Századok – 1974

Folyóiratszemle - Dobrizsev V. Z.–Ju. A. Poljakov: A Szovjetunió népessége és a szovjet társadalom története 1296/V-VI

]296 rOLYÖIEATSZBMLE sajtó híradásai alapján lehet elvégezni. Mindez még további vizsgálódást igényel. Előzetes észrevételként veti azonban fel, hogy az erőszakosságok általában bizonyos idő, 1914 avagy 1920 után csökkennek mind Franciaországban, mind az Egyesült Államokban. A tendenciák érvényesülése azonban nem egyenesvonalú, előfordulnak szakaszos kivételek, így például 1909 —1912 között mind Németországban, mind Nagy-Britanniában jellemző volt az erőszakosságok elszaporodása. A sztrájkmozgalmak egyik legfontosabb problémája — a sztrájkok időtartama. Megintcsak általános észrevétel, hogy a XX. században általában a sztrájkok megrövidülnek. Éppen a munkások nagyobb szervezettsége folytán területileg a sztrájkok sokkal több munkást ragadnak magukkal, de mivel hamarabb kitűnik, hogy a sztrájknak mi a kifutási lehetősége, várható-e győzelem, avagy előnyös kiegyezés — a sztrájkok hamarabb véget is érnek. Végül a tanulmány hosszan foglalkozik a sztrájkok célkitűzéseinek problémakörével. Mindez — hangsúlyozza Stearns — elhanyagoltabb terület, s lehetőséget kínál a kvantifikálásra. Kiderül, hogy a bérsztrájkok (főként a bércsökkentés elleni defenzív sztrájk), noha nagyon fontos volt, általában nem volt túl gyakori. Meglepően nagy számban robbantak ki sztrájkok személyi problémák körül (Németországban 30% körül), Franciaországban az arány valamivel kisebb), több a támadó bérkövetelés, a munkakörülmények javítása, illetőleg munkaidőcsökkentés körül kirobbanó sztrájk. (International Review of Social History, 1974. 1. szám. 1 — 27. I.) J. V. Z. Drobizsev, Ju. A. Poljakov: A Szovjetunió népessége és a szovjet társadalom története A demográfia a szovjet tudományos élet új hajtásai közé tartozik. Az 1967-es párthatározat, amely a társadalomtudományok fejlesztésére ösztönzött, valamint az 1959-es és 1970-es népszámlálás adatainak feldolgozása adott lendületet fejlődésének. Következtetései népesedés- és szociálpolitikai intézkedések kidolgozásánál is jól hasznosíthatóak. Lényegében minden, a népességgel kapcsolatos jelenséget vizsgálnia kell, s emiatt támaszkodik pl. a közgazdaságtudomány, a gazdasági földrajz, a jogtudomány, az orvos- és történettudomány eredményeire, módszereire. Kapcsolata van tehát a történettudománnyal is, mivel tárgyaik — a társadalmi folyamatok és a népesség — szoros kölcsönhatásban állnak egymással. Ezek az összefüggések, különösen pedig törvényszerűségeik sok vitára adtak és adnak alkalmat a szakemberek köreiben. Sz. G. Sztrumilin felfogása szerint pl. egyenes összefüggés van a tömegek anyagi jóléte, kulturális színvonala és a természetes szaporulat alakulása között. A szocialista rekonstrukció (1926—1937) következtében pl. csökkent a népesedés dinamizmusa a helyreállítási (1921 —1926) időszak adataihoz képest. Szerzőnk vitatja ezt a koncepciót, azzal érvelve, hogy a szocialista iparosítás, a mezőgazdaság szocialista átalakítása során nem volt kizárólagos tendencia az életszínvonal és a kulturáltság emelkedése, s mégis egyértelmű a demográfiai mozgás meglassúbbodása. Ugyancsak megalapozatlannak tartja azt a felfogást, amely szerint az 1930-as évek nehézségei váltották ki a népszaporulat csökkenését. Véleménye szerint az anyagi és kulturális viszonyok, illetve a népesedési tendenciák között csak áttételesen van összefüggés, de ennek mozgástörvényei még feltárásra várnak. A történettudománynak a demográfiára gyakorolt hatása kimutatható a gazdaságitársadalmi fejlődés és a természetes szaporulat összefüggésében is, de konkrét történelmi események kapcsán ez még nyilvánvalóbb. A Nagy Honvédő Háború demográfiai következményei nemcsak népességpolitikai gondokat teremtettek. A háború hatása az egész társadalmi életben, s nemzedékek múlva is kimutatható. Nemcsak emberveszteséget jelentett ugyanis, hanem a természetes szaporulat csökkenését, a halálozási arányszám emelkedését, és az egészségügyi viszonyok romlását is, így következményei a munkaerő-helyzettől a családi viszonyok átalakulásáig a legkülönbözőbb területeken jelentkeztek. Ezek vizsgálatát elősegítheti, ha a mai korszerű demográfiai módszerek mellett felelevenítik az 1920-as években kibontakozott szovjet népesség-kutatás tapasztalatait, amely az első világháború és a polgárháború demográfiai utórezgéseit elemezte. A közelmúlt és napjaink demográfiai helyzetének értékelése szintén sok vitára ad okot, s ezek során körvonalazódnak a feladatok is. Regionálisan, etnikai csoportok, szociális rétegek szerint, a migrációs folyamatok analízisével kell feltérképezni a jelenlegi népesedési viszonyokat, megkeresni a természetes szaporodás csökkenésének valós, lényegi okait. Mindehhez a történettudomány