Századok – 1974

Tanulmányok - Váczy Péter: A frank háború és az avar nép 1041/V-VI

1062 V.ÍCZY PÉTER Mindezt azért részleteztük ennyire, hogy a tudun árulásának következményeit annál tisztábban lássuk. A tudun előbb járt Aachenben és Erik friauli herceg csak azután küldte el maroknyi csapatát a kagáni székhelyre, melyet meglepetésszerű támadással sikerült kirabolni. A szövegkritika kétségtelen bizonyságot szolgáltatott arról, hogy a friauliak győzelmét a tudun önkéntes meghódolása tette lehetővé.4

1

A 791-ben nagy előkészületekkel megkezdett avar hadjárat megakadt: a frankoknak nem sikerült előbbre jutniuk. Most egyszerre játszi könnyedséggel meg tudják dézsmálni az avar kagánok évszázadok óta felhalmozott kincseit birodalmuk közepén, a Duna—Tisza közén berendezett ,,Ring"-ben.4

2

E változás egyetlen magyarázata, hogy a tudun mint frank hűbéres szabad utat biztosított Erik seregének országán át. A terv sikere természetesen a kivitel gyorsaságán múlott, csakis így lehetett az avar őrséget meglepni. A frankoknak persze arra már nem volt idejük és módjuk, hogy a székhely birtokáért véres csatát vívjanak, vagy hogy hosszú időn át pusztítsák az avar nép szállásait. Amilyen sietve jöttek, ugyanilyen sietve kellett távozniok is. Pippin, Nagy Károly fia szintén Itáliából jött és így feltehető, hogy Erik példájára a meghódolt tudun országrészén ment át. Serege azonban már számottevő volt, hiszen apja parancsára bajor és alamann csapatok is csatlakoztak hozzá.43

Ez alkalommal a hadjárat túlnőtt a zsákmányszerzés célján,4

4

Pip-Carmina XXVI ed. 490: v. 19 Super sepulcrum Hadriani papae Munera grata tibi incolumi mittenda parabam V. 21 Marmora pro tunicis proque auro flebile carmen Az Adorján pápának szánt kincsek az avar zsákmányból származtak (Ann, regni Francorum a. 796 ed. Fr. Kunze 98; Ann. q. d. Einhardi ed. uo. 99). 41

A sereget nem maga a friauli herceg, hanem egy szláv fejedelem, név szerint Vojnomir, vezette (Ann. regni Francorum a. 796, ed. Fr. Kurze, 98). A későbbi források persze a vállalkozást már Erik herceg személyes sikereként dicsőítik, így mér az Ann. qui dicuntur Einhardi a. 796, ed. Fr. Kurze, 99; Ann. Fuldenses a. 796, ed. Fr. Kurze 13. A Salzburgi Vitairat (Conversio) tovább színezi az előadást és óriási seregről regél (с. VI), teljesen alaptalanul. 42

Pippin királynak át kellett kelnie a Dunán ahhoz, hogy a kagáni székhelyhez eljusson, viszont a menekülő avarok a Tiszán át kerestek menedéket. Ez utóbbira Ann. q. d. Einhardi, a. 796, ed. Fr. Kurze 99 Pippinus autem Hunis trans Tizam fluvium fugatis ... A dunai átkelésre Ann. Laureshamenses ed. MG SS I 37. Pippin győzelméről a hadjárat egyik résztvevője verset szerzett, mely életteljesen ábrázolja a Duna partján táborozó Pippin és a kagán tárgyalását a meghódolásról (Carmen de Pippini regis victoria avarica a. 796, ed. MG Poetae latini aevi Carolini I, 116—117). A székhely tehát a Duna-Tisza közén állott. Így vélekedik pl. B. Simon: Jahrbücher II, 100, valamint E. Mitscha-Märlieim: Dunkler Jahrhunderte 156,,irgendwo im Gebiet der unteren Theiss" és J. Deér : i. m. 785. Ezzel az általános és helyesnek mondható nézettel szemben N. Fettich az avar központot a mai Temesvár helyén keresi (Das awarenzeitliche Gräberfeld von Pilismarót-Basaharc. Budapest. 1965. 98 — 102). Előtte ugyanígy már E. Klebel: Siedlungsgeschichte des deutschen Südostens. München, 1940, 50. 43 Pippin hadjáratának időpontjára és seregének összetételére Ann. Laureshamenses a. 796, ed. MG SS I 37: In ipso aestate transmisit rex Carolus Pippinum filium suum cum suis quos in Italia secum habebat, et Paioarios cum aliqua parte Alamaniae in finibus Avarorum. Hasonlóképpen Ann. q. d. Einhardi a. 796, ed. Fr. Kurze 99; Ann. Alamannici Cont. Murb. ed. MG SS I 48. 44

„795/96 rückte dagegen der Erwerb der Beute, die der Ring versprach, als Kriegsziel entschieden in den Vordergrund" — írja J. Deér idézett tanulmányában (786). Ez a kijelentés azonban csak Erik friauli herceg 795. évi vállalkozására illik rá, Pippin