Századok – 1974

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 1307/V-VI

310 KRÓNIKA gazdagabban mutatjuk be, mint a dualizmus korát, a modern kapitalista Magyarország kialakulását. Diószegi István egyetemi docens, a Történelmi Társulat titkára először a középiskolai tankönyvről szólva kiemelte, hogy azok imponáló tárgyi tudással és biztos szintetizáló készséggel megírt munkák, „természetes könnyed stílusuk miatt érdekes olvasmányok, magvas mondanivalójuk által hasznos kézikönyvek". A hozzászóló a továbbiakban az egyetemi tankönyvek problematikájával foglalkozva először a tankönyv műfaji kérdéseit taglalta. Az egyetemi tankönyv megjelenésekor a középiskolai tankönyvre hasonlítva zárt, számonkérhető jellegű ismeretanyagot nyújtott. Diószegi István rámutatott, hogy az egyetemi tankönyv serkentően hatott a nagyobb korszakot átfogó problémák kutatására, az összegezés igényére. Eddig az egyetemi tankönyvek csak négy kötete — a magyar történet 1918-ig terjedő összefoglalása — készült el, s ezekhez a kötetekhez csatlakoznak a forrásgyűjtemények, szöveggyűjtemények. Sajnálatos — állapította meg —, hogy egyetemes történetből még rosszabb a helyzet. Befejezésül a fennálló igényekre hivatkozva, Diószegi István felvetette, hogy érdemes lenne elgondolkodni azokon a formákon, amelyekből az egyetemi oktatás és a tudomány is profitálhatnának. Hiszen jó, követésre méltó hazai elképzelések, műfaji tekintetben megszívlelésre érdemes külföldi példák és kísérletek egyaránt ismertek — ezeknek hazai realizálása a tudomány és oktatás együttes hasznára „megérné a fáradságot". Waczulik Margit ny. vezető tanár hozzászólásában a tanár szerepét vizsgálta a személyiség formálásával kapcsolatban, míg Jahn Ágnes muzeológus arról szólt, hogy a múzeumok a maguk sajátos eszközeivel hogyan próbálnak segítséget nyújtani a történelemoktatás számára. A plenáris ülés után a kötetlen véleménycsere, a szabad vita érdekében a vándorgyűlés négy szekcióban folytatta tanácskozásait. A középiskolai szekció vitáját Unger Mátyás egyetemi docens, a Történelmi Társulat tanári tagozatának elnöke vezette. Vitaindítójában először a történelemtankönyvek fejlődéséről szólt. A felszabadulás után kialakult az egységes tankönyvek rendszere, s azóta is egyre inkább kidomborodik a tankönyv munkaeszköz jellege. A tankönyv egyre fontosabb eszközzé válik, hiszen a tanulók a tankönyvekből ismerik meg a történelmi folyamatot, vagyis „egy-egy nemzet történeti tudatának nemcsak hordozója, kifejezője, hanem igen nagy mértékben alakítója is a történelemtankönyv". A vitaindító ezután több tartalmi, szervezeti, tankönyvelméleti ós tankönyvdidaktikai problémát vetett fel. A szekció munkáját nagy érdeklődés — mintegy 100 főnyi hallgatóság — s 12 hozzászóló által jelzett élénk vitakedv jellemezte. A hozzászólók a reformatankönyvekről szólva kiemelték a korábbiakhoz képesti lényeges előrehaladást. Erőteljesen vetődött fel a kultúrtörténet, művelődéstörténet helyzete: jogos az a kívánság hogy próbáljuk meg több helyen, szervesen beépíteni a tankönyvekbe a kultúrtörténeti anyagot. A tankönyvekkel kapcsolatban több konkrét ajánlat is elhangzott; így javasolták, hogy a könyvek legyenek oldottabbak formájukban, szerkezetükben, tananyagukban. Több hozzászóló foglalkozott a tankönyvírás és -kiadás szerteágazó problémakörével. Lényeges szempont — hangoztatták —, hogy a tankönyvírónak legyen kellő ideje a tankönyv elkészítésére, új tudományos eredmények figyelembevételére, konzultációkra. A hozzászólók azt az álláspontot fogadták el, hogy az a helyes megoldás, ha egy osztály tankönyvét egy szerző készíti el, mert így elkerülhető minden koncepcionális és stílusbeli törés. Az általános iskolai szekció vitáját Bernát János, a pécsi Tanárképző Főiskola adjunktusa vezette. Vitaindítójában néhány, a tankönyvekkel kapcsolatos kérdésre hívta fel a figyelmet. Elsőként szólt a tanterv és tankönyv összefüggéséről, majd a tankönyvek szövegét, tudományos színvonalát, illusztrálását, a bennük levő kérdéseket, feladatokat — mint vitatémákat vetette fel. A szekció vitájában — népes hallgatóság előtt — 11 hozzászóló szerepelt. A hozzászólók a reformtankönyveket pozitívan értékelték, s javasolták e kötetek értékes vonásainak átmentését az új tankönyvekbe. így igényelték a több didaktikus rajz, magyarázó rajz, kép, grafikon alkalmazását. A jövő általános iskolai tankönyveinek tartalmi, szerkezeti struktúráját illetően viszont megoszlottak a vélemények, a hozzászólások többsége a differenciált tankönyv és a munkakönyv koncepcióját képviselte. Többen foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy megbízás vagy pályázat alapján készüljenek a tankönyvek. A vitában ezzel kapcsolatban erős hangsúlyt kapott az a gondolat is, hogy munkaközösségek írják a tankönyveket. Végül a hozzászólók felhívták a figyelmet a tanárképzés színvonalának emelésére, s a továbbképzés rendszerének, szervezeti keretének pontosítására.