Századok – 1974
Tanulmányok - Spira György: 1848 nagyhete Pesten 323/II
J 848 NAGYHETE PESTEN 337 mérne csapást. Ami meg azt az elgondolást illeti, liogy a mesterek adjanak legényeiknek elegendő munkát és elegendő bért: ez kétségkívül Kolumbusz tojása — volna, ha nem éppen az a helyzet forogna fenn, hogy a mesterek egyelőre maguk sem kapnak elegendő megrendelést, s ha a mesterek többek között nem éppen azért kérték volna a kormány közbelépését, mert még részlegesen sem óhajtanak engedni a legények bérköveteléseinek. S ami végül a fegyveres karhatalom esetleges igénybevételét illeti: a rendelet erre vonatkozó záradéka nyilván szintén csak hangulatkeltésre szolgál, nem pedig gyakorlati lépések vezérfonalául, hiszen a kormánynak nincsenek ugyan gátlásai, ha ténylegesen is fegyveres karhatalmat kell alkalmaznia — mondjuk — falusi parasztmozgalmak elfojtására,54 az azonban teljességgel felborítaná számításait, amelyeket éppen a belső békének (vagy legalább a belső béke látszatának) minden áron való megőrzéséhez fűz, ha az ország szívének, Pestnek az utcái is valóságos fegyveres összecsapások színtereivé lennének. Es a Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány rendelete kézzelfogható közvetlen eredményre mindezeken túl azért sem vezethet, mert címzettje, Rottenbiller vasárnap este, mikor megkapja, már csak időhiány miatt sem tehet semmit foganatosítása érdekében. Hétfő: a céhlegények sztrájkja Hétfő reggel pedig már késő bármiféle megelőző óvintézkedéssel kísér- i ietezni: hétfő reggel a legények közül, bármelyik céhhez tartoznak is,5 5 alig I néhány jelenik meg munkahelyén, s a hiányzók ez egyszer nem korhelyhétfőt tartanak, nem a máskor szinte elmaradhatatlan56 vasárnapi ivászat mámorát gyekeznek kialudni, hanem az utcákon csoportosulnak és az előző napi múzeimi gyűlés döntéséhez híven megkezdik a céhlegények első pesti általános iztrájkját. Először is sorra járják azokat a műhelyeket, amelyekben kivételj iéppen mégis akad egy-két sztrájkbontó,5 7 majd pedig, miután ezeket is csat- i akozásra bírták, „ezer meg ezer kézműves tolong az utcákon a városház felé", harsányan kiáltozva: ] — Le az ipararistokratákkal! le a céhmonopoliumokkal!5 8 S mit csinálhat ezek után Rottenbiller? Arra, hogy afféle „társulati gyűlések"-re hívja egybe az egyes céhek mestereit és legényeit, amilyenek , megrendezését a Miniszteri Országos Ideiglenes Bizottmány kívánja, alkal- I natlanabb pillanatot keresve sem találhatna. Azzal pedig, hogy nemzetőröket ragy éppen katonákat vezényelni a tüntetők ellen fölöttébb kétélű fegyver ( rolna, nyilván maga is tisztában van. Jobb ötlete nem támad hát, mint hogy negint egyszer kiáltványt intézzen a legényekhez s ebben megint egyszer arra íívja fel őket, hogy „ha sérelmeik vagy kívánataik vannak . . . , terjesszék izokat maga helyén írásban elő", addig pedig ismét „fogjanak a munkához", 54 Erre számos példát találunk Ember Győzőnél (szerk.): Iratok az 1848-i magyarsrszági parasztmozgalmak történetéhez. Bp. Í961. folytatólag. 55 Kehrer, 1848. ápr. 17., I, 16. f. 56 Vö. Szokolay István : Czéhek és iparszabadság. Pest, 1846. 58. 57 Erről Opp. 1848. ápr. 17., 7. sz. 26.; Der Ungar a 44. jegyzetben már idézett íelyen; Rottenbiller az 59. jegyzetben idézendő felhívásában. 58 Jókai Mór: Charivari, 1848. ápr. 23., JMCB II (szerk. Szekeres László). Bp. 1967. 87. 2 Századok 1974/2.
