Századok – 1974

Történeti irodalom - A helytörténetírás levéltári forrásai (Ism. Farkas Gábor) 519/II

TÖRTÉNETI IRODALOM Ö19 már lemaradt a kereskedelmi központokba került városok (Pest, Győr, Komárom stb.) fejlődésétől. így a debreeeniséget elítélő Kazinczynak és főleg utódainak szeme előtt nem valamiféle esztétikumból álló, „szépirodalomból ismert polgáreszmény lebegett", hanem a kereskedelmi tőkével meginduló magyar városfejlődés, amelytől Debrecen már a XVIII. században elmaradt. Balogh István munkája adatokban gazdag, élvezetes olvasmány. Plasztikus képet fest egy sajátos kultúrával rendelkező közösségről, felderítve hagyományai eredetét és bemutatva felbomlását is. A mű nyeresége a néprajztudománynak és a várostörténet kutatói számára is sok érdekes szempontot nyújt. DÓKA KLÁRA A HELYTÖRTÉNETÍRÁS LEVÉLTÁRI FORRÁSAI L köt. 1848-ig, П. köt. 1848—1944. (Debrecen. 1972. 550, 721 1. A Hajdú-Bihar megyei Levéltár közleményei 3—4. sz.) Szerkesztette: Komoróczy György A Hajdú-Bihar megyei Levéltár igazgatója (Komoróczy György) az intézmény munkatársai és külső szakemberek közreműködésével (Béres András, Dankó Imre, Mervó Zoltánné, Módy György, Nagy Gyuláné, Nagy Sándor, Poór János, Ujlaky Zoltán, Varga Antal, Veliky János, Vörös Károly) állították össze ezt a kiadványt, melyben a feudalizmus kori iratokat ismertették. A szerkesztő szerint a kiadvány lényegében levéltárismertetés, amely ezen túl a helytörténetírás segédletének szerepét is betölti. A publikáció képet ad a levéltár 1848 előtti anyagáról; az iratokat létrehozó szervekről, azok működéséről és a hivatalok felépítéséről, majd „Az iratok leírása" címszó alatt az irategyütteseket közli. A szerkesztő kihasználja a magyar levéltári gyakorlatban jól bevált módszereket, s az ismertetést a fondjegyzék alapján, abban kijelölt sorrendben, kortörténeti korszakok szerint tagolja. Ettől csak az esetben tér el, ha az iratok egykorú kezelési rendszere ezt nem teszi lehetővé. Ezek esetében túllépi az 1848-as évet, amely a levéltári gyakorlatban korszakzáró dátum. A Hajdú-Bihar megyei Levéltár 1848 előtti anyaga Bihar vármegye, Debrecen szabad királyi város, a Hajdú kerület, a hajdú városok, mezővárosok ós a községek, illetőleg ezek illetékességi területén működött szervek, intézmények, testületek (céhek), egyesületek, egyházak, gazdasági szervek, családok és személyek által keletkeztetett történeti értékű irataiból tevődik össze. Ugyanakkor a közigazgatás felsőbb szervei közül a Nagyváradi Kamarai Igazgatóság (1785 — 1786) és a Tartományi Biztosság Debreceni Kerületének töredékes iratait (1796—1849) is itt őrzik. Az előbbi szerv működését tükröző jegyzőkönyvi tételek (2647) gazdag bepillantást nyújtanak a József-kori nagyváradi kerület kamarai adminisztrációjának széles hatáskört élvező intézkedéseibe, amelyek között jobbágypanaszok, egyházügyek, kereskedelmi és iparfejlesztési kérdések szerepelnek. Történetírásunk adós még a magyarországi középfokú kormányszervek múltjának feldolgozásával, s ezek közé tartozik a nagyváradi kamarai igazgatóság is. A tartományi biztosság működése már ismertebb. Ezt Komoróczy György két tanulmányában is ismertette, mint a jegyzetekben (18. old.) olvashatjuk. A jogszolgáltatás felsőbb szervei közül a Tiszántúli Kerületi Tábla iratanyagából maradt fenn töredék. Ez helytörténeti szempontból nem jelentős, de annál inkább értékes hivataltörténettel foglalkozók számára, mert az ügy viteli mechanizmusra beható ismereteket lehet meríteni belőle (Liber rationum). Bihar vármegye Levéltárának ismertetése során (23 — 99. old.) sommás leírásokkal találkozik az olvasó. Lényegében rövid történeti áttekintést nyújt a vármegyei szervezetről, a járásokról, a levéltár kialakulásáról, fejlődéséről. Bőségesebb a vármegyei autonómia irányító testületének, a nemesi közgyűlésnek, a József kori közigazgatásnak, a nemesi és a vármegyei tisztségviselők fennmaradt iratainak ismertetése. Ezek igen fontos helytörténeti forrásbázisnak tekinthetők, s kutatásuk és eredeti (főleg tárgyi egységenkint csoportosított) irattári rendszerük miatt is könnyebb. A különböző törvényszéki iratokat a helytörténeti kutatás már nehezebben hasznosítja, bár adatokban a pertestek bővelkednek. A kutatás eddig inkább a bírósági szervezetre s a jogalkalmazásra terjedt ki, holott a tanúvallomások a társadalom- és a gazdaságtörténeti vizsgálódásokat is lehetővé teszik. A Hajdú Kerület Levéltárának leírása is a kerület történeti áttekintésével kezdődik. Körültekintő és gondos leírás olvasható a főkapitány elnöklete alatt működött köz-