Századok – 1974

Folyóiratszemle - Kovalcsenko I. D.: A mezőgazdasági piac és az agrárrendszer jellege az európai Oroszországban a XIX. század végén és a XX. század elején 1006/IV

1006 FOLYÓIRATSZEMLE I. D. Kovalcsenko: A mezőgazdasági piac és az agrárrendszer jellege az európai Oroszországban a XIX. század végén és a XX. század elején A tanulmány azzal a megállapítással kezdődik, hogy a szovjet történészek az elmúlt 10—15 év során sokat tettek a jobbágyfelszabadítás utáni korszak orosz faluja agrárrendszerének és társadalmi struktúrájának tanulmányozásában. Monográfiák és cikkek sora jelent meg, amelyek az agrárviszonyok általános tendenciáit és jellegét, a földbirtoklást és földhasználatot, a parasztság rétegződését és a földesúri gazdaság fejlődését világítják meg, tehát az agrárrendszer minden olyan alapkérdését, amelyek a falu új társadalmi szerkezetének kialakulási folyamatát tükrözik. Ennek ellenére a szerző úgy látja, hogy az érintett korszak agrárviszonyainak kutatása egészében mégis csak a kezdeteknél tart. Ezt bizonyítja, hogy nincs még meg az agrárrendszer alapvető vonásainak egyértelmű és világos magyarázata. A kutatók között nemcsak részletkérdéseket érintő viták vannak — amelyek egyébként természetesek a tudományos kutatásban —, de homlokegyenest ellenkező nézetekkel találkozunk az alapvető, sarkalatos kérdésekben is. Ennek okát abban látja, hogy nem elégséges az elméleti kérdések kidolgozása, korlátozott a kutatások konkrét történeti megalapozottsága, s nem tökéletesek a rendelkezésre álló adatok feldolgozásának és elemzésének módszerei. Az ismertetendő tanulmány éppen ez utóbbi területen lép előre, amikor a legmodernebb matematikai módszerek segítségével elemezve a rendelkezésre álló forrásanyagot, az oroszországi agrárpiac fejlettségének színvonalát és hatását az agrártársadalomra vonja vizsgálódásai körébe. A cikk a tőkés agrárpiac elméleti problémáinak tisztázása után két nagy kérdéscsoporttal foglalkozik: az oroszországi mezőgazdasági piac fejlődésének szakaszai és színvonala a XIX. és XX. század fordulóján, s ennek alapján az agrárrendszer alapvető vonásai az adott időszakban. Az agrárpiacnak, mint történeti kategóriának — a szerző megállapítása szerint — két fő formája van, s ezek a fejlődésnek minőségileg is különböző stádiumát képviselik. A fejletlenebb formában a piac nem más, mint az árucsere területe. Ilyen minőségében kialakulása és fejlődése elválaszthatatlan a kereskedelmi tőke kialakulásától és fejlődésétől. Fejlettebb formájában az agrárpiac az árutermelés kategóriája, olyan objektív törvényszerűségek megnyilvánulásának területe, amelyek szabályozzák a mezőgazdasági termelést. A piac két formája elválaszthatatlan a kapitalizmus fejlődésének két szakaszától, azaz attól a folyamattól, amelyben először a közvetlen termelők önellátó gazdasága árutermelővé, majd az árutermelő gazdaságok tőkés üzemekké alakulnak. Az egyszerű árupiacon az árak alapja és szabályozója az áruk értéke, azaz az előállításukhoz társadalmilag szükséges termelési költség. A kapitalista piacon az árak kialakulásának és mozgásának alapja a termelési ár, plusz profit. A kapitalista piac kialakulásának folyamata következésképpen abban áll, hogy a piaci áraknak az áruk értéke általi szabályozása fokozatosan átalakul a termelési árakkal való szabályozássá. Az egységes kapitalista piacon az árak szabályozója az egységes termelési ár (a termelés átlagos költségei, plusz átlagprofit). Ennek beállta jelzi a kapitalizmus érett, magasan fejlett formájának megszilárdulását. A tanulmány első része ezt a fejlődést vizsgálja két metszetben, a XIX. század 80-as éveiben és a XX. század első évtizedében három jellegzetes piaci tényező: a legfontosabb termelési eszköznek tekinthető igásállatok, az emberi munkaerő és a földbirtok piaci árának elemzésével. Megállapításai szerint az igásállatok piaca mindkét időszakban alapvetően paraszti jellegű volt, az állománynak mintegy 85%-a paraszti tulajdonban volt, így a piacviszonyokat is a paraszti termelés határozta meg. Oroszország legfőbb lótenyésztő körzetei a Volga két partján fekvő, az előurali és a délorosz sztyeppei kormányzóságok voltak. Az igásállat-piac volumene a századfordulón gyorsabban nőtt, mint a mezőgazdasági termelés általában. A mezőgazdasági munkaerő piaca nem volt annyira egytípusú, mint az igásállatoké. A munkaerő eladói természetesen az elszegényedett parasztok, vásárlói azonban nemcsak földbirtokosok, hanem parasztok is. Az 1880-as évek végén a mezőgazdasági munkaerőpiac kb. 3,5 millió főt számlált. A munkaerő legnagyobb Szállítója a középső csernozjom vidék, legnagyobb felvevői pedig a déli kormányzóságok voltak. A földbirtok-piacnak sokkal szűkebb bázisa volt, mint az igásállatnak vagy a