Századok – 1974
Elméleti és módszertani kérdések - A Magyar Országgyűlési Emlékek sorozat 1607–1790 közti részének szerkesztési és forrásközlési szabályzata 436/II
443 А MOE FOltRÁSKI ADÁSI SZABÁLYZATA III. A FORRÁSKÖZLÉS TARTALMI VONATKOZÁSAI A sajtó alá rendező egyik legfőbb feladata, hogy a forrásszöveget tartalmi szempontból minél pontosabban adja vissza. A szövegből elhagyni, ahhoz hozzátenni, egyes szavakat módosítani, átírni nem szabad; nem szabad a szerkesztőnek az általa fontosnak vélt részeket aláhúzni (dőlt vagy ritkított szedéssel szedetni), másokat zárójelbe rakni, vagy éppen jegyzetbe utalni. Hogy viszont a közölt irat értelme minél világosabb legyen, a szerkesztőnek meg kell szabadítania a szöveget azoktól a pontatlanságoktól, következetlenségektől és zavaró külsőségektől, amelyek szerzőjének szándéka ellenére kerültek bele, s amelyek gátolják a világos megértést. 1. Tollhiba, elírás, bizonytalan olvasat. Nyilvánvaló, kisebb tollhibákat a szerkesztés során megjegyzés nélkül igazítsunk helyre (pl. betűk fölcserélése, kimaradt betűk, tévesen megduplázott szavak stb. esetében). Nagyobb elírásoknál (pl. nyelvtani hibáknál, értelemzavaró szórendi tévedéseknél) az eljárás ugyanez, de szövegkritikai jegyzetben közölni kell az eredeti alakot. Egészen szokatlan formában írt név vagy kifejezés után szögletes zárójelbe rakott felkiáltójellel [!] figyelmeztetjük az olvasót, hogy nem olvasási hibával (sajtóhibával) áll szemben (ha szükséges, a név helyes alakját tárgyi jegyzetben közöljük). Elmosódott, javított, kusza írású részeknél, ha az olvasás bizonytalan, erre szintén utalunk a szövegkritikai jegyzetben. 2. Kihagyott szavak, csonka szöveg. Átugrott, tollbanmaradt szavakat egyszerűbb esetben a szövegben szögletes zárójelben pótlunk, megjegyzés nélkül. Ha a kimaradt szó csak valószínűsíthető, a pótlást a szövegkritikai jegyzetben adjuk meg. Magyarázó, kiegészítő szavakat még szögletes zárójelben sem szabad a szövegbe illeszteni, ezeket a magyarázó jegyzetekben mondhatjuk el. (Ld. 5. § III. 2.) Ha a szövegben valamely szó (név, időpont stb.) helye üresen maradt, s azt pótolni nem tudjuk, az üresen maradt szó helyére szögletes zárójelbe rakott három vízszintes vonalat rakunk [ ]. A hozzá függesztett szövegkritikai jegyzetben megemlítjük, hogy a kéziratban egy vagy több szó helye üresen maradt. Ha az üresen hagyott helyre illő szót (nevet, időpontot) tudjuk, azt szögletes zárójelben közöljük, s eljárásunkat a szövegkritikai jegyzetben megmagyarázzuk. Ha a kéziratban vízfolt miatt vagy más okból az írás egyes helyeken olvashatatlanná vált, vagy ha a papíros elrongyolódott, egy része leszakadt, a hajtásnál kitört s így egyes szavak csonkává lettek, mások (esetleg egész mondatok) eltűntek, az olvashatatlan vagy hiányzó, de kikövetkeztetett szavakat, szótagokat szögletes zárójelben a szövegben pótoljuk. Csonka szavak esetében a megmaradt részt betűhíven kell közölni, hogy a kiegészítést az olvasó is ellenőrizhesse, illetve megkísérelhesse. Ha a szerkesztő által elvégzett pótlás csak részleges, a még fennálló hiányt itt is három fekvő vonalkával jelezzük (pl. reg [gel ]). A szövegkritikai jegyzetben minden esetben közölni kell, hogy a kézirat vonatkozó helyével mi történt (pl. Mintegy két szó kiszakadt stb.), valamint azt is, ha a kiegészítést más kéziratok alapján végeztük el, illetve, ha a kiegészítésre több variációs lehetőség van. Ha a papír megrongálódása olyan fokú, hogy az elolvasható szavak értelmes mondat kikövetkeztetésére nem elegendők, akkor az egész részt kihagyjuk, s a már említett jellel és szövegkritikai jegyzettel látjuk el.
