Századok – 1974
Tanulmányok - Szabó Miklós: Új vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásban 3/I
Szabó Miklós: Uj vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásiján A kilencvenes évek a társadalmi és politikai problémák összetorlódásának időszaka volt Magyarországon. A megelőző két évtized viharos tőkés fejlődése megbontotta az uralkodó osztályoknak a kiegyezés után kialakult erőegyensúlyát, a nemesi eredetű földbirtokos rétegek mellett helyet biztosítva az uralkodó osztályok sorában a felemelkedett ipari, kereskedő- és pénztőkés rétegnek. Utóbbiak gazdasági és társadalmi súlyának állandó növekedése jellemzi az évtizedet, a század utolsó éveiben pedig már a politika síkján is differenciálódni kezdenek a polgárság sajátos törekvései az uralomban részes rétegeket átfogó heterogén szabadelvű párt politikájától: 1901 -ben fellép Vázsonyi Demokrata Pártja, politikai színezetet öltenek a tőkés érdekképviseleti szervezetek. A már ebből a szempontból súlyosan ellentmondásos nyolcvanas évek után1 a kilencvenes években folytatódik a hagyományos földbirtokos rétegek polgári viszonyokhoz való alkalmazkodásának gyötrelmes folyamata. A századvég publicisztikája hangos a dzsentri középbirtok tönkremenetelének panaszaitól; zömmel az utolsó évtizedre esik a tönkrement dzsentri ismeretes hivatalba áramlása.2 Az évtized második felében az agrárszocialista mozgalmak, a szociáldemokrata munkásmozgalom fellépése, a nemzetiségi problémák súlyosbodása élezi és motiválja az uralkodó osztályok belső erőviszonyai eltolódásából következő problémákat. A tőkés polgárság társadalmi súlyának növekedése a politikai szférában fordítva tükröződik. A kilencvenes évek elején nem a polgárság politikai álláspontjának élesebben körvonalazott megfogalmazására kerül sor ez, mint láttuk, csak a századfordulón következik be — , hanem a polgárság társadalmi térhódítása reakciójaként a nemesi eredetű földbirtokos rétegek sajátos érdekeinek élesebb, artikuláltabb újrafogalmazására. Az uralkodó rétegek tradicionális és polgári elemeinek éles politikai összeütközésére a kölencvenes évek első felében az egyházjogi harcok során került sor. A polgári házasság intézménye a zsidó származású polgárság asszimilációjának és társadalmi beilleszkedésének további lépését jelentette, erre reagált elsősorban - s nem a katolikus felekezet hely-1 A jelen tanulmányban érintett problémák jelentős része már a nyolcvanas évek során felbukkan. Szinte minden itt sorra kerülő kérdés közvetlenül visszamegy nyolcvanas évekbeli előzményekre. Ezeket azonban jelen tanulmány keretei között nincs mód érinteni, csupán ezúton jelezzük. 2 A polgári viszonyok nagyobb adminisztráció igénye mellett ez a folyamat is tükröződik az állami hivatalnokok számának növekedésében a kilencvenes évek során. Az állami alkalmazottak száma 1892—1902 között 60.776 főről 97 835-re emelkedik. Az állami költésgvetés adatai alapján közli Neményi Ambrus: Bureaukracia Magyarországon. Bp. 1902. 6. 1*
