Századok – 1974
Tanulmányok - Duczynska Ilona: Theodor Körner és a katonapolitikai vita a Schutzbund kérdésében (1927–1933) 91/I
110 DUCZYNSKA II.ONA paramilitarizmus és a szociáldemokrácia ilyen párosításához — ehhez a bukás jegyében álló szövetséghez — nem kisebb ember kötelezte el magát, mint Otto Bauer, az ausztromarxizmus legkiválóbb képviselője. A LÁTHATATLAN KORNER Theodor Korner, nyugalmazott tábornok, a háború filozófiájában Clausewitz tanítványa volt; az Isonzó-hadsereg korábbi vezérkari főnöke mestersége szerint az erőszak technikusa volt; Korner a szocialista politikai felfogása alapján demokratikus lojalista volt. Teljes egészében. Ezt a hármas hozzáállást a végső következményekig érvényesítette. A késői húszas és korai harmincas évek tragikus erőjátéka ezt a szintézist mindig nehezebbé tette. Mint Clausewitz meggyőződéses hívének, a politika primátusa a háborúban — de különösképpen a polgárháborúban — számára alaptétel volt, axióma. Ez viszont pártjának vezetőségétől függött, végső soron Otto Bauer gondolatvilágától, a Linz-i Program téziseitől. Mint erőszak-technikus kétségbeesett és ugyanakkor eredménytelen erőfeszítéseket tett, hogy a pártvezetésnek a célhoz vezető eszközt — nemcsak egyszerűen a harc eszközét, hanem a kilátásos harcét, a polgárháborúban való győzelmet biztosítót, — rendelkezésére bocsássa, ha erre a polgárháborúra sor kerülne. Mint demokratikus lojalista el volt telve attól a gondolattól, hogy a hatalom a nép többségének akaratában, a jog talaján és a törvényességben rejlik. Tehát erőszak-technikai gondolatai alapját a törvényes lehetőségek maradéktalan kiaknázása képezte. Korner szellemi arculata, elképzeléseinek és cselekedeteinek világa rejtve maradt a hallgatásnak — nem utolsó sorban^ saját hallgatásának — fátyla mögött, amelyen kortársai sem láthattak át. így Korner képe számos apró, homályos sablonra hullott szét, melyek egymás mellé sorakoztak. A Schutzbündlerek és munkástornászok szeretetreméltó barátja mellett a hűvös katonai elmélet embere, esetenként a nyugalomra intő bácsi, máskor a történelemírásba menekülő szobatudós, vagy egyszerűen „jobboldali szocialista". Ha valaki közzétett írásai alapján akarná összeállítani Korner képét, az Osztrák Nemzeti Könyvtárban neve alatt egyetlen brosúrát talál „Emlékirat a véderőtörvényhez" címmel, 1924-ből. Tudjuk, hogy Korner egész életén át katonapolitikai és történelmi tanulmányokat folytatott, különösen behatóan miután 1924-ben mint a Szövetségi Hadsereg tisztjét nyugdíjazták, majd ismét, visszavonultságának tíz évében, 1935—1945-ig. Irodalmi hagyatékának, írásainak és könyveinek egy része — alig lehet kétség afölött, hogy szerény része — a bécsi Kriegsar -chivban, az Archiv der Stadt Wien-ben és a Verein für Geschichte der Arbeiterbewegung-ban található. Tény azonban, hogy Korner halála után, Mahlerstrasse-i lakásának feladásakor, Korner örökösei három láda írást és könyvet adtak el egy hulladékpapír-kereskedőnek bezúzásra. Tény továbbá, hogy a Himmelstrasse-i köztársasági elnöki villa kiürítésekor illetékes helyről öt darab papírokkal és könyvekkel telecsomagolt ládát küldtek egy hulladékpapír-árusnak bezúzásra. A csomagolás kicsit laza volt. Egy, Korner sűrű
