Századok – 1974
Tanulmányok - Duczynska Ilona: Theodor Körner és a katonapolitikai vita a Schutzbund kérdésében (1927–1933) 91/I
102 DUCZYNSKA II.ONA minden erejét be kell majd vetnie a munkásosztály ellen, beleértve az állami erőszakszervezeteket (hadsereg, rendőrség, csendőrség). Szellemi és fizikai téren egyaránt. Reakció a hadseregben és a biztonsági szerveknél !" Tehát az államhatalom erőszakszerveinél kiépítendő befolyásáért bizony keményen meg kell majd küzdeni. Korner azonban politikai világképe alapján meggyőződéses demokratikus lojalista volt. Ameddig a polgárság a parlamenti többség felett rendelkezik — így kezdődik memorandumának ,,A kormány törvénytelenségei" című szakasza —, addig rendelkezhet az államhatalom összes erőszakszerveivel is. A munkásosztály a reakciós törekvésekkel szemben csak demokratikus eszközökkel vívhatja meg harcát. „Minden egyéb törvényellenes és így formái-jogi2 1 ellenállásba ütközik." Nyilvánvalóan van egy olyan fordulópont, melynél a kormány de jure törvényessége de facto törvénytelenségbe csap át. — Minél több sikert ér el demokratikus úton a szociáldemokrata párt, „annál gyakrabban fogja maga a kormány a törvényességet megsérteni. Amíg a demokrácia és a törvények megsértése a kormány illetve a kormány szervei által csak részleges2"1 , azaz csak egyes testületekre vagy egyes tartományokra (Länder) szorítkozik, addig a nép eltűri a törvényellenességeketP Ez olyan felismerés, amely századokon keresztül belejátszik a parancsuralom és az ellene való lázadással kapcsolatos gondolkodásba. Aquinoi Tamástól Thomas Jeffersonig és Huey P. Newtonig, akik tanításaikat egy jogtalan uralom ellen való lázadás jogáról ugyanezzel a kezdetben lemondó gondolatmenettel kezdik, mielőtt elismernék az erőszak alkalmazásának szükségességét a polgárháborúban. A szent tudós szerint ha a zsarnokság nem fajul el túlzott mértékben, jobbnak látszik a tiranniszt, mely még bizonyos korlátokat figyelembe vesz, ideig-óráig megtűrni, semmint a zsarnok elleni vállalkozásokkal olyan veszélyekbe kerülni, melyek súlyosabbak mint maga a tirannisz. („Et quidem si non fuerit excessus tyrannidis, utilius est remissam tyrannidem tolerare ad tempus, quam contra tyrannum agendo multis implicari periculis, quae sunt graviora ipsa tyrannide.")24 Thomas Jefferson, az amerikai függetlenség atyja szerint pedig valójában az óvatosság parancsolja, hogy régtől fennálló kormányt ne igyekezzünk jelentéktelen és átmeneti okokból megváltoztatni: ennek megfelelően minden tapasztalat arra mutat, hogy az emberiség inkább hajlandó elszenvedni a rosszat — már amíg az elszenvedhető —, semhogy felemelkedjék azáltal, hogy eltörli az uralkodó viszonyokat, melyeket megszokott. („Prudence, indeed, will dictate that governments long established should not be changed for light and transient causes; and accordingly all experience hath shown that mankind are more disposed to suffer while evils are sufferable, than to right themselves by abolishing the forms to which they are accustomed.")25 Két évszázaddal később, börtönének cellájából, Huey P. Newton, a 21 Saját kiemelés. 22 Saját kiemelés. 23 Saját kiemelés. 24 D. Thomas Aquinas: De Rebus publicis, et Principum institutionis. Lugduni Batav., Mairi 1651. Libri IV. — De Regimine Prineipum, Libri Primi Caput VI., p. 28. 25 Thomas Jefferson: Declaration of Independence. A Kongresszusban 1776. júl. 4-én adott Függetlenségi Nyilatkozat. Ld. Henry Steele Commager: Documents of American History. New York, 1946. 100.
