Századok – 1974
Tanulmányok - Korom Mihály: Horthy kísérlete a háborúból való kiválásra és a szövetséges nagyhatalmak politikája (1944 október) - II. rész 1062/V
1088 KOROM MIHÁLY zót, és az állítólag — Rahn szerint — elvben meg is ígérte, liogy a magyar csapatok nem nyitják meg a frontot a szovjetek előtt.26 0 A Rahn-nal emiatt szükséges további kapcsolat fenntartására Horthy Lakatost jelölte ki.26 1 A kormányzó ezekkel a felemás lépésekkel október 15-én már a koradélutáni órákban gyakorlatilag is megszegte az előzetes fegyverszüneti megállapodást. Ugyanis annak értelmében minden kapcsolatot meg kellett volna szakítani Németországgal, és meg is kellett volna támadni a német csapatokat. Horthynak ez a tette egyenes folytatása volt annak az álláspontnak, amely szerint „finn megoldást" szeretett volna elérni. Azzal is tisztában volt a kormányzó, hogy ezzel a fegyverszünetet eleve meg fogja szegni. Németország vállalt megtámadásával kapcsolatban még 14-én kisbarnaki Farkas tábornoknak a következőket jelentette ki: ,,. . . a fegyverszüneti egyezmény e pontját (anémetek megtámadását — K. M.) majd valahogyan kijátszom."26 2 Űgy tűnik, hogy a kormányzóban a németek meg nem támadásának a gondolata 14-én és 15-én a korábbi napokhoz képest is nagymértékben megerősödött. E napokban a miniszterelnöknek, az egész kormánynak, közvetlen tábornokainak, a két német küldöttnek egymás után ígérte meg, illetve magyarázta azon óhaját, hogy nem fogja, nem akarja hátbatámadni volt szövetségesét. Utassy ezredesnek 15-én du. 1/2 6 órakor Malinovszkij követeléseire azt válaszolta, hogy „az oroszoknak meg kell érteni, hogy lelkileg nem tudja összehozni, hogy a németeknek hadat üzenjen".26 3 Pedig ekkor már, 15-én délután, még a Rahnnal való találkozás előtt, Horthy egyéb intézkedései szerint is, a németekkel való további tanácskozás helyét a fegyveies fellépésnek kellett volna átvennie ! Ugyanis már Veesenmayer távozása után a kormányzó utasítást adott a proklamációj a és hadparancsa rádióba történő beolvasására és ezzel együtt parancsot adott a vezérkari főnöknek is, hogy Guderian ultimátumára ne válaszoljon és az 1. és 2. hadseregnek szóló titkos parancsot bocsássa ki. Mivel a német csapatoknak a finnországihoz hasonló kivonulását nem tudták elérni, egyre lehetetlenebbnek tűnt a Horthyék által annyira óhajtott „csak leválás" a német szövetségről, ,,csak elszakadás" Hitlertől, de nem a teljes „átállás" a szövetségesek oldalára, vagyis a hadüzenet és a katonai szembefordulás kihagyása. Ennek a felismerésnek kezdetén, a Veesenmayerrel folytatott tárgyalást követően a kormányzó kiadta fentjelzett intézkedéseit, köztük a katonaiakat is, mert azért a kormányzó környezete számolt esetleges német ellenintézkedésekkel is. De úgy tűnik, hogy az alapállás továbbra is az volt, hogy Horthy-Magyarország és katonai ereje ne lépjen fel kezdeményezőként, támadólag a német megszállók ellen, — ami nélkül az adott helyzetben nem volt biztosítható a siker —, hanem lehetőleg összeütközés nélkül próbáljon a maga részéről elválni a volt szövetségesétől és csak védekezésre szorítkozzanak a magyar erők egy esetleges német támadással szemben. Az ebben a szellemben és céllal is létrejött intézkedések végrehajtása során keletkeztek az első, szervezetlenséget, irányításnélküliséget és káoszt muta-280 Rudolf Rahn: Ruheloses Leben. Düsseldorf, 1949, 265 — 267. Idézi: Rozsonyói Á.: i. m. 880. A Rahn-nal folytatott ilyenirányú beszélgetésről Horthy Miklós csak annyiban emlékezik meg, amennyiben arról ír, hogy a „finn példa" alapján állva szerette volna elkerülni, hogy a magyar fegyverszünet eredményeként a szovjet csapatok a németek hátába kerüljenek (i. m. 273 — 274). 261 Uo. és PI. Arch. Gy. 1954. Az 1944. okt. 15-i koronatanács ülésének jkve. 262 Idézi: Macartney : i. m. 393. 263 OL. Filmtár. 16721. Utassy vallomása.
