Századok – 1974
Közlemények - Pók Attila: Néhány dokumentum a „Huszadik Század” történetéhez 1187/V-VI
1202 PÓK ATTILA Gratz utolsó vádpontjához értünk el: zöld külföldieskedésünk s oktalan foradalmároskodásunk azt eredményezi, hogy előfizetőink nyakra főre elhagynak bennünket, hogy a T. T. T. tagjai kilépnek, s füzeteink felvágatlanul hevernek. Ha valahol úgy bizonyára itt lett volna kötelessége Gratznak bizonyítani. De meg sem kísérli — egy szóval sem. Ez az állítás nem is bizonyítható, mert 1. előfizetőink száma évről évre ha nem is gyorsan de biztosan emelkedik; 2. emelkedik épp így a Társaság tagjainak száma is, s nem egy esetben a szemle hódít új tagokat a Társaságnak ; 3. erkölcsi s szellemi befolyásunk egyre nő a fiatalabb generátió körében. Hogy ez a fejlődés lassú ? De hát lehet e más mint lassú a mi kulturális viszonyaink közepette — akkor midőn valaki új csapásokon halad becsületes munkával, töke nélkül, a a hatalmasok ellenszenve által kísérve! ? Persze ha főcélunk az „elterjedés" az előfizető szaporítás volna, akkor bizony naiv legénykék volnánk a mi eszményeinkkel és a mi taktikánkkal! Akkor másként kellene eljárni. Gratz a hivatásos zsurnaliszta ezt jól tudja. Jól tudja, hogy mily könnyű volna a kormány útján kényszer előfizetőket szerezni s barátokat a méltóságos irodalom és tudomány körében. De nekünk ez nem kell; hisszük Gratznak sem. Mi azonban ilyen általános megállapítások helyett konkrét tényekre is hivatkozhatunk annak bebizonyítására, hogy munkánk nem volt eredménytelen. Hivatkozhatunk arra hogy a H. Sz. a szegény a hatalomtól lenézett H. Sz. rövid pár év alatt elérte sőt túlhaladta az erkölcsileg és anyagilag agyon subventionált Budapesti Szemle példányszámát. Es ha Gratz a munkások s a fiatal intellectuelek köreiben mozogna, nem tagadhatná, hogy a H. Sz. befolyása a fiatal elmékre, Magyarország leendő irányítóira összehasonlíthatatlanul nagyobb mint a Budapesti Szemléé. Sőt még a vidéki cassinókban is láttunk igen tiszta ósdi szemléink mellett foszlányokká fogdosott H. Sz.-okat. S míg egyéb szemléink igen sűrűn találhatók az antiquáriusok kirakataiban, a H. Sz-ot igen bajos antiquarice beszerezni. Ezekben megfeleltünk Gratz fontosabb ellenvetéseire. A kisebb vágásokra nem voll sem terünk sem időnk válaszolni. Majd megtesszük szóval. Most végezetül csak concludálni akarunk. Persze nem Gratz receptje szerint ki kimutatva teljes képtelenségünket a szerkesztésre oda concludál, hogy »működésünk pótolhatatlan értékűn, hogy nabban az irányban, a melyben eddig működtünk, a jövőben is bocsássuk munkásságunkat a vállalat rendelkezéséren. Nem, mi ily gyöngéd engedékenységre nem vagyunk képesek. Mi az előadottak alapján csak a következő nyílt és határozott kijelentéseket tehetjük : 1. A szerkesztéssel való esetleges további megbízást csak azon feltétel alatt fogadhatjuk el, ha a t. Tulajdonos Bizottság eddigi programmunkat változatlanul elfogadja. Ha a lap irányában bármi változás történnék vagy ha annak elvi egysége csak némileg is megbolygattatnék, nem csak a szerkesztési megbízást nem vállalhatnánk el de a szemlébe egy sort sem írhatnánk többé. 2. A Gratz féle kiegészítési indítványt nem tartjuk ennél fogva indokoltnak. Nem tartjuk indokoltnak, mert az irány változását jelentené ha oly férfiak kerülnének bele a szerkesztőségbe, kiknek eddigi működése nem igazolta tántoríthatatlan ragaszkodásukat programműnkhöz. Már pedig Gratz nem csak egyszerűen több embert, hanem épen ellenkező irányúakat is óhajt a szerkesztők között látni. Az ellen természetesen mi kifogásunk sem volna, hogy eszméink kipróbált harcosai közül újak vétessenek föl a szerkesztő bizottságba, bár ez a kiegészítés merőben formális volna, hisz ezen társaink tanácsát mindig kikértük a múltban is s munkás közreműködésüket a szerkesztésben hálásan tapasztaltuk.