Századok – 1974
Közlemények - Prokopp Gyula: A pilisszentléleki üveghuta 212/I
218 PIIOKOPP GYULA A bérösszeg reális értékének megközelítése szintén csak összehasonlítás útján történhet. Erre a célra szolgáljanak az alábbi adatok, amelyeket az esztergomi érseki uradalomnak a XVIII. század első évtizedeiből eredő (magyar forintban készült) számadásaiból vettünk:19 Az uradalmi téglamester 1000 darab nyers faltégla készítéséért 1 forint 76 dénár munkabért kapott, egy kemence (átlagosan 35 000 darab) tégla kiégetésének munkabére fejében pedig 2 forint készpénz és 4 pozsonyi mérő kenyérgabona illette meg. (Egy pozsonyi mérő kb. 60 liter.) A termelt tégla egy részét eladta az uradalom, ezrét 4 forint 50 dénárért. — A meszet részint az uradalmi köteléken kívülálló mészégetőktől vásárolták, részint bérmunkában égettették. Az előbbi esetben 5 forint 40 dénár volt az ára egy kemence égetett mésznek, az utóbbi esetben pedig 2 forintot fizettek egy kemence mész kiégetéséért. (A mésznek súly vagy térfogat szerinti mennyiségére nincsen adat.) — 1 mázsa (kb. 50 kg) vasnak, melyet azután a falusi kovácsok dolgoztak fel a szükségnek megfelelően, 2 forint volt az ára. —- A kőmíves- és ácssegédek napibére 45—55 dénár között váltakozott, a palléré 50—60 dénár között. A malterkeverő napszáma rendszerint 25 dénár volt. A szt. György-nap (ápr. 24.) előtt és a szt. Mihály-nap (szept. 29.) után végzett munka bére mindegyiknek kevesebb volt 5—5 dénárral. Ha a mester a vidéken folyó munka ellenőrzésére kiutazott, 50 dénár napidíjat kapott. — A komáromi fakereskedő egy 29 fenyőszálból álló talpat (tutaj) és 6 szál vörösfenyőt 37 forintért adott el az uradalomnak. — Az üvegező mester egy átlátszó ablaktábláért (durchsichtige Scheibe) 4 dénárt kapott, ha azonban régi üvegből (alte Scheibe) készítette, akkor csak 2 dénárt. — Egy kocsi tűzifának 75 dénár volt az ára. Az üveggyártáshoz szükséges ásványi anyagok közül a mészkő a Pilis hegységben mindenütt megtalálható. Az üveghuta megszűnése óta éppen a mészégetés volt — az erdei munkák mellett — Pilisszentlélek lakóinak egyik fő foglalkozása. Nem ismerjük azonban azt a helyet, ahonnan András mester a kvarcot nyerte. A Földtani Intézet által kiadott katalógus2 0 nem tud pilisszentléleki kvarc-lelőhelyről, a felvett lelőhelyek közül pedig az Esztergom határában levő Strázsahegy van legközelebb Pilisszentlélekhez. Ez a hegy azonban légvonalban is 6 km távolságra van Pilisszentlélektől. Ezért kevésbé tartjuk valószínűnek, hogy innen vitték az üveg nyersanyagát, inkább a szentléleki völgy közvetlen közelében sejtjük a bányát. Egy helytörténeti munka2 1 — ismeretlen forrás nyomán — úgy tudja, hogy egy bizonyos ,,Tehel" nevű helyről nyerték a kvarcot, de hogy merre fekszik ez a hely, azt nem mondja meg. Tudakozódásunk szerint Pilisszentlélek környékén ismeretlen ez a név. A pesti pálosok levéltárának a szentléleki üveghutát említő negyedik — és utolsó— adata az a szerződés,2 2 amelyet Horváth György prior 1740. április 28-án kötött a szentléleki zsellérekkel az úrbéri szolgáltatások felől. Ennek a szerződésnek bevezető szavai: „Infrascriptus praesentibus recognoco, quod sublata fornace vitriario ex praedio nostro S. Spiritus cum his inquilinis . . . taliter convenerim" arra utalnak, hogy a huta üzeme az 1739. évvel megszűnt és ez tette szükségessé az úrbéri szolgáltatások megállapítását. A szerződésben név szerint felsorolt 17 zsellér némi vaj szolgáltatásán felül 19 E számadásokat az esztergomi primási levéltár őrzi. 20 Mattyasovszky Jakab és Petrik Lajos: Az agyag-, üveg-, cement- és ásványfesték-iparnak szolgáló magyarországi nyersanyagok részletes katalógusa. Bp. 1885. — Ezt a katalógust maguk a szerzők sem tekintették teljesnek, annál kevésbé, mert csak a beküldött adatokat dolgozták fel. 21 Osváth Andor: Komárom és Esztergom vármegyék im'ütja és jelene. Bp. 1938. — Ennek a munkának Pilisszentlélekre vonatkozó adatait kevésbé tarthatjuk hitelesnek. Azt is állítja, hogy a huta a XIX. század elejéig üzemben volt. 22 A 13. számú jegyzetben említett iratok között.
