Századok – 1974

Tanulmányok - Dolmányos István: Az 1907. évi politikai sztrájk és a koalíciós kormány 370/I

AZ 1907. ÉVI SZTRÁJK ÉS A KORMÁNY 381 A választójogi általános sztrájk előzményei Az MSzDP választójogi akciói már 1907 tavasza óta fellendülést mutattak. Május elsején több városban a tüntetések fő jelszava az általános választójog volt.1

4

Az akciók hangja azonban igazában június elején, a birodalmi válság kapcsán forrósodott fel, sőt június 2-án Bokányi már fenyegetően tett említést a kormány választókerületekre vonatkozó terveiről: „Tisztelt Elvtársak — mondotta Bokányi a budapesti munkásság nagygyűlésén. — Mi meg tudjuk érteni, hogy miért készül oly nehezen a statisztika. Azért csinálják olyan lassan, mert az általános választói joggal a választó kerületeket úgy akarják kikerekíteni, hogy minket kívül kerekítsenek. Ha az a céljuk, hogy minket kívül kerekítsenek, akkor mi a következőt ajánljuk a kormány figyelmébe: A mikor Németországban a kivételes állapotok uralkodtak, akkor a szociáldemokrata párt a »törvényes eszközökkel küzdünk« szavakat kitörölte a programjából. Ha minket ki akarnak kerekíteni, akkor mi is kitörölhetjük ezeket a szavakat a programmunkból."1

5

Andrássy és a szociáldemokrata pártvezetőség megbízottainak találkozására bizonyára az ehhez hasonló erőteljes fellépések után került sor. A találkozás nyomán pedig, mint erre az ellenzékiek rámutattak, a küzdelemben egy ideig ismét hullámvölgy következett. A statisztika azonban továbbra is lassan „készült", aminek törvényszerűen elő kellett idéznie a harc újabb fellángolását. De volt egy másik oka is annak, hogy 1907 nyarától kezdve a szociáldemokrata párt az országos tüntetések előkészítése felé fordult. Az irányvétel október 10-ére egybeesett a nagy sztrájkmozgalmak elültével és a szervezetek ellen kibontakozott széleskörű hadjárattal. Ilyen körülmények között 1907 nyarától felcserélődött a szociáldemokrata párt politikai küzdelmének fő színtere: a nagy sztrájkok korszakát hosszú évekre a nagy tüntetések ideje követte. Ha ez a harci forma a politikai összecsapások magasabb régióiba nyithatott is utat, előtérbekerülése ebben a korszakban a mozgalom gyengülését (bár ezzel összefüggésben bizonyos radikalizálódását) fejezte ki. A koalíció ijedelmének s vele a szociáldemokrata választójogi harc megéledésének korszaka a budapesti összbizalmi testület 1907. szeptember 10-i „meglepetésszerűen jött",10

a választójogi mozgalom ellankadása után hirtelenül közrebocsátott felhívásával kezdődött. A felhívás október 10-ére, a parlament újabb ülésszakának kezdetére általános politikai sztrájkra szólította fel az ország népét. A manifesztumban a pártvezetőség eltérő hangnemben fogalmazta meg igényeit és mondott ítéletet a kormányról, mint az alaptalan várakozások eluralkodásának heteiben. Az összbizalmi testület határozata eré-14

Vö. P. I. Arch. A. XV. 1/1907/3. — A hódmezővásárhelyi szociáldemokrata párt jelentésében olvasható: „Magyarország proletariátusával együtt, mi is számonkértük a koalíciós kormánytól a választójogra tett ígéretét. . ." Ld. még Mucsi Ferenc : Az első orosz forradalom és a magyar munkásmozgalom. Bp., 1956. 171. 15

P. I. Arch. В. M. ein. 1907/480 res. — 1907. jun. 2.; vö. Groszmann 1907. 'május 26-i pécsi beszédével. Válogatott dokumentumok a baranya-pécsi munkásmozgolom történetéhez. 1869—1919. Pécs. 1968. Szerk. Babies András és Szita László. 270—273. Ennek ellenére, június 29—30-án a németajkú szociáldemokraták országos értekezletén, amely a „Választójog és a nemzetiségek" témakör jegyében zajlott le, bírálták a pártvezetőség többségének nem elég lendületes magatartását a választójogi harcban (Sachse József). Az értekezleten az osztrák Pernerstorfer is részt vett. Varga L. : i. m. 62. 16

MMTVD. III. 563.