Századok – 1974

Történeti irodalom - Berend T. Iván–Ránki György: A magyar gazdaság száz éve (Ism. T. Mérey Klára) 486/II

TÖRTÉNETI IRODALOM 487 A tőkés átalakulás alapjainak kiépülése maga után vonta a nemzetgazdaság átalakulását. A mezőgazdaság — az úrbérrendezések lezajlása után — sem veszítette el alapvetően nagybirtokos jellegét. A nagybirtokrendszert konzerváló intézkedések, majd a kiegyezés után is terjedő nagybérleti rendszer illetve az ez úton kapott pénzösszegek lehetővé tették a nagybirtokok modernizálódását. A mezőgazdasági technika fejlődését a szerzők ismét táblázattal érzékeltetik, összehasonlítva az ország 1870 és 1895 évi mezőgazdasági gépparkját (6. táblázat). A művelési ágak arányában bekövetkezett változások, a főbb növények terméseredményében és az állattenyésztésben 1880-tól bekövetkezett fordulat ismertetése után közlik a bruttó mezőgazdasági termelés alakulását, 1867 — 70 ós 1911 —13 között (9. táblázat). Ennek alapján megállapítják, hogy az első világháború előtt ,,a mezőgazdaság meghatározó szerepet játszott mind a foglalkoztatás, mind pedig a bruttó nemzeti termék előállított mennyisége szempontjából". Erre az időszakra esik hazánkban a gyáripar kialakulása. A magyarországi ipari struktúra érdekes vonása, hogy a kisipar igen számottevő, de a gyáripar ugyanakkor nagyon koncentráltan alakul ki. Hazánkra általában az újonnan, főként külföldi tőkével létrehozott gyár a jellemző, kevés kézműipari műhely alakult át nagyüzemmé. A másik jellegzetes vonása a hazai gyáriparnak az ágazati szerkezet speciális aránya. A század elején az ipari termelés 40%-át az élelmezési ipar állította elő. A hagyományos kereskedelmi tevékenység és a kereskedés formái is megváltoztak, bár a kivitel struktúrája kevés változást mutat; az export főként cseh és osztrák területek felé irányul. A nemzetgazdaság fejlődésének különleges sajátosságai állapíthatók meg ebben az időszakban, s ezek egyike a belső gazdasági erőforrás gyengesége, amelynek következtében a magyarországi modern gazdaság kialakulásában a külföldi, főként az osztrák tőke játszott meghatározó szerepet. A nemzetgazdaságon belül a jelzett időszakban a mezőgazdasági termelés növekedése 2%, a gyáriparé 6% volt, amiből máris következtethetünk arra, hogy a nemzeti jövedelem megoszlásában is egyre nagyobb hányad jutott az iparnak. A gazdasági alap átalakulása természetesen kihatott a társadalomra is. A szerzők érdekes képet festenek a dualizmus társadalmáról, amelyben a nagybirtokos arisztokrácia a vezető réteg, de egyre inkább előre törnek a fináncoligarchák. Megemlékeznek a dzsentri életformáról, a szinte külön kasztot képező kisiparosságról ós a jóformán teljes elszigeteltségben élő parasztságról. Vizsgálják az e korban kialakult munkásosztály belső összetételét. E társadalmi osztályok és rétegek magatartását, anyagi és jogi helyzetét néhány vonással is közel tudják hozni az olvasóhoz. (Itt kell megjegyeznem, hogy a 95. oldalon említett 1907. évi cselédtörvényt a kortársak „deres-törvénynek" nevezték. A „rabszolgatörvény" elnevezéssel az 1898. II. tc.-t illették, amely szervezkedési jogától fosztotta meg a mezőgazdasági munkásokat). A századforduló tehát igen jelentős korszaka gazdaságtörténetünknek, bár — mint a szerzők megállapítják — a „befejezetlenül lezárt ipari forradalom", ami országunkban lezajlott, nem változtatta hazánkat ipari országgá, az megmaradt a „Monarchia . . . agrár szállítójának szerepkörében". A második fejezet, amely a két világháború közötti korszakot tárgyalja, az előbbi dinamikus gazdasági fejlődéssel szemben egy hanyatló, keveset fejlődő, stagnáló gazdaságtörténeti képet állít elénk. A szerzők felmérik és bemutatják azt a nagy változást, amely a Monarchia felbomlásával létrejött. Magyarország a korábbi monarchiai gazdaság úgyszólván önellátó egységéből, minden átmenet nélkül erőteljesen külkereskedelemre utalt országgá vált, „zárt, belső kapcsolatai helyett kikerült a világpiacra". A piaci viszonyok áttekintésével kapcsolatosan rámutatnak a szerzők a háború után kialakult politikai légkör kedvezőtlen hatására a gazdasági élet alakulásában. Ismertetik az állam és a külföldi tőke kapcsolatát, és megállapítják, hogy a külföldi kölcsönök nagy része nem produktív beruházásokra jutott, s ez nemcsak hazai sajátosság volt ekkor. A világgazdasági válság az állam beavatkozását követelte meg, mert már csőd fenyegetett. A szerzők ismertetik e beavatkozás különböző formáit, majd bemutatják a német gazdasági térnyerés politikáját a magyarországi gyakorlatban. Ez utóbbi a külkereskedelmi forgalom alakulásán kívül a német tőkének a magyar ipar területére történő benyomulásán is lemérhető. (Érdekes felfigyelni Teleki Pál 1939. évi szavaira, amelyek szerint a német birodalomnak olyan sok és szerteágazó érdekeltsége van Magyarországon, hogy ezen keresztül az egész magvar gazdasági életet ellenőrizni és befolyásolni tudja. 211-212). A szerzők a továbbiakban áttekintik a nemzetgazdaság fejlődését a két világháború között, megállapítva, hogy a lakosság száma csupán minimálisan szaporodott, s az urbanizáció is gyenge volt. Iskolaépítésekkel bővült az elemi és a középiskolai képzés kerete,