Századok – 1974
Közlemények - Prokopp Gyula: A pilisszentléleki üveghuta 212/I
A PILISSZENTLÉLEK! ÜVEGHUTA 217 kemencét. "Valószínű, hogy már ekkor is kapott egy „szabad" évet és talán egyéb támogatást is. A szerződés járulékos pontjainak szövegezésénél használt többes szám arra mutat, hogy András mester nem egymagában telepedett meg a szentléleki völgyben, hanem családjával, sőt valószínűleg néhány munkatársával együtt, akik részint az üveggyártásban voltak segítői, részint pedig állattenyésztés és bizonyos mérvű földmivelés által is gondoskodtak a kis telep lakóinak szükségleteiről. Szinte megelevenedik előttünk a kép: az erdővel borított hegyek között, a völgyi tisztáson, a patak közelében áll a huta, mellette néhány kőből ós fából összerótt kunyhó. Mellette kis kert, szántóföld, rét és legelő. A mindennapi élelem megszerzésének munkáján túl az üvegkészítés a fő gondja a telep lakóinak. Összegyűjtik a széldöntötte és kiszáradt fákat ós ha szükséges, élő fákat is kivágnak. Fejtik a kvarcot és a mészkövet és a kemencéhez szállítják, majd előkészítik a nyersanyagokat, hamuzsírt készítenek, és mikor minden együtt van, megkezdődik az olvasztás. A tiszta üveganyag formálásával, hűtésével ér véget a mester munkája. A környékbeli vásárok idején pedig felkerekedik a mester, vagy valamelyik bizalmas embere, hogy pénzre váltsa a huta termékeit. A huta gyártmányai közül a palackot és a pincetokba való üveget külön is megemlíti a szerződés, a „pro necessitate residentiae" kifejezés pedig arra utal, hogy ezeken kívül még egyéb, a háztartásban szükséges üvegáru is készült ottan. Bél Mátyás, aki az 1730-as évek elején járt Esztergom megyében,17 az akkor még üzemben volt huta termékeiről azt írja, hogy az ott előállított üveg szép, tiszta, de csak zöld színű üveget tudnak készíteni, mert a fehér (színtelen) üveghez szükséges nyersanyaguk nincsen: „Vitrum viride, politumsane et darum paratur, sed nullum candidum, materia déficiente."18 A termelés mennyiségére alig van adatunk. Mindenesetre a kisebb telepek közé tartozott, a szerződések csak egy kemencéről tesznek említést. De a kemencék számából sem igen következtethetnénk a termelés mennyiségére, mert a kemence olvasztótégelyeinek száma és nagysága igen különböző lehet. A bér nagysága szintén eléggé bizonytalan alap ahhoz, hogy abból a termelés mérvére következtessünk. Csak annyit tudunk, hogy az I710-es évek közepén fellendült a huta termelése, és ezért a rendház 130 forintra emelte a bért, ami az első ízben megállapított 110 forint bérhez képest közel 20%-os emelkedést jelent. A bér további változására nincsen adat a pesti pálos rendház irataiban, ezért feltehetjük, hogy a huta termelése és ennek megfelelően a bér is a huta fennállásának további éveiben változatlan maradt. Közelebbi adatok hiján tehát arra kell szorítkoznunk, hogy összehasonlítást tegyünk néhány olyan hutával, amelyekről számadásokat őriztek meg az uradalmi levéltárak. így a miklóshutai műhelyben egy mester egy napi munkával 60 darab nagy ablakkarikát készített, a kisebb és silányabb minőségűekből pedig 100 darabot. A regéci huta bérlője 1698-ban 100 forint évi bér fejében 1500 darab kristálykarikát, 1000 darab paraszt-karikát és 50 darab poharat adott. A száldobágyi hutában egy legény egy hét alatt 1000 darab zöld palackot készített ós 100 ilyen palack ára 1 rajnai forint volt. Regócen a pincetokba való üveg darabját 18 dénáron számolták el a földesúrral szemben. 17 Esztergom vármegye 1731. szept. 8-án tartott közgyűlésének jegyzőkönyvéből: „Perlectae sunt Celsissimi Principis cum annexo in paribus benignae Suae Majestatis Sacratissimae intuitu operis Geographico-Historicae per Mathiam Belium perficiendi emanato, die 21. mensis Junii Posonii emanatae huicce I. Comitatui sonantes et directae litterae missiles, quarum benignis tenoribus Sua Celsitudo in antecessum benigne I. huic Comitatui intimere dignatur, ut si idem mentionatus D. Mathias Belius, aut homo suus, pro peragendo jam dicto opere Geographico in grémium hujus quoque Comitatus advenerit, ut idem debito modo munus in se assumptum peragere permittatur . . ." (Komárommegyei levéltár). 18 Bél Mátyásnak az 1. jegyzetben említett művéből.
