Századok – 1974
Közlemények - Mayer Mária: A ruszinok (kárpátukránok) és az 1865. évi képviselőválasztás 1142/V-VI
1170 MAYER MÁRIA 3. sz. SCHIVULSZKY JÁNOS ÉS HRABÁR JÁNOS FELIRATA AZ UGOCSA MEGYEI OROSZOK ÜGYÉBEN A KÉPVISELŐHÁZHOZ (1867. nov. 25.) Mélyen tisztelt Képviselőház ! Korunkban a nemzetiségi eszme ébresztő hatást gyakorol az emberiségre; mely egyidejű ugyan a társadalmi élettel; de mostani alakjában áthatotta már a hazai népcsaládokat; és közöttük, bennünk oroszokba is tettleg meg van ,,a nemzetiségi öntudat". Ez, az emberiség és a haza iránti legdrágább indokok figyelembe vételével, az alkotmányosság vérté alatt, igazságos kívánalmakat hoz előtérbe részünkre; — a midőn az egész világ előtt eddig is nyíltan történelmünkkel bebizonyítottuk, mint a Magyarnak legidősb testvérei, hogy Magyarország Sz. István koronája alatt élnünk és halnunk kell": — ezt ifjaink a szükség idejébe fényesen igazolták. Hisszük ezek alapján, hogy méltán kívánhatjuk; miként minden e sz. koronához tartozó nemzetiség, ennek díszes fényével öszve egyeztethető állásba helyeztessék; miszerint a legmagasztosasb polgárjog gyakorlati érvónyesíthetésóre az őt megillető befolyást korlátlanul bírhassa. Ezt indokolhatja a költsönös engedékenység, ezt az egyenjogúság mellett a méltányosság; és a mindnyájunkat áthatott szabadság mellett a testvériség ! ! ! Az 1848 megtestesítendő eszméi magasztosságára, mellyekórt orosz ifjaink is vérzettek, kérjük a mélyen tisztelt Képviselőházat, kegyeskedjék a legillemteljesb hódolattal ./. alatt ide mellékelt „Az Ugocsai Oroszok kívánalmait, mint kérvényünket elfogadni és kegyes figyelemre méltatva, azt a nemzetiségi kérdés megoldásával foglalkozó bizottmánynak használat végett át adatni. Egyébiránt hódoló alázattal vagyunk Nagy-Szőlősön november 25-én 1867. Mélyen tisztelt Képviselőháznak a legalázatosb tisztelői: Schivulszky János, mint az orosz értekezlet elnöke. Hrabár János jegyző. Isten velünk ! Az ugocsai oroszok kívánalma: Az ugocsai orosz nép, a hongyűlés által választott 11-es nemzetiségi albizottsága „javaslatának" részletes megvitatásába nem ereszkedhetik, mennyiben a nemzetiségi teljes kielégítés szerinte csak a megyék czélszerű rendezésétől függ. Mindazonáltal a nyelvkérdésre nézve mindenek előtt is, őszintén kell kijelentenie, hogy az országgyűlési albizottmányoknak fenn hagyta, ahelyett, hogy a nép méltó aggodalmát eloszlatta volna — azt még inkább feljebb fokozta. Hogy azonban az oly fontos nemzetiségi kérdés a jogegyenlőség elveinél fogva mielőbb szerencsés sikerrel megoldathassák, hogy ekkép a Szent István korona alatt létező testvérnemzetek egymást ne ellenség s elnyomó gyanánt, de barát s testvérként tekinthessék, arra nézve kívánalmaikat a következőkbe foglalják: I. Az országos nyelvre nézve. Az ország törvényhozó nyelve mint diplomatikus nyelv a magyar, de a meghozott törvények minden nemzetiségnek nyelvén kiadva mint hiteles szövegüek kihirdetendők; — az egyenjogúság alapján azonban a képviselőházban minden nemzetiségek képviselői, saját nyelvükön beszélhessenek. II. A megyékre nézve. a) A megyék népképviselet s autonomia alapján a nemzetiségek szerint szerveztessenek, hogy így a nemzetiségek örökös súrlódása egyszer mindenkorra megszüntetessék, s azok magában a megyei önkormányzatban találhassák saját szemzetiségök jövő biztosítékát. b) Minden megye tanácskozási közigazgatási s törvénykezési nyelvéül a nép nyelve használtassák. c) A megyei bizottmány vagy a lélekszám, vagy a választói képesség szerint alakíttassák. d) A tiszteletbeli hivatalnokok a szólási jogon kívül a bizottmányban szavazattal ne bírjanak. e) A képviselők választásánál az a ezélra választott küldöttség által úgy a választó polgárok összeírása, mint a szavazatok beszedése a képviselői jelöltek részéről megbízott egyének ellenőrködése mellett, községenként eszközöltessék.
