Századok – 1974

Történeti irodalom - A helytörténetírás levéltári forrásai (Ism. Farkas Gábor) 519/II

TÖRTÉNETI IRODALOM 521 gok is szép számmal megtalálhatók a levéltárban, gondolunk mindenekelőtt a debreceni piarista, a böszörményi, a nánási református gimnáziumok történeti értékű iratainak felhasználására, de az alsőbbfokú oktatásra is találhatók adatok: a debreceni rajziskola (inasok részére 1828-ben szervezett intézet), a berettyóújfalusi és a hajdúbagosi református elemi iskolák iratai között. Átgondolt leírást találunk a levéltár 56 céhes fondjáról, amelyek között debreceniek, hajdú-városiak és idegen törvényhatóságbeli céhek iratai találhatók. Az egyesületek közül a kertgazdálkodásra vonatkozó 8 fond anyaga értékes gazdaságtörténeti, de társadalomfejlődési szempontból is. A kertkultúra Debrecenben a középkorból eredő foglalatosság, amelynek művelői 1848 előtt megélhetési lehetőséget láttak ezekben, de később már szórakoztató, a „szabad időt" kitöltő tevékenységgé vált (például: az úri szőlők elterjedése). Az egyesületek között fontos helyet foglaltak el a polgári kaszinók, ahol művelődésre, többek között a magyar nyelv művelésére, művészetek ápolására is sor került. Ezek közül két debreceni, azután a dorogi és a böszörményi kaszinók iratai kerültek levéltári őrizetbe. Gazdasági szervek közül — terjedelmüknél fogva — említésre méltóak a Kiss Orbán kereskedő-földbirtokos családnak, azután a Telegdi Kovács könyvkereskedő és a Derecskei uradalomhoz tartozó községek dominális bírája után fennmaradt anyagok. Egyházi szervek közül csak a piaristák debreceni rendházának iratai kerültek levéltári megőrzésre, azután 21 család, 7 személy iratai, és különböző gyűjtemények (pl. kéziratos térképek, genealógiai táblák, egyházügyi iratok, missilisek, felekezeti anyakönyvek) egészítik ki a levéltár feudális kori törzsanyagát. A fondok ismertetése után — befejezésként— „Függelék" következik; itt a legjelentősebb forrásokban szereplő helynevek levéltári jelzeteit, a bibliográfiai tájékoztatót és a név- és tárgymutatót találjuk. Végül megemlítjük még, hogy a kötetben Vörös Károlytól: „A levéltár feladatai a közművelési munkában" címmel jelent meg írás. Ebben, többek között, megadja azokat a fontos könyvészeti és levéltári forrásokat, melyekből a helytörténeti kutatók egy-egy település múltjára „alapadatokat" gyűjthetnek ki. A második kötetben a szerzők a korábban már tapasztalt szakszerűséggel a kapitalizmus korának Hajdú-Bihar megyei forrásait ismertetik. Tehát számbaveszik mindazon I fondokat, melyek iratképzői két vármegye: Bihar és Hajdú, azután Debrecen thj. város illetékességi területén a tőkés fejlődés idején működtek, és amely iratokat — történeti jelentőségüknél fogva —, az utókor számára megőriztek. A kutató, — aki ezt a kiadványt is mint helytörténeti'segédletet lapozza—, új igazgatási egység anyagával találkozik. Ez Hajdú vármegye Levéltára. A megyét az 1876. évi 33. tc. értelmében a hajdúkerületből, Debrecen városi birtokokból, azután Szabolcs és Bihar megyék több községéből szervezték. A levéltár kapitalizmus kori fondjainak leírása éppoly alapos és gondos munka, mint azt az I. kötet esetében is tapasztaltuk, de a szervek története itt utalásszerű. A kutatókat ez azonban nem zavarja, mert a legfontosabb problémákat részlegesen bár, de jelzi. A szerkesztőnek alkalmazkodnia kellett az iratok kezelési rendjéhez, a levéltár segédleteihez. Elvileg azokat az iratokat tárgyalják, melyeknél a fondnyitó év 1848, a záróév pedig 1944, közelebbről Debrecen város felszabadításának napja. Áz esetben azonban, ha egy fond iratai megelőzik a nyitóévet, vagy tovább futnak a felszabadulás utáni években, akkor azokat is itt ismertetik. A gazdasági szervek iratainak leírását az államosítás időpontjával zárták le, mert ez képviselte azt a fordulópontot, amely a tulajdonjogi viszonyokon túl szervezeti változásokkal is együtt járt. Az anyag ismertetése a fondjegyzék által adott szempontok értelmében, fondcsoportonként történik. A törvényhatóságok anyagai közül Bihar vármegye önkormányzati szerveinek (bizottmány) bemutatásával kezdődik a kötet, s ezeket az 1848 — 49. évi adóösszeírások és a törvényszék, a megyebíróságok, ill. Bach kori bíróságok, a fő- és alispán igen töredékben meglévő iratainak ismertetései követik. A polgári kori igazgatás bevezetése során szervezett hivatalok közül az alispáni rendelkezik a teljes időszakot felölelő anyaggal (bár ez sem teljes), míg a főispáni, a közigazgatási bizottság, a törvényhatósági bizottság, a szolgabíróságok iratanyaga töredékes. A hajdúkerület 1848 után még mintegy két ós fél évtizedig fennállott. Mennyiségileg, de adatgazdagsága miatt is a főkapitányi iratokra ós a szoboszlói szolgabíróság irataira hívjuk fel a figyelmet. Ezt követik Hajdú vármegye fondjai; abban a sorrendben, ahogy ezt az előző törvényhatóság levéltáránál is láttuk. Ä Debrecen polgári-kori városi igazgatásának tevékenysége során keletkezett iratokból a köztörvényhatóságiak fogják át az egész időszakot, s ezekről bő ismertetés olvasható. A városi ipari-üzemek anyagából azonban kevés maradt fenn, s azok sem mind jelentősek. A megyei városok és községek fondcsoportjaiban a hajdúvárosok történeti jelentőségű iratai kiemelkedő helyet foglalnak el. A hajdúvárosok 1850—1860 között Bihar és Szabolcs megyék igazgatása alatt állottak, majd 1860-tól 1872-ig ismét „kiváltságolt"