Századok – 1974

Történeti irodalom - Gergely András: Széchenyi eszmerendszerének kialakulása (Ism. Szabad György) 495/II

498 TÖRTÉNETI IRODALOM 498 A magyar parasztmozgalmak legjobb hagyományainak örököseként és folytatójaként fellépő Nemzeti Parasztpárt születésénél a népies baloldal kiemelkedő vezetői — Darvas József, Erdei Ferenc, Illyés Gyula, Kovács Imre, Szabó Pál, Veres Péter — mellett ott bábáskodtak a kommunisták — Donath Ferenc, Fehér Lajos — is. E párt válaszadása a XX. században annyiszor elhangzott Dózsa vagy Nagyatádi •— forradalom vagy reformok — alternatívára kezdettől egyértelmű volt. A harmincas évek derekán induló népies mozgalom a legjelentősebb szellemi áramlat volt Magyarországon. A népies baloldal magas színvonalon fogalmazta meg a demokratikus Magyarország programját, helyzetértékelésébe becsúszott hibák ellenére is. A Magyar Tanácsköztársaságnak a baloldali kommunista nézetek jegyében fogant hibás agrárpolitikájából a népies baloldal, majd a Nemzeti Parasztpárt élén állók többsége a munkásosztály vezető szerepét tagadó következtetés levonásáig jutott. Ezért a munkásosztályt legfeljebb szövetségestársként, s nem vezető osztályként ismerte el. A mozgalom egésze később, 1946 után sem haladta meg ezt a szemléletmódot, de Erdei, Darvas és mások is, már a harmincas évek végétől — a 40-es évek elejétől következetesen marxista felfogást vallottak. Tóth István könyve a népies baloldal történetét 1939-től, a Nemzeti Parasztpárt megalakulásától kíséri nyomon nemzeti történetünknek az antifasiszta küzdelem szempontjából mindmegannyi fontos állomásán; 1941 decemberében a Népszava karácsonyi számának írói, az 1942 elején életrehívott Történelmi Emlékbizottság tagjai, a Parasztszövetség földmunkás szakosztályának, majd 1944 májusában megalakult Magyar Front vezetői között egyaránt ott találjuk őket. Erdei Ferenc már az 1943 nyarán, Balatonszárszón tartott konferencián a polgári demokrácián túlmutató politikai berendezkedésű Magyarország mellett érvelt. Az 1944 novemberében Szegeden megalakult Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, majd pedig az egy hónappal később Debrecenben létrejött Ideiglenes Nemzeti Kormány bölcsőjénél is — Erdei révén — ott tevékenykedett a Nemzeti Parasztpárt. 1945-tel nyílt igazán tér a Nemzeti Parasztpárt számára. A párt eszméi a paraszti származású értelmiségiek s a parasztság legbátrabb elemei körében 1945 előtt is hatottak, de ez szervezetileg alig realizálódott. 1944 decemberében és 1946 elején — a már felszabadult országrészen — a Tiszántúlon, majd a Duna—Tisza közén hetek alatt a falvak egész sorában alakulnak meg a párt alapszervei. A párt mint a béresek, summások, mezőgazdasági nincstelenek, törpebirtokosok s paraszti értelmiségiek pártja bontott zászlót. Az ország teljes felszabadítása után a Dunántúlon is megkezdődött a párt szervezeteinek kiépülése. 1945 augusztus elejére a helységek 45%-ában, mintegy 200 000 taggal működtek már a párt szervezetei. A Tiszántúlon volt és maradt a legerősebb a Nemzeti Parasztpárt. Itt a falvak 4/5-ében épültek ki a párt szervezetei, s ezen az országrészen a munkáspártokéval megegyező erőt képviselt. Még Révai József írta a harmincas évek második felében, hogy a népi írók szociográfiai leírásaikkal több világosságot derítettek a magyar falu társadalmára, mint a magyar agrárstatisztika egy félévszázada megjelenő számadatai együttvéve. E körülmény a Magyar Kommunista Párt vezetőinek szemében is szinte predesztinálta a fiatal parasztpártot arra, hogy a földreform megalkotásában kiemelkedő szerepet töltsön be. A Nemzeti Parasztpárt vezetői nem téve különbséget a feudális eredetű nagybirtok, az úri középbirtok és a gazdagparaszti birtokok között, az 50 holdon felüli földterületeknek egyöntetűen a reform céljára történő igénybevételét javasolták. Ezt a forradalmi agrárprogramot a Magyar Kommunista Párt vezetőivel folytatott egyeztető tárgyalások után módosította a Nemzeti Parasztpárt: a paraszti birtok esetében 200 holdra, az úri középbirtok kisajátításával pedig 100 holdra szállította le a földreform céljára kisajátítható birtok határát. Ezzel a földreform-programmal lép a nyilvánosság elé a Parasztpárt. Tóth István könyve arra az igen fontos tényre is fényt derít, hogy a Községi Földigénylő Bizottságok tagjainak 21%-a a Parasztpárt tagjaiból rekrutálódott. Ez a százalékarány igen sokatmondó a párt mögé felsorakozó parasztságról. A Nemzeti Parasztpárt következetes demokratizmusa, alapvetően szegényparaszti osztálybázisa, a munkás-paraszt szövetséget igenlő politikája alsó, közép és felső szinten egyaránt meghatározta a párt szövetségi orientációját, a Magyar Kommunista Párttal való szoros együttműködést. A párt felső vezetésében 1945 nyarától három, többé-kevésbé homogén csoport alakult ki: az Erdei—Darvas vezette baloldal, a Veres Péter körül tömörülő centrum és a jobboldalként emlegetett Kovács Imre-féle szárny.