Századok – 1974

Tanulmányok - Spira György: 1848 nagyhete Pesten 323/II

J 848 NAGYHETE PESTEN 331 folyamodni, méghozzá mielőbb, mert a gazdasági válság a városháztartást sem hagyta érintetlenül s így komolyan fenyeget annak a veszélye, hogy például a jelenleg folyamatban lévő legnagyobb pesti építkezést, az Üllői úti laktanyának a város költségén történő felépítését a város pénzforrásainak elapadása miatt napokon belül félbe kell szakítani, arra pedig gondolni sem jó, mi történnék, ha az ott dolgozók egyszerre mind az utcára kerülnének. A városi tanács tehát, mihelyt értesül a pénzügyi nehézségekről, habozás nélkül felborítva a vonatkozó eljárási szabályokat, azonnal megteszi, amit csak tehet, nevezetesen: „nehogy e tekintetben fenakadás történjék s ez által a munkások között munkahiány miatt nyugtalanság idéztessék elő, ámbár a fenforgó körülmények közt választó polgári ülés nem tartathatik, Staffenberger István szószolló úrnak a választó polgárság nevében nyilvánított bele egyezésével a szükséges tíz ezer p[engő]f[orin]tnak a Magyar Kereskedelmi Bankból leendő felvétele" mellett dönt már március 24-én.5 Teljesen azonban a városi vezetőség még most sem képes kibújni a bőréből, teljesen még most sem szakít az erőszakos megoldásokkal, legfeljebb azoknak a körét, akik ellen alkalmazza őket, szűkíti egyelőre a legvédtelenebbekre: a letelepedési engedély nélkül korábban Pestre tódult munkanélküliekre. A nemzetőrség tehát a közbiztonság védelmezésének jelszavával már március végén megkezdi ezeknek a nyugalomra vágyó polgárok szemében nemkívánatos elemeknek az összeszedését, április első hetének elteltével pedig elégedetten tudatja a közvéleménnyel, hogy máris 846 ilyen ,,naplopó"-t fogott el s közülök 711-et rövid úton ki is toloncolt a városból.6 Amíg azonban a városi vezetők figyelmét a munkásság legszegényebb — s ezért hitük szerint legveszedelmesebb — alsó rétegei kötik le, a mozgalom átterjed az anyagi javakban persze szintén nem dúskáló, de a tanulatlan napszámosoknál vitathatatlanul lényegesen jobb helyzetben lévő céhlegényekre is. A mesterlegények közül Pesten először a kovácsok lépnek fel — igaz, pillanatnyilag még nem a munkabérek növelésének, csak a munkaidő csökkentésének követelésével: március 22-én a városi tanács elé terjesztett petíciójukban azt kérik, hogy ezentúl munkanapokon ne reggeli 4-től este 7-ig, csupán reggeli 5-től este 6-ig kelljen dolgozniuk,7 majd másnap nyilvános népgyűlésen is megismétlik ezt a követelést. És a máskor oly határozott városi tanács most a kebelbeli céhmesterek véleményének kikérése után8

megint jobbnak látja mérsékletet tanúsítani, az egyes céhek mellett céhbiztosokként működő tanácsnokok útján mindössze arra hívva fel mind a kovácsokat, mind a többi céh legényeit, hogy egyelőre mégis szíveskedjenek tiszteletben tartani a jelenlegi 5 Erről FL PVL TJk 1848. márc. 24. : 4913. — Szekrényesy Endre városkapitány pedig, mivel hasonló nehézségek könnyen adódhatnak a magánépítkezéseken is, már ezt megelőzően egyenkint magához rendeli az összes helybeli építőmestert s őket is felvállalt munkáik háborítatlan folytatására inti. (Erről Szekrényesynek a bécsi udvari rendőri és könyvvizsgáló hivatalhoz intézett jelentése, Pest, 1848. márc. 18., ÖStA Allgemeines Verwaltungsarchiv, Ministerium des Innern 2 ZI. 1848: 201/Polizei- und Censur-Hofstelle ZI. 1848: 4196.) 6 Hl 1848. ápr. 11., 29. sz. 461. h.; Szabó Ervin: Társadalmi és pártharcok a 48 — 49-es magyar forradalomban. Bp. 1949. 152.; Pallós Jenő: Budapest 1848/49-ben. Bp. I960. 97. 'Vö. FL PVL TJk 1848. márc. 22.: 4834. 8 Mindezekről a pesti forradalmi választmány márc. 23-i üléséről felvett jegyzőkönyv kivonata, Pest, 1848. márc. 24., közli Mérei Oyula (szerk. és bev.): Munkásmozgalmak 1848 — 49. Bp. 1948. 39.