Századok – 1974
Közlemények - Mann Miklós: Trefort Ágoston a reformkorban 1110/V-VI
TREFORT ÁGOSTON A REFORMKORBAN 1127 Ugyanakkor azonban azt is világosan kell látnunk, hogy Trefort Ágoston nem volt olyan mély gondolkodó, mint társai. Kortársai szerint receptív természetű, vagyis a tényeket, az olvasottakat gyorsan felfogja, azok ötleteket ébresztenek benne, s ő azok alapján következtetéseket von le, s elgondolásait gyorsan papírra is veti. Bizonyos fokig Pulszkyhoz hasonlítható; tevékeny, örökmozgó, a civilizáció vívmányai iránt fogékony — igazi polgári literátus — alkat; optimista kedélyű — aki azonban nem éri el a tudós Szalay, vagy az író Eötvös színvonalát. Nézeteinek fejlődósét tehát elsősorban barátai hatása, illetve a külföldi irodalom fokozatos megismerése határozta meg. Az 1843— 44. évi országgyűlés Trefort Ágoston első országgyűlési szereplése a reformkor egyik legjelentősebb, az 1843/44. évi országgyűlésére esett. Mint közismert, az országgyűlés két fő problémakört vitatott meg: egyrészt a jobbágykérdéssel kapcsolatos törvényjavaslatokat, másrészt az ország önnállóságának bővítésével és a tőkés fejlődés biztosításával összefüggő kérdéskomplexumot, amelynek középpontjában a városi kérdés, a kereskedelem és a vámügy állott. Mivel az országgyűlésen ez utóbbi kérdéskör egyike volt a legfontosabbaknak, ezért Deák úgy gondolta, hogy ha Szalay, Trefort s hozzájuk hasonló gondolkodásúak városi követként szerepelnének, az előbbre vihetné a reformok ügyét. így Trefort Zólyom szabad királyi város követekónt vett részt az országgyűlésen. A kereskedelmi ügyek tárgyalására kiküldött bizottság tagjává választották, s ő igyekezett is eredményesen közreműködni a hazai kereskedelem ügyének előmozdítását célzó tanácskozásokon. Tanulmányozza a kereskedelmi és hitelügyleteket, s közreműködik a törvényjavaslat kidolgozásában. Az országgyűlési követeket figyelő titkos referensek jelentéseiben néha találkozhatunk nevével: az országgyűlésen nevezetes szerepet betöltő Szalay László oldalán vesz részt különböző — a városok reformjával foglalkozó — tanácskozásokon, magánmegbeszéléseken.'2 Ez az országgyűlés nem váltotta be azonban a centralisták reményeit és eredménytelenségét értékelve Trefort megállapítja, hogy a „magyar törvényhozás nem képviseli a nemzetet". A nemesség nem akar a fennálló helyzeten változtatni, mivel „a büntetőtörvénykönyv szükségét kevésbé érzi, mert személye biztosítva van; a nemesség jobb administratiot nem igen fog sürgetni, mert maga administrât a nemesség rossz utakon talán nem szeret járni, de a rossz utak mellett az adómentesség örömeit élvezi".'3 Ilyen helyzetű követek — állapítja meg Trefort —, akiket az utasítások is megkötnek, „nem hozzák mindazon áldozatokat" amelyekre szükség lenne. Ezért az alsótáblának — ha a reformot keresztül akarja vinni —, „szükségkép más elemeket kell magába foglalni". Ez alatt pedig Trefort a városok képviselőit és azokat a nem-nemeseket érti, kik „vagyonuk s míveltségüknél fogva politicai jogok gyakorlatára" képesek. Megítélése szerint amennyiben a haladók ez igazságot elfogadják, s erejüket e két tárgyra összpontosítják,'4 a törvényhozásban sikert fognak elérni. 72 Vö.: Közményi : i. m. 47 — 48; valamint Takács Sándor: A városi követek küzdelme a személyes szavazati jogért. Budapesti Szemle, 1932. 217 — 218 és 232; Visszaemlékezések 25. 73 Trefort: Törvényhozás. Pesti Hírlap, 1844. dec. 8. 74 „A haladó párt programja első pontjának kell lenni ezentúl: a városok elrendezése s szavazati joguk tisztába hozatala; — a választási jog kiterjesztése a megyékben a nem nemesekre." Uo.
