közben a vagon nyitott ablaka mellett már beszélgethettek. Mussolini „államférfiúi gondolkodásmódját" a szerző magát a diktátort beszéltetve szemlélteti. „Hogy a népet naggyá tegyük — mondotta egy alkalommal Cianonak —, csatába kell küldenünk, akár farba rúgással is. S ezt meg is fogom tenni..." Nem kevésbé találó Mussolini München előtti ingadozó politikájának ahhoz a kutyához hasonlítása, „amelyik ugat is meg a farkát is csóválja, mert még nem tudja »melyik végével« cselekszik helyesen" (166., 300., 283. 1.). Az ismeretterjesztő műfaj leselkedő veszedelmét, a pontatlanságokat, a megengedhetetlen leegyszerűsítéseket a szerzőnek sem sikerült mindenütt elkerülnie. A kifogásolható megoldások közül csupán néhányat kívánunk megemlíteni. Túlságosan direktnek tűnik az Egyesült Államokban hozott semlegességi törvény és az Etiópia cserbenhagyása közötti összefüggés ábrázolása (139. 1.). A csehszlovákiai reakciós köröknek a müncheni alku előtti politikáját bemutatva ugyancsak számos áttétel elhagyásával a politikai szféra osztályjellegét közvetlenül órvényesülőnek mutatja (266. 1.). A fasizmus hatalomra kerülésének mégoly közérthető magyarázata sem indokolja az olyan fogalmazást, amely szerint „a munkásosztály forradalmi megmozdulásainak erejétől megrémült burzsoázia kapva kapott a fasizmuson" (160—151. 1.). A történelmi valósággal szembesítve nagyon egysíkú az Ausztria elleni német aspirációk bemutatása (172. 1.). A társadalmi háttérét hiányolhatja az olvasó, amikor az aduai vereség megtorlására sóvárgó Mussolini bemutatása mögül hiányzik az említett vereség következtében sértett olasz nacionalizmus említése (142. 1.). A német—olasz kapcsolatok történetéhez két megjegyzést fűzünk. Akármennyire is nagy hatással volt Mussolinire az 1937-es németországi látogatás, mégsem hihető, hogy ennek befolyására „úgy döntött, hogy Olaszország sorsát végleg a hitleri Németországhoz köti" (167. 1.). Ha a szerző itt körültekintőbben fogalmazott volna, akkor a másik buktatót is elkerüli. Azt nevezetesen, hogy a német—olasz ellentétek felelevenítésénél előadása azt a benyomást kelti, mintha ezek a nézetkülönbségek csupán 1939 tavaszán kezdődtek volna (300 — 301. 1.). A májusi válság — Hitler 1938 májusi sikertelen kísérlete a csehszlovák kérdés „megoldására" — felmutatásánál az angol magatartás szerepe a németek visszavonulásában teljesen elsikkad (213. 1.). Az említett és más hasonló hibák ellenére elmondhatjuk, hogy hasznos volt a könyv megjelentetése. PRITZ PÁL