Századok – 1974
Tanulmányok - Váczy Péter: A frank háború és az avar nép 1041/V-VI
1048 V.ÍCZY PÉTER A Method-tanítványok szerepe a dulëb hagyomány átvételében kétségtelen. De ennek az átvételnek színtere nem lehetett Morvaország, mert ott nincs nyoma a dulébeknek.26 A csehországi dúdlebeket pedig erdők védték az avarok elől. A dulëbek avar hagyománya Kocel udvarában öltött irodalmi formát, s a Method tanítványok révén jutott az ószláv irodalomba. Irodalmi és mondai elemei miatt nem használható döntő érvként az avarság továbbélése körül támadt tudományos vitában. Rátérve a frank évkönyvírók előadásának vizsgálatára, annyit bevezetésként szükséges előrebocsátanunk, hogy a valóság hű ábrázolásával ők is legtöbbször adósaink maradnak. Mindenesetre leginkább azok érdemelnek több hitelt, akik az események közvetlen, friss hatása alatt írtak. Az átdolgozok és kivonatolok népes tábora — eltekintve néhány új adat közlésétől — rendszerint csak rontott az eredeti elbeszélésen. Náluk ugyanis feltűnően érvényesült az irodalmi minta, a retorikus nézőpont, mely a valóságot eltorzította. Az első hadjáratot Nagy Károly még személyesen indította az avarok ellen 791-ben. Az eseménytelen és vértelen hadjáratról kellő tárgyilagossággal tájékoztat a Frank Birodalmi Évkönyvek jegyzője, aki az udvarhoz tartozott és értesüléseit is nyilván onnan szerezte. Róla megállapítható, hogy az eseményeket nem sok idő után, még frissen örökítette meg. Természetesen ő is, akárcsak a többi frank író, az avarok dicstelen megfutamodását félreértette és gyengeségnek magyarázta. Nagy győzelem volt: az ellenség nem bocsátkozott harcba, hanem a túlerő láttán ellenállás nélkül engedte be Nagy Károly hadait az országba. Elmaradt a szokásos vérontás, foglyok ejtése, a hatalmas zsákmány, az idegen föld pusztítása.2 7 Erről a bajor évkönyvváltozat is hallgat.2 8 hagyomány nem lehet morva eredetű, mert akkor természetesen nem a dulébekhez, hanem a morvákhoz kapcsolódnék, hiszen a morvák szenvedtek annyit az avaroktól, mint a dulëbek. A hagyomány kifejezett dulëb jellege inkább arra mutat, hogy bölcsője az a Pannónia volt, ahol a dulëbek az Alsó-Mura mentén maguk is laktak, s ahol Kocel udvarában népes szláv írógárda nőtt fel. Ez volt az útja-módja annak, hogy a dulëb hagyomány belekerüljön az ószláv irodalomba. A kérdéshez ld. még B. Zástérová: Zu den Quellen der Geschichte Wolhyniens und der Duleben im 6. Jh. (Byzantinische Beiträge. Berlin, 1964). 26 A morvák törzsi beosztását nem ismerjük. Josef Poulík egyik művében (Jizní Mora va zemë dávnych Slovanú, Brno, 1948 — 1950, 121 kk. térképpel) a leletanyag alapján hat törzsi szállásterületet különböztet meg, ezek azonban mind messze északra terültek el a mai osztrák—morva határtól és a Dunáig nem értek le. Az egyik szállásterület a mai Olomouc körül, a másik a Morava középső (Staró Mësto), a harmadik a Morava Bfeclav körüli szakaszán, a negyedik a Svratka és a Dyje torkolatánál, az ötödik a Dyje felső folyamszakaszán (Znojmo) és végül a hatodik a mai Brno tájékán keletkezett. Már a leletanyag alapján is valószínű, hogy a morvák szoros alárendeltségi viszonyban álltak az avarokkal. 27 Annales regni Francorum a. 791 ed. Fr. Kurze, Hannoverae, 1895, 86, 88. Megállapítható, hogy az évkönyvíró bejegyzései szorosan az események után készültek, így pl. a 795. évnél még elbeszélte a mainzi törvónynapot, Nagy Károly szász hadjáratát, a tudun követeinek érkezését az ottani táborba, de már más jegyezte fel a tudun személyes látogatását Aachenben, a szász hadjárat befejezését, mindez utólagos pótlás. Az események még folytak, amikor az évkönyvíró már munkában állt. Ezt a buzgóságot az utód is örökölte. A 796. évnél nem várta meg, míg Pippin király pannóniai vállalkozása sikerrel véget ér, hanem először azt rögzítette, amit az udvarba érkező első hírnök jelentett, azután azt is, amit a második hírnök közölt. Utoljára szól még Pippin aacheni látogatásáról és a magával hozott kincsekről. Ez az írói gyakorlat természetesen a kerek ábrázolás kárára ment, viszont hallatlanul emelte a Birodalmi Évkönyvek forrásértékét. A Frank Birodalmi Évkönyvekről Id. WOttenbach— Levison: Deutschlands Geschichtsquellen im Mittelalter. Vorzeit und Karolinger, II. Heft. Weimar, 1953, 245 kk. 28 Ann. Maximiniani ed. MG SS XIII 22, de a Fuldai Évkönyvek szerzője, egy
