Századok – 1974

Krónika - A nemzetközi munkásmozgalom kutatóinak IX. nemzetközi konferenciája. Linz 1973. szeptember 11–15. (Jemnitz János–Mucsi Ferenc) 1333/V-VI

KRÓNIKA 1333 Az előadó befejezésül hangsúlyozta, hogy a tanyaközpont, község, falu, mint közbülső fokozatok a tanya és város között, nem váltak általánossá. Ehelyett a tanyai népesség mozgása bekapcsolódott egy országos, általánosabb organikus mobilizációba. A megváltozott szemlélet ma már nem tartja a tanyákat a szocialista mezőgazdasági termelés akadályozóinak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a tanya problémáit nem lehet elkülönítve, izoláltan kezelni; azok csak az országos kérdésekkel együtt oldhatók meg. Pál Lajos A NEMZETKÖZI MUNKÁSMOZGALOM KUTATÓINAK IX. NEMZETKÖZI KONFERENCIÁJA. LINZ. 1973. SZEPTEMBER 11-15. Az 1973. évi konferencia ismét azt bizonyította, hogy a linzi találkozók iránt jóval tovább nőtt a kutatók és oktatók érdeklődése. Három világrészből jóval több mint száz történész érkezett Linzbe. A közép-európai országok mellett igen sok nyugatnémet, skandináv történész jött el, és a belgák és franciák mellett ezúttal angolok is megjelentek, a tengerentúlról pedig Japán, az Egyesült Államok, Kanada ós Australia kutatói vettek részt a konferencián. A konferencia fő vitatémájának címe: ,,A marxizmus elterjedése 1890 —1905" között volt. Az alapreferátumot a hazánkban is ismert Eric Hobsbawm londoni egyetemi professzor készítette. Mellette azonban a küldöttek még számos írásos referátumot vehettek kézhez. G. N. Golikov és B. G. Tartakovszkij szovjet történészek hasonló címen készítettek közös anyagot, és Hobsbawm mellett a másik fő referens Dieter Fricke (Német Demokratikus Köztársaság) volt. Hobsbawm referátumában rámutatott, hogy noha a marxizmus terjedését elsőrendűen a politikai élet síkján, a politikai harcok s a munkáspártok megszervezésének vonalán lehet nyomon kísérni, mindez szorosan összefügg az eszmei küzdelmekkel, s a vizsgálódásoknál az eredményeket, jelenségeket összefüggésbe hozta az egyes országok gazdasági, társadalmi struktúrájával, az egyetemes gazdasági fejlődéssel. Megállapította, hogy a revizionizmus az 1890-es évek második felében akkor hódított tért, amikor hosszabb gazdasági válság után bekövetkezett a fellendülés és a gazdasági konjunktúrából egyesek téves következtetéseket vontak le. Hobsbawm rávilágított, hogy a gazdaságilag fejlett országokban, ahol a polgári demokratikus forradalom már rég bekövetkezett, a munkások, de a munkásszervezetek zöme is sokkal kevésbé közeledett a, marxizmushoz, sőt a vezetők jó része nem volt marxista, míg az elmaradottabb országokban ellenkező volt a fejlődés vonala (természetesen itt a feltűnő és lényegileg eltérő vonásokra hívta fel a figyelmet). Kelet-Európában a marxizmusnak egyértelműen nagyobb volt a vonzereje a pártok vezetőire. A két típus között átmenetet képezett Németország, Ausztria-Magyarország és Észak-Olaszország, ahol a marxizmus iránt már szintén nagyobb volt az érdeklődés. A munkásság számba jöhető szövetségeseiről szólva utalt arra, hogy míg a fejlett országokban az értelmiség zöme nem lett a marxizmus híve, az Élbától keletre ós Észak-Olaszországban a marxizmus sokkal erőteljesebben hatott az értelmiségre is. A referátum foglalkozott azzal az ellentmondásos folyamattal is, hogy míg a szociáldemokrata pártok több helyütt valóban tömegpártokká váltak, ezzel egyidejűleg a marxista elemzések ellaposodtak, a marxizmust sokszor inkább csak „védelmezték", ahelyett, hogy az új körülményeknek, illetve az egyes országok sajátos feltételeinek megfelelően továbbfejlesztették volna. Az előadó ehelyütt nem mélyedt el a nyugateurópai marxista teoretikusok eredményeinek és fogyatékosságainak részletesebb elemzésébe, hanem a különbséget hangsúlyozta. Megállapította, hogy a magasabb követelményeknek egyedül az orosz marxisták tettek eleget, mivel Lenin valóban alkalmazni tudta a marxizmust az orosz viszonyokra ós az új körülményekre, majd aláhúzta, hogy később, az 1917. évi oroszországi szocialista forradalom győzelme ismét nagy lökést adott a marxizmus elterjedésének. Megjegyzendő, a referátum számos más részletkérdésben is árnyalt elemzéseket, illetőleg érdekes adalékokat kínált. így adatokat idézett a nyugati szocialista pártok összetételére, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy a szociális összetétel mennyire nem meghatározó erő. Az adatokból ugyanis kiderül, hogy a német szociáldemokrata párt mennyire erősen proletár összetételű volt, míg a francia guesde-i párt kevésbé, az olaszban nagy volt a proletárok és agrárproletárok aránya (egyes adatok szerint 72%), de a párt vezetői szinte mind értelmiségiek voltak. Utalt a dinamizmus kérdésére is. Az 1880-as