Századok – 1974
Elméleti és módszertani kérdések - Jerofejev N. A.: L. Namier helye a polgári történetírásban 476/II
480 N. A. JEROFEJEV Namier ábrázolásában a XVIII. századi Anglia olyan ország, ahol minden társadalmi réteg tehetséges képviselője előtt nyitva volt minden út. Pontosan így ír: ,,»A tág teret a tehetségek számára« elvet, mely Franciaországban a nagy forradalom eredményeképpen vált valóra, Angliában a XVIII. században valósították meg." A továbbiakban ezt írja: „Nem volt a világon még egy olyan hely, ahol az alacsony származású és kisjövedelmű emberek ilyen szabadon kiaknázhatták volna tehetségüket." Namier még az angol sznobizmust is segítségül hívta abbéli igyekezetében, hogy minden érvet mozgósítson ennek a paradox tételnek a védelmére. „Angliában éppen azért nagyobb a sznobizmus, mint más országokban, mert itt mindenki előtt nyitva voltak az ajtók" — írta.24 Emlékeztetünk arra, hogy mindezt arról a korról mondta, amikor Angliában a központi és a helyi hatalom az arisztokrata családok jelentéktelen csoportjának a kezében volt. Nehezen képzelhető el a történelmi valóság erőszakosabb megmásítása. Namier munkái az angol oligarchikus rendszer nyílt apológiái. Egyébként maga Namier sem titkolta kutatásainak politikai beállítottságát. Többször kijelentette, hogy határozottan ellensége mindenféle radikális átalakulásnak, más szóval — a forradalomnak. A „Történelem" c. cikkében hangsúlyozta a folytonosság döntő jelentőségét és a gyors változások veszélyét minden területen. „A tudat és az értelem az örökölt, történetileg kötött eszmék és szavak meghosszabbított nyomvonalán halad." Véleménye szerint a XVII. századi angol és a XVIII. századi francia forradalom sorsa megmutatta, hogy a múlt megtagadására irányuló kísérletek kudarcra vannak ítélve. „A nép életmódját, erkölcsét nem lehet erélyes cselekedetekkel vagy rendelettel megváltoztatni ..." — írta. „A tervszerű változtatások csak a társadalom nagyon szűk spektrumát érinthetik, a szélesebbkörű következményeket azonban ritkán sikerül előírni." Namier véleménye szerint „hasonló erőszakos beavatkozások a nép életébe csak lelassíthatják azt az átalakulási folyamatot, amelyet a megváltozott körülmények megkövetelnek."26 A szokás által „szentesített" valamennyi intézmény megőrzésének reakciós programjával van dolgunk. Hasonló tendencia sugallatára választotta Namier kutatási témául a XVIII. század közepét: Anglia politikai életének ezt a korszakát bizonyos politikai stabilitás jellemezte, amit az magyarázott, hogy az ország uralkodó osztályainak soraiban viszonylagos egyensúly alakult ki, a dolgozó tömegek pedig még nem ismerték fel erejüket. Namier az adott időszak kiválasztásával igyekezett hangsúlyozni az angol politikai rendszer sajátos szilárdságát. A szerző azt akarta elhitetni, hogy a felsorolt ismertető jelek jellemzik a XVIII. századi Anglia egész történetét. Namier-nek ezt a tendenciáját emelte ki E. Carr angol történész. III. György trónralépésének időszakában — írja Carr — Angliában még nem ismerték azt az éles eszmei harcot, amelyet a francia forradalom időszakában ós a XIX. században megfigyelhetünk. „Nincsenek eszmék, forradalom, liberalizmus" — folytatja. „Namier elhatározta, hogy egy olyan korszak ragyogó portréját vázolja fel előttünk, amely még nem ismeri az őt később fenyegető veszélyeket.''26 E tendencia alapján életrajzírója joggal nevezi Namiert „az öröklött hagyományok és a mélyen gyökeret vert intézmények védelmezőjének" és hangsúlyozza „nyílt meghajlását a XVIII. századi angol arisztokrata társadalom szilárdásága és magabiztossága előtt".27 Azok az angol marxista történészek, akik felfigyeltek Namier tory-szimpátiájára, joggal nevezik nézeteit „tudós konzervatívizmusnak".2 8 Carr „igazi konzervatívnak", liberalizmustól mentes torynak tartja.2 9 Maga Namier nyíltan vallotta konzervatív szimpátiáját, bár jobban szerette magát „radikális torynak"3 0 nevezni. A másik kérdés, amelynek Namier jelentős figyelmet szentelt: az európai nemzeti mozgalmak története. Ennek a problémának nagy fontosságot tulajdonított. Annak a hatalmas szerepnek a hangsúlyozásával, amelyet az európai nemzetek konszolidációjának és a nemzeti államok létrejöttének folyamata játszott, az elmúlt száz év európai történetéhez keresett kulcsot. Namier ezt a témát sok munkájában érintette, közülük néhányat külön ennek szentelt.3 1 Az európai népek történetében Namier két változatot látott a nemzeti kérdés megoldására. Az elsőt Anglia szolgáltatta; itt a nemzeti konszolidáció „területi úton" történt: az államhatárok általában egybeestek az egyes nemzetek letelepedésének határaival. Namier véleménye szerint ennek pozitív eredményei voltak: a nemzeti kérdés nem " Uo. 11, 15, 75. lb L. Namier: History To Day. 3, 4. "E. H. Carr: What is History. London. 1962. 32-33. " H. ft. Winkler: i. m. 1 -2. " Party Politics in Eighteenth Century, 13. "E. B.Carr: i. m„ 33. i0 L. Namier: Conflicts, 94. 81 L. Namier : Personalities and Powers ; Ugyanő : Vanished Supremacies.
