Századok – 1974
Folyóiratszemle - Kachk Ju. Ju. lásd Vajtkevičius B. Ju. - Kamenyickij B. A.: A XVI–XVII. század elejének angol politikai gondolkodása a mai angol-amerikai történetírásban 1299/V-VI
FOLYÓIRATSZEMLE 1299 В. A. Kamenyeckij: А XVI—XVII. század elejének angol politikai gondolkodása a mai angol—amerikai történetírásban A Tudor-kor politikai gondolkodását feldolgozó angol és amerikai kutatók müveit három csoportba sorolva tekinti át a cikk. Elsőként azokat a munkákat ismerteti, amelyek а XVI—XVII. századi angol politikai gondolkodást a középkori államfelfogás töretlen folytatásaként értékelik, alapjaiban azzal egyezőnek ítélik. A kérdés kutatásában alapmunkának számít J. W. Allen lodoni professzor könyve, amely а XVI. századi európai politikai gondolkodást angol-centrikusan mutatta be. Először 1928-ban jelent meg a mű (majd halála után 1957-ben átdolgozás nélkül), sok, akkor először feldolgozott forrásból építkezve, amelyek az abszolút monarchiának az egész társadalmi és államélet átfogására irányuló törekvését, osztályok felettiségét, össznemzeti jellegét látszottak igazolni. Az egykori angol politikai közírókat úgy értékeli Allen, hogy azok a középkori állameszmét fogalmazták újra a kor követelményeinek megfelelően, az állam gazdaság-irányító szerepót hangsúlyozva. Magáról az állam kialakulásáról, jellegéről nem mondtak újat. A nyílt abszolutizmus hirdetése pl. csak а XVI. század legvégén bukkant fel Machiavelli hatására, de elszigetelt jelenség maradt. Kamenyeckij szerint Allen könyve egységesnek ábrázolja a XVI. századi politikai gondolkodást, nem tagolja társadalmi csoportérdek és eszmei források szerint, csupán gyakorlatiasabb ós utópisztikusabb nézeteket különböztet meg, azokat is elsősorban intellektuális konstrukciónak, s nem a társadalmi, politikai viszonyok tükröződésének tekintve. Allen követői közül F. van Baumer először 1940-ben (aztán átdolgozva 1966-ban) megjelent könyve átmeneti jellegűnek tekinthető. Alapvetően Baumer is a tradicionális elemeket láttatja a Tudor-kor angol politikai közgondolkodásából, de aktívabb társadalmi, politikai szerepet tulajdonít annak, és új vonásaira is rámutat. Ez utóbbiak közül a királyi szupremáciáról kialakított nézetek a tipikusak, amelyek az angol uralkodók külső befolyásoktól (pl. a pápa) való megszabadítását sürgették. Új elem a XVI. századi politikai gondolkodásban az alattvalók ellenállási jogának kizárása, amelyet pl. a középkori felfogás a monarcha zsarnoki visszaélései esetében szinte kötelező jognak tekintett. A külpolitika és az egyházpolitika tekintetében megfogalmazott korlátlan királyi jogok mellett — amelyek nem egyeznek a középkori felfogással — a királyi hatalom egészének szerepét, funkcióit alapvetően a korábbi nézetek szellemében értelmezi a Tudor-kori publicisztika — Baumer interpretációja szerint. Szerzőnk ezt az angol abszolutizmus idealizálásának értékeli, amely a királyi hatalom törvények és képviselet által korlátozott voltát igyekszik kimutatni az angol abszolút monarchia sajátosságaként. A másik Allen-tanítvány, az amerikai W. G. Zeeveld könyve (Foundations of Tudor Policy. Cambridge [Mass.], 1948) már az értékelések második csoportját képviseli. Míg a fentebb említett munkákra a XVI. századi angol politikai gondolkodás archaizálása, Zeeveld müvére modernizálása a jellemző. Átmenetnek, hídnak tekinti a XVI. században megfogalmazott politikai nézeteket a középkori J. Ball radikalizmusa, kiváltságellenessége és a XVII. századtól uralkodóvá váló liberalizmus között. A Tudor reformáció és a királyi szupremácia hirdetése az akkori angol közvélemény többségének a helyeslésével találkozott, mint a nemzeti, állami függetlenség garanciája. Az amerikai kutató nagy jelentőséget tulajdonít a Tudorok és az angol humanisták kapcsolatának. A feudális rendiség megnyirbálását, a társadalmi egyenlőség elvének érvényesülését látja abban a tényben, hogy nem nemesi származásúak is magas állami tisztségekbe jutottak. Kamenyeckij, aki maga is az angol abszolutizmus ideológiai gyökereit kutatja (ld. pl. „Voproszi isztorii", 1969. 8. szám), a mai polgári történetírás jellemző alkotásának értékeli W. H. Greenleaf angol történész munkáját (Order, Empirism and Politics... L. —N.-Y. — Toronto, 1964), amely az 1500 — 1700 közötti politikai gondolkodást vizsgálja. Greenleaf a könyvében tárgyalt időszakot — elismerve az abszolutizmus tényét és tükröződósét a politikai gondolkodásban — a váltás korának tekinti. A XVI—XVII. század során váltotta fel a keresztény metafizikus tanításokon alapuló, a rend államát, a királyi autoritást középpontba állító középkori államfelfogást — a XVII. század elejétől — az empirizmus eszméjén alapuló, induktív jellegű koncepció. Előbbit az abszolút monarchia, utóbbit a „vegyes", korlátozott monarchia ideológiájaként tünteti fel az angol kutató. Utóbbi kialakulásában a természettudományok fejlődésének, és mindenekelőtt az angol társadalmi élet változásainak (városiasodás, átrétegződés) tulajdonít nagy szerepet, amelyek megingatták a társadalomról alkotott, azt statikusan — hierarchizáltnak — feltüntető középkori nézeteket. A társadalmi valóság és a politikai eszmék összefüggésére helyesen utal Greenleaf, de a társadalmat egységes organizmusnak ábrázolja, így belső megosztottságát, ellentéteit,