Századok – 1974

Elméleti és módszertani kérdések - A Magyar Országgyűlési Emlékek sorozat 1607–1790 közti részének szerkesztési és forrásközlési szabályzata 436/II

441 А MOE FOltRÁSKI ADÁSI SZABÁLYZATA iratot tartalmaz, ezt innen kiemeljük és az iratok közé (1 3.) iktatjuk be, itt csak utalunk rá. Részgyűléseknél, nádori concursusoknál az iratokat, a lényeget tekintve, az országgyűlésével azonos csoportokba sorolhatjuk. Az iratcsoportok kialakítása természetesen elsősorban az anyaghoz kell, hogy igazodjék, s a szerkesztőnek jogában áll kisebb vagy nagyobb egységeket létesíteni. De minden iratcsoport elé összefoglaló címet kell rakni. 4. § A forrásközlés Mivel a források többsége, a tárgy természeténél fogva, irat (hivatalos, ritkábban magánirat, utasítás, jelentés, levél) és csak elvétve az elbeszélő források csoportjába tartozó följegyzés (napló, visszaemlékezés stb.), a következőkben az egyszerűség kedvéért mindig az irat elnevezést használjuk. A mondottak azonban értelemszerűen vonatkoznak az elbeszélő forrásokra is. I. ÁLTALÁNOS UTASÍTÁSOK Forrásközlési szempontból szervesen az irathoz tartozónak vesszük a külzeten vagy külön borítékon található címzést és az iratra ráírt egyidejű vagy utólagos följegyzéseket is. Ezek együttesen kerülnek közlésre is, meghatározott sorrendben. A közlés törzsét maga az irat képezi. A címzés az irat szövege elé, az iratra írt utólagos följegyzések viszont utána kerülnek. A címzés szövege előtt a szerkesztő szögletes zárójelben közölje, hogy az hol található (pl. [Címzés a jelentés külzetén:]; [Címzés külön borítékon:]). A címzéssel együtt (a kéziratnak megfelelően a cím folytatásaként vagy külön sorban) közlendők a cím mellé írt kézbesítési utasítások is (pl. Cito, cito, citissime). Az iraton olvasható utólagos följegyzések a főszöveg után, ugyancsak a szerkesztő szögletes zárójelbe tett eligazításával közlendők. (Pl. [Az irat külzetén a kancellária följegyzése:]) Mindig közölni kell az irat kézhezvételére (pl. Praesentatae 17. August! stb.), a válaszra (pl. Ohne Antwort) és az elintézésre (pl. dreimal abzuschreiben; ad acta stb.) vonatkozó megjegyzéseket, valamint az irat tartalmára tett észrevételeket. (Ez utóbbiakat csak akkor közöljük itt, ha összefoglalóan az egész iratra vonatkoznak, egyes marginális megjegyzések a megfelelő részhez illesztett szövegkritikai jegyzetbe kerülnek. (Ld. 5. § III. 1.) Az iratról utólagosan készített és az irat külzetére írt tartalmi kivonat csak különleges esetekben közlendő (pl. ha a kivonatot készítő hivatalnok félreértette az iratban foglaltakat, s ennek esetleges következményei is voltak). Általában nem közöljük az irat egészének vagy egyes részeinek a külzetre jegyzett fordítását, az irat keltjének itt történő megismétlését, az egykori irattári jelzeteket. (Célszerű viszont a külzeten található följegyzésekről, szögletes zárójelben, rövid általános jellemzést adni.) A levelek címzettjének, vagy általában azonosítható személyeknek az iratra tett rájegyzéseit viszont még