Századok – 1974

Tanulmányok - Spira György: 1848 nagyhete Pesten 323/II

J 848 NAGYHETE PESTEN 361 vagy a lipótvárosi lakások bére izgatja), de mostani pillanatnyi kudarca miatt Pajornak sem kell éppen búskomorságba esnie, mert mihamar alkalma lesz látni, hogy az általa elvetett mag mégiscsak gyökeret vert az elmékben. Amikor ugyanis a sokaság most már csakugyan a városháza elé vonul s Nagy Ferenc élőszóban az éppen ülésező közgyűlés elé terjeszti kívánságait, a városatyák, akiknek együttvéve is több mint négyötöde tartozik a háztulajdonosok tiszteletreméltó csoportjához, korántsem fogadják valami kitörő lelkesedéssel s végül — már csak időnyerés céljából is azzal rázzák le magukról okvetetlenkedő látogatójukat, hogy petícióját „írásba foglalva, kellően indokolva s azok által, kik azt sajátokká tevék, sajátkezűleg aláírva" nyújtsa majd be.105

S Nagy Ferenc kész is engedelmeskedni: még, amidőn visszatér a városháza előtt várakozó hívei közé s tapasztalja, hogy azoknak csöppet sincs ír továbbá a gyűlésről visszaemlékezéseiben (időpontjának megjelölése nélkül) Degré Alajos is, mégpedig következőképpen: „Egyszerre csak olvassuk nagy falragaszokon: Kenyeret a népnek! s népgyűlésre hívja össze a polgártársakat. Homályos életű emberek léptek a szószékre, s egyik holmi osztozkodási elveket kezd hirdetni a mindég növekvő tömegnek; felváltja másik a zajos tetszések közt lelépőt, s javaslatba hozza, hogy meg kell tagadni a házbér-fizetést. Indokait a már tengerré nőtt sokaság viharos tetszéssel fogadta." „ . . . A tömeg már-már fenyegető állást kezdett foglalni. Ekkor Nyáry Pál mint a villám jelent meg a népgyűlésen. A lépcső kőpárkányzatára állt, s dörgő hangon figyelmeztette a népet, hogy e bujtogatok a szabadság eszméjének megbuktatására vannak összevásárolva, s ha a nép rájok hallgat, magát szerencsétlenségbe dönti, a várost megrontja s a szolgaság láncait kovácsolja." „Nyáry Pál bátor és elhatározott föllépése nem tévesztette el hatását; dörgő éljenekkel kísérték beszédét, s »le a kémekkel!«, »börtönbe az árulókkal« kiáltások hangzottak fel mindenfelől. Mire Nyáry Pál elvégezte. . . beszédét, a nagy tömeg szívvel-lélekkel meghódolt az erőteljes szónoklat, nagy ész, megdöbbentő bátorság előtt." (Degré Alajos: Visszaemlékezéseim II. Bp. 1883. 11 — 13.) Mint látható, Degré emlékezetében, mikor — három és fél évtizeddel a forradalom lezajlása után — megörökítette az általa átélteket, különböző mozzanatok teljességgel összekeveredtek. így Nagy Ferenc plakátjával, amely a 19-i gyűlés tényleges beharangozója volt, emlékezetében egybemosódott egy másik, amely Kenyeret a népnek! címmel csakugyan megjelent ezekben a napokban, de — mint még lesz róla szó — csupán 22-i kelettel. S hasonlóképpen az a beszéd, amelyet Nyáry a céhlegények által rendezett 17-i múzeumi gyűlésen mondott el, Degré emlékeiben úgy rögződött, mintha a szóbanforgó 19-i gyűlésen hangzott volna el, holott ezen a gyűlésen Nyáry tudomásunk szerint nem volt jelen vagy, ha igen, akkor sem szólalt fel. Degré előadását ennek ellenére alapvető forrásként kezeli mind Szabó Ervin (i. m. 158.), mind Nemes Dezső (A munkásság az 1848 — 49-es forradalomban, Forradalom és szabadságharc 1848—1849. Bp. 1948. 283—284.), s ebből következően az április harmadik hetében végbement pesti eseményeket mindketten igen sok időrendi és egyéb pontatlansággal írják le. Ezeket itt most nem szükséges részletezni, mivel kimerítően helyreigazította őket már Sarlós Béla : A pesti munkásság forradalmi harca és programja 1848-ban. Századok, 1955. 75 — 88. Megjegyzendő viszont, hogy egy ponton maga Sarlós is túlságosan messzemenő következtetéseket von le az általa különben helyes forráskritikával kezelt Degré-szövegből, nevezetesen: amikor azt a feltevést kockáztatja meg, hogy a Degré által emlegetett „osztozkodási elvek" még a 17-i munkásgyűlésen megfogalmazást nyertek, hogy ezek a földosztásra vonatkozó irányelvek voltak s hogy éppen ezeket újította meg azután a Kenyeret a népnek! című felhívás, amelyben — mint látni fogjuk — valóban felvetődik az állami tulajdonban lévő puszták felosztásának követelése (i. h. 79—80.); Degré szemében ui. nyilvánvalóan „osztozkodási" (vagy — ha úgy tetszik — kommunisztikus) jelszónak minősült bármely olyan követelés, amely — akár csak távolról — a magántulajdon szentségének csorbítására irányult, így pl. a negyedévi lakbérek elengedésének követelése is, s ezért az ő szavaiból ténylegesen semmiféle messzebbmenő következtetést nem jogosult levonni, sem a 17-i gyűlésen elhangzottakra, sem a Kenyeret a népnek! címmel közzétett program eredetére nézve. los pl PVL TJk (KJk) 1848. ápr. 19. : 6221, közli Wildner, i. h. 609. Vö. Budapesti Hiradó 1848. ápr. 25., közli Zsoldos 86.