Századok – 1974
Tanulmányok - Szabó Miklós: Új vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásban 3/I
46 SZABÓ MIKLÓS lehetőség nagy mértékben megnöveli az agrárius mozgalom befolyását a dzsentri eredetű vagy dzsentroid orientációjú hivatalnokság körében.10 1 Az agrárius érdekképviseleti hivatalnokság álláslehetőség volt a lecsúszó dzsentri részére, de több is ennél: olyan viszonylag önálló jelentékeny szervezet, amely formába képes önteni a dzsentri rétegek, elsősorban a dzsentri és dzsentroid hivatalnokság, a majdani „keresztény középosztály" sajátos érdekeit, viszonylag önálló politikai törekvéseit. Annak a mértékében halad előre fokozatosan ez a folyamat, amilyen tempóban az agrár-agrárius szervezetek vezetésében fokozatosan tért nyer az alapító arisztokrata politikus-teoretikus gárda rovására egy organizátor-adminisztratív hivatalnok típus. Ez a típus maga is ezekben a bürókban nevelődik. Az agrárius funkcionárius fő tevékenységi területe a gazdasági, a szövetkezetek esetében szorosan az üzleti élet. Ez a hivatalnok azonban nem üzletember. Ellenkezőleg, mint társadalmi-politikai típus tudatosan annak ellentéte. Az agrárius funkcionárius ugyanis a gazdaság ügyeit éppen nem üzleti alapon igyekszik bonyolítani, fő törekvése s ez törekvése lényegi politikai tartalma — éppenséggel az, hogy a gazdaság területéből minél nagyobb mezőket elhódítson az üzleti élettől. A piac elveivel a szervezés elvét állítja szembe. Az üzleti élet öntörvényű spontaneitását minél inkább intézkedésekkel regulázni, törvények, rendelkezések kereteibe szorítani igyekszik. Az agrárius mozgalmat elindító arisztokrata vezérkar antiliberális, a gazdasági versenyt elítélő ideológiai koncepciója, a „társadalom megszervezése" újkonzervatív eszméje ezen a ponton találkozik a hivatalnoknak az üzleti élet „kaotikus tülekedését" zabolázni igyekvő szervező ambíciójával. Utóbbi számára ez az organizáló tevékenység a gazdasági élet helyes irányú és hatékony funkcionálásának egyetlen biztosítéka,102 szemben az zők nem tekintik érdekképviseletnek az üzleti jellegű agrárius szervezeteket, a szövetkezeteket, amelyek a legtöbb munkaerőt foglalkoztatták. A szorosan vett érdekképviseleti szervek funkcionáriusai ennek az apparátus-komplexusnak csúcsát alkották. — A korszak végén már felmerült a politikai irodalomban az érdekképviseleti hivatalnokok eminens politikai jelentőségének felismerése. Pl. „Meg kell állapítanom, hogy a »Köztelek« írástudói, ha egyoldalúan is, de nagyszerű közigazgatási írómunkásságot fejtenek ki. Kár, hogy Magyarország közgazdasági kezelése nem ezekre és némely ipari és kereskedelmi szervezetek titkáraira és írástudóira van rábízva. Ideje volna beszüntetni azt a rendszert, hogy nálunk a jogászok és csak a jogászok értenek mindent." Pályi Ede: Magyarország a háború után. Bp. 1917. 56. 101 Az egyik legjelentősebb agrárius szövetkezeti vállalkozás helyettes vezetője a szövetkezeti hivatalnoki állásokat a dzsentrimentés számottevő tényezőjeként aposztrofálta. „. . . a fogyasztási szövetkezetek nagyobb arányú elterjedése ellen politikai szempontból is igen komoly észrevételek tehetők. Ugyanis abban nincs véleménykülönbség, hogy középosztályunk megerősítése nagy politikai szükséget képez. De hát ki merné azt állítani, hogy a szövetkezeteknél alkalmazott üzletvezetők politikai szempontból egyenértékű faktorok lennének az önálló kereskedőkkel." Paris Frigyes : Észrevételek a szövetkezeti mozgalom irányáról. Magyar Közélet, 1903. márc. 15. — Egy érdekes megjegyzés arról, hogyan szolgált a szövetkezeti állás ugródeszkául kifejezetten politikai jellegű állás eléréséhez az agrárius mozgalomban: ,,. . . volt már rá eset, hogy kvietált huszárkapitányt, minden vállalkozással megbukott szövetkezeti tisztviselőt, vagy hirdetési ügynököt tettek meg egy-egy hirlap vállalat vezetőjévé." Szabó László : A modern újságírás. Bp. 1913. 19. 102 Jól érzékelteti a spontán gazdasági tevékenységtől írtózó bürokratikus magatartást gávai Gaál Jenőnek'egy birtokpolitikai programcikke, melyben nehezményezi, hogy Magyarországon nincsen birtokpolitika, pedig, írja, a birtokpolitikát is, mint minden politikát „intézni kell", nem szabad engedni, hogy „magától intéződjék". Gávai Gaál Jenő : A magyar birtokpolitika jelentősége. Magyar Társadalomtudományi Szemle, 1910.
