Századok – 1974
Tanulmányok - Korom Mihály: Horthy kísérlete a háborúból való kiválásra és a szövetséges nagyhatalmak politikája (1944 október) - II. rész 1062/V
HORTHY KÍSÉRLETE A HÁBORÚBÓL VALÓ KIVÁLÁSRA (II. RÉSZ) 1099 is késve jutott el rendeltetése helyére. Ezért tehát semmilyen lényeges szerepet a 15—16-i eseményekben azok már nem játszhattak, csak október második felének eseményeit befolyásolták bizonyos vonatkozásokban. A kormányzónak és környezetének ezek a 15-én késő délután tett próbálkozásai már nem tudták megakadályozni az erőteljes német lépéseket. Miután az árulások következtében a várban a katonai helyzet is kilátástalanná vált és a kezdeményezés is teljesen átment a németek és nyilasok kezébe, csak az volt a kérdés 15-én este, hogy ennek következményeit Horthy ék mikor és milyen konzekvenciákkal vonják le. Rövidesen erre is sor került, méghozzá ugyancsak „horthysta módon". A szálak több oldalról futottak össze. Az estiórákban — mint láttuk — még folyt a miniszterelnök és a külügyminiszter tanácskozása a német követséggel, a honvédelmi miniszter és a vezérkar ultimátumos vitája a Budapesten támadásra készülő német csapatok parancsnokával, a fronton keresztül Malinovszkij hoz küldendő Utassy—Szentmiklóssy tiszti delegáció készülődése és a rejtjeles rádiósürgönyök Moszkvába való továbbítása is. Minden kérdésben a végső döntés a kormányzó kezébe futott össze. így ott kellett, hogy meginduljon a kialakult sikertelenség konzekvenciáinak a levonása is. Az első következtetés levonására este 9—10 óra körül került sor, és jellemző, de nem meglepő módon a németek számára kedvezően, de negatívan az országra és az antifasiszta nagyhatalmakra nézve. A jelzett időben a miniszterelnök, a külügyminiszter és Rakovszky Iván vallás- és közoktatásügyi miniszter felkeresték Horthyt, hogy a német követnek 10 órakor átadandó magyar javaslatokat jóváhagyassák. A kormányzó Vattay és Ambrózy társaságában fogadta őket. Az érintett kérdéssel kapcsolatban e tanácskozáson elhangzottakról a volt külügyminiszter a következőképpen számol be: „Alighogy a miniszterelnök velem együtt a német követségen lefolyt megbeszélésről beszámolt, a kormányzó közölte velünk, hogy Moszkva ultimátummal fordult hozzá, melyben követelik a már ismeretes fegyverszüneti feltételek elfogadását és végrehajtását reggel 8 óráig. Ezekben a feltételekben a német hadsereg megtámadása is szerepelt. A kormányzóval együtt az volt a felfogásunk, hogy az orosz ultimátumot nem fogadjuk el."301 a A megbeszélésnek erről a döntéséről a résztvevők közül Horthyn kívül, aki az idézett, Adenauernek írt levelében általánosságban elismeri azt —, senki sem tesz megnyilatkozásai során említést, csak Hennyey Gusztáv. Ő viszont háromszor is hangsúlyozza az orosz ultimátum visszautasításának a jelentőségét.30 2 Ugyanakkor az kétségtelen, hogy Horthy — bár Lakatos szerint „a kormányzó kijelentette, hogy ő az egész helyzetet elveszettnek ítéli meg",30 3 mert sok német tiszt van soraiban, akik esetleg komoly nehézségeket okozhatnak." (Idézi: Borús J. : Churchill és a brit vezérkar balkáni tervei 1942—1945. II. rész. Hadtörténelmi Közlemények, 1971. 3. sz. 464). Зои Hennyey G.: Magyar erőfeszítések . . .38 — 39. 302 Uo. és OL. Filmtár. 16721. Hennyey G. tanúvallomása, továbbá: Lakatos Géza feljegyzései és Gosztonyi P.: Lakatos Géza miniszterelnöki tevékenységéről. 457, 21. sz. lábjegyzetében idézi Hennyey G. 1970 áprilisi hozzászólását Lakatos beszámolójához. Eszerint Hennyey kiegészítette Lakatost a következőkkel: „A kormányzónál október 15-én este történt kihallgatásnál még egy fontos döntés született: Az orosz ultimátum visszautasítása, amely szerint a németeket október 16-án reggel 8óráig meg kellett támadnunk." 303 Lásd: A Szálasi-per. 136.
