Századok – 1974

Történeti irodalom - Rózsa György–Spira György: Negyvennyolc a kortársak szemével (Ism. Unger Mátyás) 515/II

616 TÖRTÉNETI IRODALOM 528 — történeti súlyának megfelelően — legalább egyszer ne fordulna elő. S ami hasonló jellegű kiadványainkban eddig nem igen volt szokás, az ellentábor bemutatása is majdnem ilyen teljes. Nem hiányoznak a kötetből a császári ház, a kamarilla tagjai s a hazai konzervatívok és reakciósok első ós második vonalának alakjai sem (egészen a fogalommá vált ,,Pecsovics"-ig). Hasonlóképpen teljességre törekvő ezen a fokon a nemzetiségi vezetők tablója. (A rendkívül gazdag arcképcsarnokból az ábrázolt személyek névjegyzékét is áttekintve csak a legendás hírű székely ágyúöntő mester Gábor Áron véletlen kimaradása tűnt föl.) A képek második és harmadik nagy csoportját a politikai és a hadi eseményeket ábrázoló rajzok, festmények, illetve a karikatúrák képezik. A szerzők sok rég elfelejtett és nehezen hozzáférhető korabeli kiadvány képanyagát tárták föl, s jelentős mértékben gazdagították a közismert ábrázolások sorát. Hézagok persze így is maradtak, mert még a szeptemberi fordulatnak, 1848 decemberének és 1849 áprilisának sok jeles eseménye sem talált annak idején megörökítőre. A képek közlósmódja, sorrendje tekintetében a szerzők igen körültekintőek és nagyon következetesek. Bevezetőül rondszerint megismertetik egy-egy fontosabb esemény színhelyét, bemutatják a szereplőket, majd az eseményt megörökítő rajzokat, festményeket közlik, s végül az eseményeket politikai pártállás szerint kommentáló, torzító karikatúrákra kerül sor. A képek értelmezéséhez, főként a személyek azonosításához nagy segítséget nyújtanak a képaláírások és különösen a gondosan készített jegyzetek. (Szerintünk etekintetben még mindig egy kicsit szűkmarkúak voltak a szerzők. Ami természetes a szakembernek, nem föltétlenül az a tízezres olvasótábornak.) A képek művészettörténeti áttekintését nagyon jól szolgálja Rózsa György rövid tanulmánya. (Csupán a népképviseleti országgyűlés megnyitásáról készült Pettenkofen—Borsos litográfia keletkezéstörténetét fejtegető rósz feszíti szét a szűk kereteket). A szöveges dokumentumok a kiadványban másodlagos, de nem mellékes szerepet kapnak. A szerzők törvényeket, kiáltványokat, programnyilatkozatokat, újságcikkeket, hirdetményeket, falragaszokat, aktákat és levelet stb. közölnek, s ezzel kitöltik a képsorok hagyta hiányokat, elbeszélik az eseményeket, érzékeltetik a forradalmi napok hangulatát s a forradalmi hétköznapok szívós szervező munkáját. így lesz nagyon plasztikus a Batthyány-kormány s az OHB munkája, de így szerzünk tudomást a nemzetiségi mozgalmak állásáról s az udvar politikai és katonai szempontból döntő lépéseiről is. (Talán a Jelaeiénak szóló levelet, az október 3-i feloszlató parancsot s a cári beavatkozás valamelyik diplomáciai aktáját közöltük volna még.) A szerkesztés szempontjaira áttérve feltűnik, hogy a képek, szöveges dokumentumok mennyire szilárd ós könnyen áttekinthető keretbe illeszkednek. (A Kiadó magas színvonalú tipográfiai megoldása ezt a szerkezeti vázat vizuálisan is nagyon előnyösen emeli ki.) Hét, periódushatárként is szolgáló fejezetcím, az egyes fejezetcímeken belül kisebb (1 — 2 oldalas) tematikai egységek, melyeket rövid néhány soros szöveg vezet be, s végül e tematikai egységekben az egyes képek, szöveges dokumentumok, melyeket a képaláírások, illetve a történelmi, művészettörténeti adatokat tartalmazó jegyzetek segítenek értelmezni — ez a kiadvány szerkezeti struktúrája. (A kötet tartalmi és esztétikai színvonalát emeli, hogy a tartalmi és műszaki szerkesztőknek sikerült tematikai és műfaji szempontból egyaránt homogén oldalakat összeállítani.) A képek ós dokumentumok elrendezésében a kronológiai elv a döntő. Nyilvánvaló természetesen, hogy ezt nem lehet mereven alkalmazni, s így a szerkesztésben — az egyes tematikai egységek kialakításában, megfogalmazásában, sorrendjében, képeinek elhelyezésében — erősen érvényesül a szerzők tudományos álláspontja. (Szembetűnő ez pl. a márciusi forradalom esetében, Kossuth eddigiektől kissé eltérő megítélésében stb. A szerkesztők szemléleti vonalvezetése az egész kötetben nagyon érzékelhető, s ez akkor is pozitív vonás, ha a szakemberek körében a mű egyes tendenciái esetleg ellentmondást váltanak ki.) A szerkesztésben érvényesül a nagy történelmi távlatok érzékeltetésének szándéka. A forradalom ós a szabadságharc a centrális, a részletesen kidolgozott téma, de a kezdő és a záró fejezet az előzmények és a következmények elmondásával negyvennyolcat beilleszti a magyar történelembe. Érthető, hogy ez a két fejezet erősen szelektív, a vezérgondolat bizonyos szándékos egyszerűsítéssel ábrázolt. (Egyes képeiben szubjektívnak tűnő a két fojezet, egészében azonban mégis igen kifejező.) A szerkesztők komponálási módjában — nyilván a magával ragadó téma hatására — különben is van egyfajta rokonszenves líraiság. Az egyes fejezeteken belül érezhetjük a képsorok ritmusát, megrajzolhatjuk érzelmi hullámvonalát s érzékelhetjük a fejezetek nyitó ós záró képeinek átvitt, allegórikus értelmét. (Pl. az 1. fejezet Barabásnak „a magyar ugar" jelképeként közölt alföldi tájképével kezdődik s Petőfi „Dicsőséges