Századok – 1974

Történeti irodalom - Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában I. köt. Dunántúl (Ism. Gunst Péter) 489/II

TÖRTÉNETI IRODALOM 489 Az ipar fejlődését tárgyaló fejezet az ipari termelés nettó értékének négyszeres növekedését állapítja meg 1950 és 1967 között, aminek alapján az ipar adja a nemzeti jövedelem 40%-át. À termelés és a munkaerő koncentráltság nagy, s az ipar szerkezete is átalakult. A nehézipar 60,8, a könnyűipar 20,4, az élelmiszeripar 18,8%-os termelése a magyar gazdaságot már a fejlett ipari országok ipari struktúrájához közelállónak mutatja, be. A mezőgazdaság fejlődése ugyanakkor elmaradt a modern agrárfejlődéstől, bár az 1945 előtti időkhöz képest modernizálódott. Az infrastruktúra és a szolgáltatások fejlődését számadatokkal mutatja be a könyv, majd a külkereskedelem ismertetésére tér át. A külkereskedelmi mérleg szerint a mezőgazdasági kivitel csökkent, főleg feldolgozott árut visznek ki az országból, az ipari termékek kivitele viszont megnőtt. Mindez az ország fejlődését illusztrálja. A növekedés ütemének megállapítására az 59. táblázat szolgáltat konkrét adatokat, amely a nemzeti jövedelem alakulását mutatja be 1950-től 1966-ig. Ennek alapján a növekedés évi üteme kb. 4%-ra tehető. Ezzel Magyarország a két világháború közt leglassabban fejlődő országok sorából világviszonylatban a leggyorsabban fejlődő országok közé emelkedett. A könyv utolsó fejezete e gazdasági fejlődés társadalmi hatásait tekinti át. Bemutatja azt az egészséges mozgást, amely az addig nagyon zárt társadalmi osztályok ós rétegek között megindult. Kitér a munkavédelmi törvényekre, áttekinti az ország fogyasztási struktúráját (mely közepesen fejlettnek mutatkozik) — és megállapítja, hogy a magyar társadalom a felszabadulás után nemcsak radikálisan átalakult, hanem életkörülményei is megváltoztak, „gyors modernizálódása játszódott le". Ez az ismertetés, amely a rendkívül tömören fogalmazott könyvnek csak néhány fő gondolatát próbálta kiragadni, közel sem ad képet arról a hatalmas munkáról, amely ebben a kötetben rejlik. Valóban fontos missziót kell ennek a műnek teljesítenie, ha arra törekszik, hogy a történelem rendkívül fontos szerepére hívja fel a társtudományok művelőinek figyelmét. Mert ez a munka azt teszi. A gazdasági élet változásainak, bonyolultságának, sokrétűségének konkrét bemutatásával egyszerre tanít és figyelmeztet. Nem elszigetelten nézi gazdasági életünk történetét, hanem mindig beleágyazza azt Európa, sőt a világ gazdasági és politikai viszonyai közé. Rámutat arra, hogy az ország gazdagsága vagy szegénysége nem véletlen és nem elszigetelt jelenség. A nemzetközi munkamegosztás szerepe jelentős előremozdító erő lehet. Csupán egyet sajnálhatunk: a rendkívül tömör, bár igen világos és logikus fogalmazás nem éppen könnyű olvasmánnyá teszi ezt a munkát. Ügy hiszem, vonzóbbá lehetett volna tenni néhány diagrammal, vagy a táblázatoknak grafikon formában történő feloldásával. Meghökkentő grafikonok alakulhatnak ki e száz év gazdaságtörténetének adataiból ! Mindez azonban nem von le semmit e munka értékéből, amely valóban méltóképpen reprezentálja a gazdaságtörténet jelentőségét mai és jövő életünk számára is. T. MEREV KLÁRA AZ ÚRBÉRES BIRTOKVISZONYOK MAGYARORSZÁGON MÁRIA TERÉZIA KORÁBAN. I. KÖTET. DUNÁNTÚL Szerk.: Felhő Ibolya. Munkatársak: Buzási János, Nagy Lajos, Papp Gábor (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1970. 529 I. + 12 térkép) Az újkori magyar történettudomány fejlődésének kezdettől fogva egyik fájdalmas sajátossága a kiegyensúlyozatlanság, a kezdeményezések torzóba merevedése, egész kérdéskörök kutatásának elhanyagolása. Azt szokták mondani, hogy a XIX. sz. második felének nagy korszaka, amelyik addig ismeretlen történeti adatok hallatlan bőségét tette közkinccsé tudományunk számára, csak bizonyos részletek megismertetését szorgalmazta, egyes korszakokat előnyben részesített másokkal szemben, egyes kutatási területeket jobban támogatott, mint másokat. Ez nagy általánosságban igaz is, de ha arra gondolunk, hogy a heraldikai, genealógiai, vagy egyháztörténeti kutatások is tulajdonképpen félbemaradtak, hiszen egyetlen esetben sem került sor az eredeti elképzelések maradéktalan megvalósítására (a genealógiai kutatások esetében pl. a nemesség társadalomtörténetének megírására), akkor inkább azt kellene fájlalni, hogy alig találunk olyan kutatási területet, ahol — adott korok általános színvonalához méltó — eredmények születtek