Századok – 1974
Tanulmányok - Szabó Miklós: Új vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásban 3/I
A SZÁZADFORDULÓI KONZERVATIVIZMUS ÜJ VONÁSAI 19 Az újtípusú konzervatív irányzat liberalizmus bírálata az 1848, illetve 1867 utáni magyar polgári átalakulás kritikájából indul ki. Az első lépéseket már a nyolcvanas évek előfutárjai megteszik. Az újtípusú konzervatív gondolatmenet főbb elemeit már jobbára anticipálják. Már náluk kísért a feudális-patriarchális viszonyok idealizálása és a bekövetkezett polgári fejlődéssel szemben való, mintegy igazoló, „rehabilitáló szembeállítása". Az idealizálás központi gondolata: a patriarchális viszonyok erkölcsösebbek és humánusabbak voltak a tőkés viszonyoknál, mivel még nem ismerték a gazdasági versenyt, ezért — ha olykor igen alacsony szinten is minden rendű embernek, jobbágynak, céhpolgárnak biztosították megélhetését. A feudalizmusban nem volt jogegyenlőség, viszont — állításuk szerint — senkit sem fenyegetett tönkremenés és éhhalál.44 Ezek a viszonyok Magyarországon különösen kedvezőtlen körülmények között alakultak át, mivel 1848 eseményei pillanatok alatt forgatták fel a patriarchális viszonyokat. Ily módon a tradicionális beidegzettségű rétegeket, elsősorban a birtokos nemességet, de magát a parasztságot is, továbbá a kisiparosságot a kapitalista verseny ,,készületlenül" érte. A kiemelt szófordulat terminus technicussá vált a kor publicisztikájában, mely még az ellenforradalmi korszak irodalmában is, fenti értelemben, virulens volt. A hagyományokhoz kötött rétegek eleve rossz esélyekkel indultak a versenyben. Hátrányukat fokozta, hogy az 1867 után kialakult, elsősorban Tisza Kálmán kormányzatához kapcsolt politika törvényhozási és kormányzati tevékenységével a felemelkedő polgárságnak kedvezett.4 5 Ezek a körülmények a hagyományokhoz kötött rétegek rohamos tönkremenetelét okozták.4 6 A nyolcvanas évek során a régi, hagyományos uralkodó osztályok helyét átvette — ebben az esetben a konzervatív fogalmazások természetesen túloznak a burzsoázia. Ezen a ponton jut el az újtípusú konzervatív koncepció az első teoretikus általánosításhoz. A mondottakból felépíti a liberalizmus elvi kritikáját. Ennek sommája a következő: a liberializmus, ezt a fogalmat itt azonos értelemben használják a polgári demokráciával, eredetileg azt tűzte zászlajára, hogy megvalósítja a francia forradalom eszméit, a Szabadság, Egyenlőség, Testvériség korszakát. Ez minden privilégizált uralkodó osztály szükségszerű megszűnését kellett volna, hogy jelentse. Valóságban azonban nem ez történt, hanem az, hogy a feudális nagybirtokos uralkodó osztályt felvál-44 ,,A földesúri földbirtok a tulajdonosnak és családjának kenyeret biztosított. És ha az úr nem is bánt mindig bársonykézzel jobbágyával, mégis érdekében állott ezen munkaerejét éhhaláltól megmenteni, a birtok végtelenig való feldarabolását, uzsorát gátolni. A céh az iparosnak — s pedig a céhfőnöktől az utolsó inasig — nemcsak szabályozta a kenyérkeresetét, de azt bizonyos fokig biztosította is." Simonyi Iván: A modern alkotmánytan tévedései. Pozsony, 1884. 33. 15 „Mindjárt az első törvényhozási alkotások határozottan a kereskedelem előnyére s a földbirtokos osztály romlására voltak. Az uzsoratörvény, segítve az új váltótörvény által, nagyobb s talán végzetesebb pusztítást tett az államfenntartó magyarságban, mint a mohácsi ütközet." Conservativ magyar politika. Bp. 1887. 110—111. 46 ,,. . . a jobbágyság fölszabadítása, . . . nem csupán a jobbágyot találta készületlenül, hanem földesurát is, ki korábbi gazdasági létalapjától megfosztottan viselte tovább a birtokával járó korábbi kötelességeket, és élte tovább úri, gondtalan életét: a szükséges gazdasági ismeretek nélkül, fegyvertelenül ment neki a modern gazdasági harcnak örülve a váltónak s a könnyű hitelnek, mint késnek a gyermek, szeme elkáprázva a gründolásoktól s agya elkábulva az azt követő krach összeomlásától, melyet megérteni is alig tudott. Növelte a bajt esztelenségig menő szabadelvűsége, mely szállóigévé tette azt a mondást, hogy „Mindegy, kié a föld" és szabadjára hagyta a farkast a bárányok közt, az adóst kész prédájává tévén az uzsorásnak." Geőcze Sarolta: A magyar középosztály megújhodása. Magyar Gazdák Szemléje, 1904 dec. 3*
