Századok – 1974
Közlemények - Kerényi Ferenc: Az első magyar hivatásos színtársulat társadalmi kapcsolatairól 423/II
ELSŐ SZÍNTÁRSULATUNK; TÁRSADALMI KAPCSOLATAIRÓL 431 színház magyarországi változatát, a Kreutzer-Theatert. A német színészet hazai történetében igazgatása a látványosságok időszakaként szerepel.3 8 Anyagi érdeke bizonyos pontig egybeesett a magyar társulat fejlődésével. így az ő igazgatása alatt került sor a vármegyei támogatás új formájára, a jelképes páholy bérletre. A pénzbeli pártolásnak ez a módja 1793 — 94-ben hat megyét érintett, Pestet, Gömört, Veszprémet, Bereget, Szabolosot és Bihart. A vármegyék jelképes páholybérlete kapóra jött Buschnak — bevételt jelentett, de közönség-gyarapodást nem. Mert ne feledjük: a német és a magyar színészet ugyanabból a közönségrétegből merített. E ponton a magyar társulat már nemcsak a színházbérlet felesleges, ráfizetéses nyűge, vagy jobb esetben bevételi forrás-fejlődése esetén, amelynek a közös igazgatás alatt a német könyv-, jelmez- és díszlettér részleges használata most fokozott teret engedett, jövőbeli versenytárs is. 1792-ben mindössze két olyan darab szerepelt bemutatóként Kelemenék műsorán, amelyet a németek még nem játszottak; 1793-ban, bérleti rendszerrel, zenekarral rendelkezve már négy — s köztük a nézőcsúcsot jelentő énekesjáték, a Pikkó herceg és Jutka Perzsi premierje.39 Busch előbb — 1794. április 14-én — szabadulni igyekezett a magyaroktól, hogy minden anyagi erőforrását a német előadások nagyobb bevétellel kecsegtető látványosságaira fordíthassa, ekkor Zichy országbíró az arisztokraták páholybérletének ígéretével bírta maradásra. Ezután Busch két irányban próbálkozott: egyrészt a pest-budai szórakozási alkalmak főbérletét igyekezett megszerezni (Tuschl szerződése a két várossal 1796-ban járt le), létrehozta említett részvénytársaságát — másrészt a német színház bérleti díját leszállította azzal a nyíltan vallott szándékkal, hogy megnyerje, illetve ott tartsa az alacsonyabbrangú kormányszervi tisztviselők közönségrétegét.40 A közönségelvonás tényét egybehangzóan állítják a társulat tagjainak indulatoktól kétségtelenül átszínezett írásos dokumentumai is.4 1 Az újabb bérleti díjszabáshoz a magyar társulat 1795. május 11-től alkalmazkodott. Fennmaradt egyetlen bérlethirdetésében, ,,Tudósítás"-ában ezt a következőképpen indokolja: ,,... annak megmutatására, hogy mi nem nyereség kívánásáért esdeklünk az Institutum mellett, hanem nemzetünk Diszszéért" (kiemelés tőlem—K.F). Az új bérleti rendszer éves formája a vármegyék páholyai számára 50 arany, a főrangúaknak 30. A 12 előadásra szóló havi bérlet új ára: páholy 18 forint (korábban 27), zártszék 3 forint, nemes osztály 2 forint, polgári osztály 1 forint. Az előadásonkénti belépők ára így módosult: páholy 3 forint (korábban 4), zártszék 40 krajcár (1 forint helyett), nemes osztály 34 krajcár (azelőtt 40), polgári osztály 17 krajcár (20 helyett), karzat 7 krajcár (korábban 10). A társulat közeli bukását 1796-ban a bérleti előadássorozat elnyújtása jelzi: a korábbi egy hónap helyett eléri a 6, majd a 9 hetet. Láttuk, hogy az első magyar színtársulat bukása szükségszerű volt, egyenesen következett a városfejlődés, a polgárosodás kezdetleges hazai viszonyaiból. A következő évtizedek áthidaló megoldása a vándorszínészet lett, a közönség lakóhelyén történő felkeresése. (A teljesség kedvéért jegyezzük meg, hogy erről 1792-ben folyt először nyüvános eszmecsere, a javaslat Endrődytől származott.4 2 Spilenberg újságcikk-válaszában ellenezte a javaslatot, szerinte így a játékszín erkölcsnemesítő hatása enyészne el.) * 38 Pukánszkyné : i. m. 50—57. 39 A fentiekből következik, hogy nem értünk egyet a Magyar Színháztörténet (97 — 98) értékelésével Busch működéséről; ugyanott több tárgyi tévedés is olvasható — a német műsortól való függetlenedési törekvésekre ld. Lugosi ItK-tanuImányát, i. h. 167. 40 Pukánszkyné : i. m. 64 — 65. 41 Bayer : i. m. I. 175 és Staud : Kelemen László naplója és feljegyzései, 24. 42 Endrődy : i. m. I. köt. XXXIII.
