Századok – 1974

Krónika - Kultúrtörténeti szimpozion Sziszeken 1974. július 1–5. (Dömötör Ákos) 1021/IV

1022 KRÓNIKA Július 3-án Gerald Schlag az első világháború végéig terjedő időszak burgenlandinyugatmagyarországi munkásmozgalmáról tartott előadást. Foglalkozott az agrárterületek speciális problémáival a munkásmozgalom-történet szempontjából, a vándormunkások helyzetével, a nagybirtokok (Esterházy-, Batthyány-, Erdődy-birtokok) hatásával, a kivándorlás kérdésével, a kevés hitellel történő beruházásokkal, Bécs szívóhatásával, Lassalle programokban is megmutatkozó befolyásával, Pozsony mint munkásmozgalmi centrum jelentőségével. A felvetett nagy és eddig ismeretlen forrásanyag alapján igen színvonalasan tárgyalt kérdések az összehasonlítás több lehetőségére mutattak rá a magyar kutatók számára. Ezután Dömötör Ákos, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum munkatársa a dualizmus kori magyar munkáséletmód néhány kérdését és jellegzetességét tárgyalta. Az előadásban bemutatott új kutatási terület több külföldi kutató érdeklődését felkeltette. Vlado OStric ,,A horvát munkásmozgalom a dualizmus korában" c. előadásában megállapította, hogy a horvátok a Budapestről, Bécsből jövő aktivisták által terjesztett eszméket, mozgalmi tapasztalatokat az új, helyi viszonyoknak megfelelően alkalmazták. A módosító tényező hatását erősítette a horvát munkáscsoportok mozgékony jellege. Július 3-án délután Sziszek város kultúrtörténeti emlékeiről tartott előadást Stjepan Vrbanovic múzeumigazgató, este pedig a résztvevő országokból érkezett művészegyütteseket hallgatták meg a vendégek. Július 4-én egésznapos kirándulásra indultak a vendégek. Topuskóban az ideiglenes horvát országgyűlés helyét, a Petrova gorában, mely a második világháború alatt a partizánmozgalom egyik központja volt, s ott a partizánok által létesített nagy egészségügyi bázis rekonstruált épületeit: kórházbarakkokat, bunkereket tekintették meg szakszerű vezetés mellett. A szimpozion utolsó napján, július 6-én Alois Adler a stájerországi munkásmozgalom kezdeti, történelmi jelentőségű lépéseit tárgyalta, különös tekintettel a katolikus táborra. Cvetka К napóic-Krhen pedig a hainfeldi kongresszus Horvátországban és Szlovéniában észlelhető hatásáról tartott magvas beszámolót. Vázlatosan említette a munkásegyletek, a munkásújságok, a szakterületenként működő szakszervezetek kérdését. A vitában Kabos Ernő fejtette ki Alois Adlerrel szemben a hazai kutatásban a katolikus munkásmozgalomról kialakult véleményt. Rámutatott azonban, hogy a munkásmozgalom-történetnek e hazai területén még csupán előmunkálatokkal rendelkezünk. Farkas Gábor, a Fejér megyei Levéltár igazgatója a Fejér megyéből származó történeti adatokat ismertette, és megállapította, hogy Magyarországon a keresztényszocialista mozgalom nacionalista irányt képviselt. A szimpozion egyes előadásai után számos értékes hozzászólás hangzott el, amely közül csak néhányat említünk. Erényi Tibor a nemzeti keretek között bontakozó munkásmozgalom szerepére mutatott rá a humanista tradíciók ápolásában. Ladislaus Lang a nemzetiségi kérdés helyi sajátosságainak kérdését vetette fel. Vörös Károly a szlovéniai munkások magyarországi alkalmazásáról (salgótarjáni gránerek, Tiszaszabályozási munkálatok) idézett а XIX. század harmadik negyedéből származó adatokat, s a különböző nemzetiségű munkások a Monarchián belüli áramlásának kutatására hívta fel a figyelmet. Kanyar József, a Somogy megyei Levéltár és Horváth Ferenc, a Vas megyei Levéltár igazgatója Somogy megyei, ill. fiumei levéltári forrásokat ismertettek a délkelet-európai munkásmozgalom nemzetközi kapcsolatainak feltárásához. Johann Seedoch kiemelte az osztrák bányászok aktív szerepét az ottani parasztmozgalmakban. Paul W. Both az osztrák munkáséletmód-kutatás nehézségeként említette, hogy a kezdeti statisztikai kimutatások eléggé megbízhatatlanok. A szimpozion végén a küldöttségek vezetői foglalták össze az eredményeket. August Ernst néhány fogalmi kérdés (konzervativizmus, szocializmus) eltérő értelmezésére hívta fel a figyelmet, és megállapította, hogy a sziszeki tanácskozás ráirányította az érdeklődést a szociológiai aspektus fontosságára a történettudományban. Vörös Károly áttekintette az eddigi „mogersdorfi" szimpozionok tanulságait; hangsúlyozva, hogy az eddig feltárt regionális sajátosságok immár kezdenek egymással felismerhető módon összapcsolódni, és belőlük kibontakoznak egyfajta regionális fejlődés közös vonásai: pl. a kőszegi szimpozion, mely a terület sajátos kisvárosi fejlődését világította meg, sokban magyarázza a később ezekben a központokban kibontakozó munkásmozgalmat is. A sziszeki tanácskozás utat nyitott az e bázison felépülő regionális kultúra történeti kutatásának irányában. A szlovén delegáció nevében AntoSa Leskovec fejezte ki köszönetét a részvevőknek, az előadóknak egyaránt. Bogdan Krizman professzor a Horvát Történelmi Társulat nevében mondott búcsút a szimpozion részvevőinek. A következő szimpoziont 1975-ben ismét Mogersdorfban rendezik meg. A szervező bizottság témaként a régió XVIII —XIX. századi közoktatási problémáinak