Századok – 1974
Tanulmányok - Korom Mihály: Horthy kísérlete a háborúból való kiválásra és a szövetséges nagyhatalmak politikája (1944 október) - II. rész 1062/V
HORTHY KÍSÉRLETE A HÁBORÚBÓL YALÓ KIVÁLÁSBA (II. RÉSZ); g | " 1 87 terelnök úr és a külügyminiszter úr jelenlétében fogja közölni azon elhatározását, hogy az adott súlyos katonai helyzetünkben a fegyverszüneti feltételek közlése iránt fog kérdést intézni még a mai napon az ellenséghez".25 7 A kormányzónak ezek a szavai szintén nem véletlenségből voltak jövő időben fogalmazva. Ugyanis délután két órára kérette magához a korábbi terveknek megfelelően a külügyminiszter a svéd és a török követet e kérés közvetítésére. A követeknek közvetítésre átnyújtott szöveg a következő volt; ,,A magyar kormány elhatározta, hogy véget vet az Egyesült Nemzetek elleni ellenségeskedéseknek és arra kéri az Amerikai Egyesült Államok, Nagy Britannia és Észak-Írország és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kormányát, hogy értesítsék, hol és mikor fogadhatják a magyar kormány teljhatalmú megbízottait avégett, hogy fegyverszüneti egyezményt kössenek. Ugyanakkor a magyar hadsereg főparancsnoksága a Szovjet Hadsereg főparancsnokságához fordult, hogy szabályozzák azokat a feltételeket, amelyek mellett az ellenségeskedéseknek véget vethetnek."25 8 Horthy és a kormány értelmezése szerint, úgy tűnik, ezzel a mindhárom nagyhatalomnak szóló hivatalos fegyverszünet kéréssel kezdődött csak el Magyarországnak a német szövetségből való konkrét kiválása ! Az eddig folytatott tárgyalásokat és az előzetes fegyverszüneti egyezményt Budapesten eléggé sajátságosan, csak mint puhatolózó, előkészítő aktust foghatták fel, amelyet csak a végleges fegyverszüneti egyezmény tesz kötelezővé.25 8 " Ezért gondolhatták és cselekedhettek úgy, hogy a döntő lépés még hátra van a fegyverszüneti feltételek kérésével és a fegyverszünet megkötésével. Mindez természetesen a kormányzó tudtával történt így. Bizonyítja ezt — a miniszterelnök, a külügyminiszter és a főhadsegéd társaságában — Veesenmayerrel 12 órakor folytatott beszélgetése is, akivel a vezetés fegyverszünet-kérésre vonatkozó elhatározását és a fenti követségek útján való valóraváltását közölte, nem pedig annak már a megkötését.25 9 Horthynak a német követtel nem sikerült még csak komolyan meg sem tárgyalnia a német csapatok Magyarországról való kivonását, nemhogy azt elérnie. Sőt, Veesenmayernek időnyerésként is jól jött, hogy sikerült elérni Rahn nagykövetnek, Hitler különmegbizottjának a fogadását is. Erre az új Lakatos-kormány eskületétele után és a kormányzó proklamációjának első alkalommal történt beolvasása idején, kb. 1 órakor került sor. A Horthy—Rahn tanácskozás problémaköréből az eddigi feldolgozásokhoz képest a következőt érdemes jobban kiemelni. Horthy megpróbálta nála is elérni a német csapatok kivonását Magyarországról. Ezzel akarta elkerülni a számára oly kínosnak tűnő fegyverszüneti kötelezettséget, vagyis a német csapatok katonai megtámadását, a megszálló Németország elleni harcot. Rahn, mint tapasztalt diplomata, nem adott választ, hanem — ezzel is időt nyerve —, kormánya megkérdezését ígérte. Addig viszont, kérte a nagykövet a kormány-257 Uo. Horthy felszólalása. 258 Foreign Relations . . . 1944. III. köt. 915. Steinhardt nagykövet 1944. okt. 18-i jelentése a külügyminiszternek Ankarából. E hivatalos szöveg mellett kiegészítésknót áll a korábban idézett magyar „aid-mémoire" is. A magyar külügyminiszter a terv szerint a svájci követnek is át kívánta adni közvetítésre a szöveget, de az e napon nem tartózkodott Budapesten. 258» Horthy Miklós emlékiratából is egyértelműen ez tükröződik. Lásd: i. m. 269. és kk. 259 Uo. 273 és OL. Filmtár. 16721. Lakatos Géza feljegyzése. 4 Századok 1974 -
