Századok – 1974

Folyóiratszemle - Crouzet F.: A XIX. századi francia gazdasági növekedés újragondolása 999/IV

FOLYÓIRATSZEMLE 999 Tyzenhauz tevékenységét a történeti irodalom már részletesen feldolgozta, így Kozlovszkij nem tér ki rá bővebben, ellenben két mágnási nagybirtok sorsát kíséri végig. Az egyik a XVI. században felemelkedő Radziwill család egyik tagjáé, Karóié, akinek halálakor (1790) 35 800 gazdaság volt a tulajdonában, ténylegesen azonban mindössze 10 700, mert részben már örökölt zálogba adott birtokokat (csak az egyik járásban 32 birtokból 20 zálogban volt), ill. maga is újabb birtokokat zálogosított el. A példa egyértelműen a nagybirtok tönkremenését mutatja, amit maga a herceg kétízbeni, több éves emigrációjával magyarázott, rokonai viszont költekezéseivel és a rossz birtokigazgatással. Alkalmasint mindkettő hozzájárult a hanyatláshoz. Az egykori Radziwill-birtokok egy részét a felemelkedő középnemesség tulajdonként is megszerezte. A másik példa az Oginski-családé, amely ugyan a Rurik-dinasztia rokonának számította magát, de a XVIII. sz. derekáig nem volt vagyonos. Viszont ekkor Marjan Micha! Oginski ós két fia, Ignacy és Tadeusz nagy számban vásároltak birtokokat tönkremenő középnemesektől. A családtagok közt azonban felosztották a szerzett birtokokat, így Tadeusz unokája, Michal Kleofas újfent csak kisebb birtokot örökölt. Ő azonban ismét birtokokat vásárolt, bár eredeti birtoka már súlyosan meg volt terhelve adósságokkal: 1791-ben egyik rokonáét 12 millió aranyért, átvállalva még 8 milliónyi adósságát is. Ezzel Karol Radziwill után a második helyre került a mágnások sorában. A vásárlás mellett eladással is foglalkozott; felhasználva a felélénkülő pénzforgalmat, élénk üzleti kapcsolatban állt varsói bankokkal. Tyzenhauz és Chreptowicz mellett azok közé tartozott, akik már inkább tőkés módon gazdálkodtak, kevesebbet termelt saját fogyasztásra, mint a mágnások átlagban; különféle pénzforrásokat használt fel ő is, bár többnyire pénzügyi-kereskedelmi jellegűeket, míg Tyzenhauz a robot növelésével és ipari létesítményekkel, Chreptowicz épp ellenkezőleg a robot felszámolásával, pénzjáradékra való áttéréssel és mezőgazdasági és ipari üzemeiben bérmunka alkalmazásával fokozta jövedelmeit. Oginski a majorsági gazdálkodásra kevesebb gondot fordított, pénzügyletei azonban szorosan hozzákötötték a bankokhoz, és amikor 1793-ban a varsói bankok csődbejutottak, a következő évben Oginski is tönkrement. Ez azonban már sokkal inkább a burzsoá vállalkozó tönkremenése volt, mint Karol Radziwill esetében. Egészében véve tehát azt lehet mondani, hogy az addig szilárd földbirtokviszonyok Belorussziában az adott korszakban valamelyest mozgásba lendültek. A nagybirtok uralkodó szerepe megmaradt, de egyre nőtt ezen belül az emelkedő középbirtokosoké; a fejlődő árutermelés és pénzgazdálkodás kezdte aláásni a feudalizmus alapját, a földtulajdont. A változások a nagybirtokosok politikai állásfoglalását is érintették, mert az újfajta gazdálkodásba bekapcsolódó mágnások és nemesek érdekelve voltak a pénzgazdálkodás akadályainak a felszámolásában, tehát hívei voltak a lengyel—litván állam megreformálásának. A tönkremenő nagybirtokosok viszont éppen a régi rendtől várhatták helyzetük megmentését, ezért minden reformkísérlettel szembenálltak. (Rocznihi Dziejów Spolecznych г Oospodarczych 1962. 33. köt. 61—68. I.) 5 N. François Crouzet: A XIX. századi francia gazdasági növekedés'újragondolása Az első világháború előtti francia gazdaság története jó ideig élénk vita tárgyát képezte Franciaországban, sőt külföldön is, mindenekelőtt az Egyesült Államokban. Sajnos legtöbbször előbb alkottak ítéletet a francia gazdaság fejlődéséről, és csak ezután igyekeztek ezt magyarázatokkal alátámasztani. A pesszimista előítéletek támogatói egész könyvtárnyi irodalmat írtak össze a francia gazdaság elmaradottságáról, a stagnálás okairól, a fejlődés akadályairól, a szűk keresztmetszetekről. Ezt végigolvasva csak csodálkozhatunk azon, hogy ez a gazdaság mégis fejlődött. Az új kvantitatív kutatások egy sokkal kiegyensúlyozottabb ábrázolást tesznek ma már lehetővé. A francia gazdasági növekedés egyetlen átfogó kvantitatív feldolgozása a Jean Marczewski vezetése alatt álló közgazdász-csoport által kiadott Histoire quantitative de l'économie française. A munka célkitűzése az volt, hogy a nemzeti jövedelem minden összetevőjének fejlődését végigkísérjék. Ehhez persze sok adatot extrapolálni kellett. Az ambiciózus célt még nem érték el, mert a szolgáltatási szektort eddig nem sikerült beépíteni az összképbe.