Századok – 1974

Elméleti és módszertani kérdések - A Magyar Országgyűlési Emlékek sorozat 1607–1790 közti részének szerkesztési és forrásközlési szabályzata 436/II

454 А MOE FOltRÁSKI ADÁSI SZABÁLYZATA címzett válaszát; följegyzéseknél, emlékiratoknál az elintézés vagy fölhasználás mikéntjét, esetleg egyes szövegrészek vagy teljes iratok szószerinti beiktatásával. A befejező magyarázat helyileg a közölt irat után kerül, a bevezető magyarázattal azonos betűkből szedve. Előtte középre az alábbi dőlt betűkkel szedett eligazító szó írandó: Megjegyzés. III. A JEGYZETEK A közölt szövegeket a szerkesztő szövegkritikai és tárgyi jegyzetekkel adja közre. Ezek a jegyzetek nyomtatásban mindig a vonatkozó lap alján (nem a forrásdarab végén) helyezkednek el, és a nyomtatásban számozásuk (illetve betűjelzésük) laponkint (nem iratonkint) újra kezdődik. 1. A szövegkritikai jegyzetek Ezekben közli a szerkesztő a fogalmazvány (fogalmazványok) és a tisztázat lényegesebb eltéréseit, a variáns szövegek egymáshoz való viszonyát. Betű (ortográfiai) különbségeket, értelmi vagy stiláris eltérést nem jelentő (pl. atque — et stb.) változásokat nem jegyzetelünk, de regisztrálunk minden olyan módosítást vagy eltérést, amely a szöveg hangulatát, értelmét a legcsekélyebb mértékben is módosítja. A szövegkritikai jegyzetben jelzi a szerkesztő a szövegbe írt utólagos betoldásokat, a szerző vagy mások aláhúzásait, ismerteti a margóra írt megjegyzéseket stb., ahogy itt javítja a nagyobb íráshibákat, jelzi a bizonytalan olvasatokat, s igazolja a csonka vagy rongált szövegek kiegészítésével, a romlott szövegek (hibás másolatok) javításával kapcsolatos eljárását. Tehát minden az irat szövegével, megírásával és olvasásával összefüggő részletmegjegyzését itt teszi meg. (Ld. az. 1. sz. függeléket.) A szövegkritikai jegyzeteket az ábécé sorrendjében haladó latin kisbetűkkel jelöljük. A nyomtatásban a szövegkritikai jegyzet a magyarázó jegyzetnél kisebb betűből szedendő (általában nonpareilből) és sorrendben megelőzi azt. 2. A tárgyi jegyzetek Célja: a szükséges tárgyi felvilágosítások közlése. Itt magyarázzuk meg a szövegben tett célzásokat és utalásokat, amennyiben értelmük magából az összefüggésből nem világlik ki. Itt adunk tájékoztatást a szövegben csak említett eseményekről és viszonyokról, — hacsak azok általánosan nem ismertek, vagy a bevezető tanulmányban (ld. 6. §) tárgyalásra nem kerültek (ez utóbbi esetben utaljon a jegyzet a megfelelő helyre); itt magyarázzuk meg a nem közérthető fogalmazást és azonosítjuk a torzult formákban közölt személy -és helyneveket. Bár a személyekkel és helynevekkel kapcsolatos általános tájékoztatás az életrajzi jegyzetekben (V. 2.), illetve a névmutatóban (V. 5.) történik, egyes részletkérdésekre ezekben a jegyzetekben is ki lehet térni. Itt utalunk a kötetben közölt más iratokra, valamint azoknak az iratoknak jelzetére, amelyekre a szöveg hivatkozik, de amelyeket a kötetben nem közlünk.