Századok – 1974

Folyóiratszemle - North D. C.: Túl az új gazdaságtörténeten 1011/IV

1012 FOLYÓIRATSZEMLE Ezek a korlátok mind a választott elméletből következnek. A neoklasszikus elméletnek két fő hibája van. Nem is szándékozik megmagyarázni a hosszú távú folyamatokat, ós a rövid távon is csak tökéletes piac feltételezése mellett releváns. Ezen a piacon a tranzakciós költségeket nullának tekintik. Holott fel kellett ismernünk, hogy a játékszabályok érvényesítése szinte soha nem jár költségek nélkül, és ezek a költségek a gazdasági rendszerek problémái gyökereinél helyezkednek el. A gazdaságtörténet lényege éppen ezeknek a játékszabályoknak a fejlődóstörténete. Az eddigieknél tágabb értelemben felfogott gazdaságtörténet megalapozásának két alternatívája van: vagy feladni a neoklasszikus elméletet és újrakezdeni mindent; vagy úgy kiszélesíteni vonatkoztatási rendszerét, hogy ezeket a problémákat belefoglalhassuk. Ez azt jelenti, hogy továbbra is elfogadjuk a hasznosság maximalizáló magatartás alapvető voltát, és megnézzük, mit lehet ezzel kezdeni a játékszabályok elmélete, a tulajdonjogok elmélete, az állam gazdasági szerepének elmélete és az önellátó gazdaság elmélete terén. Ez esetben a mikro-elmélet egy része válik a tágabb értelmezés alapjává. 1. A neoklasszikus elmélet annyiban jó szolgálatot tett az új gazdaságtörténetnek, hogy a választás elmélete lényegbevágó eleme a gazdaságtörténet értelmes kérdésfeltevéseinek. 2. A tranzakciós költségek figyelembevétele tág horizontot nyit a kutatások előtt, hiszen a termelékenység változása a múltban Sokszor a tranzakciós költségek csökkenéséből következett. Ennek a tényezőnek a figyelembevétele radikálisan átformálja a gazdaságról alkotott régi képet. 3. Szükség van az önellátó családi gazdaság elméletére, különös tekintettel a demográfiai tényezőkre. A demográfia és a gazdaságtörténet ma már külön diszciplínának számít, de együttműködésükre nagy szükség van. 4. Szükség van a vegyes gazdasági rendszerek, а с aládi gazdaság, az önkéntes gazdasági szervezetek, az állam és a piac együttélésének magyarázatára. Ez vezet a gazdasági intézményrendszerek elméletéhez. 6. Rá kell térni a politikai egységekben történő gazdasági döntések elméletének kidolgozására. Ha ezeket a pontokat elfogadják, akkor a jövő gazdaságtörténete lényegesen el fog majd térni a mai kutatási irányoktól. 1. Nemcsak az utolsó kétszáz óv gazdaságtörténetét kell kutatni. A gazdaság problémái nem ilyen újak. 2. Egy szervezett gazdasági rendszer nemcsak javak és szolgáltatások, hanem egyben a védelem ós igazság termelését is involválja. A gazdasági rendszer egy kontinuum, amelyben a tisztán önkéntes szervezet útján, vagy tisztán állami beavatkozás útján való irányítása szélsőséges eset. A legfontosabbak azok az egységek, amelyek mindkettőt egyesítik, mint pl. a középkori majorság. 3. Ahogy a technológia fejlettsége befolyásolja a gazdasági alapegységek méreteit, ugyanúgy befolyásolja a haditechnika a politikai alapegységek méreteit. 4. A hanyatló politikai gazdasági egységek vagy a sikertelen növekedési kísérletek tanulmányozása sokkal érdekesebb mint a sikeres egységeké. A neoklasszikus elmélet nem tudta megmagyarázni a hanyatlást vagy a stagnálást. 5. A gazdasági rendszerek növekedése vagy hanyatlása a két szektor — a javak és szolgáltatások, illetve a védelem és igazság — növekvő vagy csökkenő termelékenységének a függvénye. Csak az első szektort vizsgálni hibás képhez vezetett. A gazdaság változását a kettő kölcsönhatása magyarázza. Ennek a kölcsönhatásnak több alaptípusa is elképzelhető, amelyeket röviden fel lehet vázolni. Ezeknek a feladatoknak a teljesítése jó időre elfoglalhatja a gazdaságtörténészeket. Nem szabad persze olyan illúziókat táplálni, hogy ezek a tézisek a végső igazságot mondanák ki e kérdésben. (The Journal of Economie History, 1974. 1. szám, 1—7. I.) H. A külföldi gazdaságtörténeti folyóiratszemlét írták: Hont István (H.), Menyhárt Lajos (M.), Niederhauser Emil (N.) ós Orosz István (O.).