Századok – 1974
Közlemények - Mann Miklós: Trefort Ágoston a reformkorban 1110/V-VI
TREFORT ÁGOSTON A REFORMKORBAN 1131 birtoklati rendszer" önmagát túlélte, így tehát az többé nem állhat fenn, „meg kell sziin tettetni". Az ősiséggel összefüggésben vetik fel a centralisták az örökösödési jog reformájának kérdését, mivel nagyon is tisztában voltak az örökösödési jog politikai és társadalmi jelentőségével. így nem véletlen, hogy Trefort az örökösödési jog reformját dolgozza ki. Kifejti a kötött örökösödési jog káros hatását, midőn utal arra, hogy az ingatlan javak tulajdonosa tulajdonképpen nem rendelkezhetik javaival, ugyanakkor az elavult jogrend korlátozza a polgárok szabadságát, kizárja a polgárságot a nemesi föld bírásának jogából. A kötött örökösödési jog a birtokot csak kevés kézben összpontosítja, megakadályozza a földbirtok felosztását, gátolja a földművelés fejlődését. Rámutat arra, hogy ennek ellentéte a szabad örökösödési jog, amely „közjogi tekintetben nyomasztó kiváltságok helyébe előidézi a jogegyenlőséget, nemzetgazdasági tekintetben az ingatlan javak mozgalmát, az iparfejlődés ezen főfeltételét, nem akadályoztatja; emeli tehát nemcsak a javak becsét, de jövedelmezését is; nagyobb tért nyit a munkának s a dolgozó osztályok sorsát biztosítja". Trefort a polgárosodás megvalósulása érdekében meg akarja szüntetni a hitbizományokat és majorátusokat, mivel — mint írja — „a majorátusok legközelebbi következménye: a földbirtokos osztály túlnyomósága, s minden többi osztályok elnyomatása s nullitása". Véleménye szerint „szükségkép az egész örökösödési jogot át kell alakítani"; természetesen az örökösödési jog rendezése az ő javaslata szerint a polgári átalakulás szempontjából kedvező módon alakulna. Hiszen a szabad örökösödési jog egyrészt magánjogi tekintetben senkinek sem sérti a jogait, másrészt jó hatással lenne az ingatlan javak forgalmára, s ugyanakkor a munkalehetőségek megteremtésén keresztül „a dolgozó osztályok sorsát biztosítja".91 Reformkori irodalmunk fontos, gyakran tárgyalt kérdései közé tartozik az adózás, a közteherviselés problematikája. A centralisták álláspontját e kérdésben Trefort több cikkben is megfogalmazza. Véleménye szerint a közteherviselésen az értendő, hogy „mindenki, bár minek is született, s bár micsoda természetű birtoka legyen, minden e honban létező adóban birtokához aránylag részt vegyen".92 Az adót a közlekedés fejlesztésére kívánja felhasználni Trefort is, amely szükséges a kereskedés, ipar, tehát a jólét kialakításához. A nemesség is meggyőződhet arról — fejti ki egyik cikkében —, hogy az adó nem más, mint jövedelmező beruházás, mivel a közlekedési eszközök és a szintén az adóból létrehozandó hitelintézet következtében „a földbirtokos állapot ja fog javulni". Trefort többször fejtegeti az adó és a vámviszonyok összefüggését, kimutatván, hogy a vámvonal megszüntetésének egyik fő akadálya a nemesi birtok adómentessége. Ha szabad piacot akarunk terményeink részére — hangoztatja szabadkereskedelmi elveinek megfelelően — úgy „a nemességnek le kell mondani az adómentességről", amely megnehezíti az ipar, kereskedelem emelkedését. Ezért is sürgeti a közteherviselés, a közigazgatás és az igazságszolgáltatás polgárosodott értelmű megreformálását,9 3 hiszen a külföldi tőke és ezen keresztül a külföldi szakmunkások csak akkor jönnek Magyarországra, ha „mindenki, s így a bel- és külföldi iparűzők is a törvény által biztosíttatnak, ha a központi hatalom a törvény végrehajtása felett fog őrködni". 91 Vö.: Trefort: Örökösödési jog. PH, 1845. jan. 20.; Sôtér: i. m. 123 és Bekcsics: i. m. 102-103. 92 Trefort : Egynehány szó az adóról. PH, 1844. júl. 28. 93 „Ki tehát sebesen utazni, árukat olcsón szállítani akar, annak a mindennapi ész belátása s a nemzetgazdaság eddigi rendszerei szerint adózni kell . . ." Trefort: Adó, és vámviszonyok rendezése. PH, 1844. okt. 27.
