Századok – 1974
Közlemények - Kerényi Ferenc: Az első magyar hivatásos színtársulat társadalmi kapcsolatairól 423/II
426 KERÉNYI FERENC ban 600-at; ugyanő készítette a bérletjegyeket (először 1793. február 2-án 1700 példányt) és a bérleti felhívásokat. A napi belépőket 2000-es tételekben Kiss István óbudai könyvkötő szállította; a páholyokba szóló fehér, a földszint különböző helyeire jogosító zöld, kék, sárga és a karzatra használt vörös jegyekből azonban egyetlen darab sem maradt ránk. Alkalmankénti könyvkötői munkát Kammerlohr Ádám és Lindauer János is végzett, Liedemann János pedig zongorát kölcsönzött a társulatnak, és ő végezte 1793-tól a partitúrák könyvkötését is. A zenekar szervezéséről Endrődy 1792 decemberéről szólva számol be.1 6 Valóban, a társulat 1792-es inventáriuma, amely a könyvtárat egészében felveszi, nem utal kottatárra vagy hangszerállományra. Endrődy a zenészek létszámát 10 főben állapítja meg, első ,,muzsikaigazgatójuk" Lavotta János. Az állandó, tehát szerződésben lekötött zenekari létszám változatlan is maradt. Minthogy feladataik 1793-tól, az énekesjátékok előadásától kezdve ugyancsak megszaporodtak, számukat alkalmanként a német színház más, nem szerződtetett muzsikusaival és katonazenészekkel egészítették ki.1 7 Operasúgóként Szerelemhegyi Andrást foglalkoztatták, aki énektanárként, zeneszerzőként, fordítóként, sőt kottamásolóként is segítette a műsor gazdagodását. Keveset tudunk a díszletfestők tevékenyéségről és javadalmazásáról. Nem voltak szerződtetett alkalmazottak, valószínűleg bemutatónként fizették őket. Forrásaink két nevet őriztek meg: az 1793-as leltározásban a díszlet becslését Schwartz József festő végezte, 1795-ben pedig atársulat már adósa maradt Manderer „Piktornak", akinek segítője is volt. Az adminisztratív munka a színház „cancellariáján" folyt, ennek megszervezése egyike volt Pest vármegye támogatási formáinak. Először 1792. november 30-án rendeltek ki a társulat mellé kasszatisztet Csintalan Ignác személyében, a pénzbeli ajándékok beszedésére, utóbb — e feladat megtartása mellett — az előadások anyagi felügyeletét is elvégezte havi 12 forint díjért. Foglalkoztatott a társulat írnokot, Bujáky József személyében, ugyancsak 12 forint fizetésért — ő emellett szerepmásolóként is működött, ezt esetenkint javadalmazták. De van adatunk vármegyei jurátus adománygyűjtő tevékenységére, és — a szokásos katona-statiszták mellett — olykor vármegyei hajdúk is segédkeztek a sokszereplős darabokban. Mindehhez járul még, hogy a színház irodája, beleértve a bérletárusítást is, 1795 — 96-ban a vármegyeházban működött. A társulat javára végzett egyszeri munkák sorában legfontosabb a budai Dunaparton állott, Reischl Gáspár ácsmester tulajdonát képezett deszkaszínház felújítása. Igaz, az 1792. janutár 28-i bérbevétel alkalmával a tulajdonos vállalta a nézőtér felújítását és a szcenáriumhoz szükséges faanyag biztosítását; a fennmaradó, így is tekintélyes munkát pesti német mesterek végezték. Összegszerűen is ez volt a legnagyobb számla: a festő 300 forintra alkudott, a kárpitos 48 forintot kapott. Batthyány hercegprímás e célra adott 600 forintja csak részben fedezte a kiadásokat, melyek növeléséhez a jelmez-és a könyvtár megalapozása is gyarapodó számlákkal járult hozzá; a lakatos, az üveges és a bádogos kifizetetlen követelése több, mint 60 forintra rúgott.1 8 Az első magyar színtársulat Pest városához fűződő gazdasági kapcsolatairól összegezve megállapíthatjuk, hogy azok — bár a színészet számára létfontosságúak voltak — értékben nem tesznek ki jelentős összegeket, a társulat tőkehiányából származó késedelmes fizetés pedig lazította is őket. Minthogy így a kapcsolatok erősítése sem Pest város tanácsának, sem a céheknek nem állott érdekében, pártoló szerepük is érintőleges maradt. 16 Endrődy : i. m. Ш. köt. XVI-XX. 17 Isoz Kálmán : Buda és Pest zenei művelődése, Bp. 1926. I. Adattár. 18 Endrődy : i. m. II. köt. X—XI. és Bayer i. m. I. 111 — 112, valamint levéltári anyag, i. h.
