Századok – 1974
Tanulmányok - Spira György: 1848 nagyhete Pesten 323/II
J 848 NAGYHETE PESTEN 341 az, hogy a szervezkedő legényekben nemcsak céhellenes indulatok, hanem ellenkezőleg — a céhrendszer átmentésére irányuló törekvések is élnek, tényszerűen is megmutatkozik már magán ezen a nevezetes virágvasárnapon s nem is egyedül a múzeumi gyűlésen, de — s talán még inkább — azon az összejövetelen, amelyet evvel egyidejűleg az Iparegyesület iparos-továbbképző tanfolyamának hallgatói48 tartanak egyik — a munkáskérdés iránt néhány napja meglepően nagy érdeklődést tanúsító — tanáruk, Glembay Károly kezdeményezésére s amelyen a sztrájk terve még csak szóba sem kerül, hanem az egybegyűltek (akikben nyilván a pesti céhlegénység legigyekvőbb, tudásvágytól leginkább fűtött s ezért a majdani mestervizsga sikeres letételében is bizonyára legfőképpen reménykedő elemeit tisztelhetjük) eleve csupán egy a kormányhoz intézendő petíció kidolgozására szorítkoznak. Ebben a petícióban ugyanis megfogalmazói egyfelől azt szorgalmazzák, hogy a törvényhozás írjon elő a legényekre nézve kedvezőbb munkaidőt és béreket, másfelől pedig formailag maguk is az eddigi céhkeretek felszámolása mellett foglalnak ugyan állást, az iparszabadság bevezetését azonban éppen nem követelik, hanem azzal a javaslattal élnek, hogy a jövőben elfogulatlan testületek bírálják el, ki méltó önálló kézműiparosként tevékenykedni.48 Ami — magyarán mondva — azt jelenti, hogy (más néven) mégis maradjon fenn a céhrendszer továbbra is, csupán azt tegyék lehetetlenné, hogy a mesterek ezentúl is önkényesen kirekeszthessék a maguk köréből az oda bejutni joggal iparkodó rátermett legényeket. S végül azt az aggodalmas kérdést, hogy a munkások vajon képesek lesznek-e következetesen végigvinni a harcot, amelyre a múzeumi gyűlés részvevőinek többsége pillanatnyilag elszánta magát, azért is fel kell vetni, mert a harcot természetesen nem elég meghirdetni, a harcot mégis kell vívni s eközben ki kell állani az ellenfél csapásait is. Hiszen a mi mestereink között bizony kevés Barna János akad s kevés az olyan is, aki egyetlen hangosabb szóra nyomban elhajítaná fegyvereit s megadná magát sorsának. Annál többen vannak viszont, akik készek legott felvenni a kesztyűt. Ezek hivatott képviselői, a pesti céhek elöljárói pedig a múzeumi gyűlés végeztével, este hét óra tájban már maguk is összedugják a fejüket a városházán s haladéktalanul kinyilvánítják, hogy mélységesen elítélik a helybeli forradalmi választmányt, amiért tegnapi kiáltványában a munkások törekvéseit „igazságos" törekvéseknek merészelte minősíteni s ezzel lovat adott a rendbontók alá, majd abban egyeznek meg, hogy — fenntartva maguknak a jogot további lépések megtételére — mindenekelőtt a kormányt fogják felszólítani „a rend helyreállításá"-ra.50 És a kormány habozás nélkül segítségükre is siet. Mert a kormány tagjai elvi ellenségei ugyan a céhrendszernek, hiszen — a politikai tudományokban a jelek szerint nem különösebben járatos céhlegényektől eltérően — nagyon jól tudják, hogy a céhek feudális intézmények s ezért összeférhetetlenek azzal a polgári renddel, amelynek a kiépítését ők éppen most készülnek megkezdeni, elveikből azonban — bizonyos határok között — mindig hajlandóak engedni, 48 Ezeket a munkásfiatalokat a korábbi szakirodalom nemegyszer „ipartanodaiak" néven emlegeti, ez a megjelölés azonban valójában a József nádorról elnevezett ipartanoda (a későbbi műegyetem) technikus-hallgatóit illeti meg, használatában tehát a félreértések elhárítása céljából nem követem az eddigi gyakorlatot. 19 Az Iparegyesület növendékeinek választmánya a kormányhoz, Pest, 1848. ápr. 16., közli G[lembay Károly] : Az iparosok kérelme. Hl 1848. ápr. 18., 31. sz. 485 — 486. h. és Mérei: Munkásmozgalmak 54 — 56. 50 Erről is Der Ungar a 44. jegyzetben idézett helyen.
