Századok – 1973
Közlemények - Grickevics Anatolij: A pravoszláv egyház helyzete a Litván Nagyfejedelemségben és a nemzeti-vallási harc a magánföldesúri városokban 942/IV
A PRAVOSZLÁV EGYHÁZ HELYZETE A LITVÁN NAGYFEJEDELEMSÉGBEN 965 felelően az istentiszteletet korábban kezdődik, hogy közvetlenül fél tízre be is fejeződhessék, amikor is meg kell szólalnia apiaera hívó harangszónak."14 8 Akózművesek ugyanis előnyben részesítették a vásárt az istentisztelettel szemben. 1747-ben Radzivill intézője, a főúr megbízásából felszólította a koreliesi elöljárót, hogy szigorúan követelje meg a korelicsiektől a templomba járást. Mert mint írja: „az isten dicséretére és a mise meghallgatására lusta alattvalók a vasár- és ünnepnapokat nem tartják be".14 9 A herceg intézője azt javasolta az elöljárónak, hogy a kézműveseket és a polgárokat tízesével ossza be, s a „tizedeseket" tegye felelőssé, hogy a „tized" minden tagja látogassa a katolikus vagy az unitus templomot Korelicsben. Az istentiszteletre nem járók minden elmulasztott nap után 6 groszy büntetést fizettek a templomnak. Továbbá 10 botütést is kaptak. Lehetőség volt arra, hogy a család valamelyik 10 évesnél idősebb gyerek tagja helyettesítse a szülőket. A „tizedes" „tizede" élén volt köteles vagy az unitus, vagy a katolikus templomban megjelenni. Vasár- ós ünnepnapokon minden munkavégzés tilos volt. Akik ezt a tilalmat megszegték, 12 groszy büntetést fizettek és 20 botütést kaptak a , templom előtti téren.150 Az összehasonlítás kedvéért analóg rendelkezéseket lehet példaként említeni. így pl. a vilnói katolikus székesegyházhoz tartozó Gorvol' helységet, ahol nem volt katolikus templom, csak unitus. Gorvol' 1739-ben kelt szabályzatában az áll, hogy a lelkészek vasár- és ünnepnapokon a mise után a hívekkel együtt imádkozzanak ós törekedjenek, hogy azok mindegyike velük mondja a „Miatyánkot" ós a „Hiszekegyet". A hívek, a helység, annak külterületei és a környező falvak lakói kötelesek voltak templomba járni, s ennek érdekében egymást követően két misét rendeztek (külön-külön pappal), hogy mindenki bejuthasson a templomba. A helységben és a környező falvakban ! is „tizedeseket" jelöltek ki, akiknek „tizedeik" élén kellett templomba járni és azt is elérni, hogy a vonakodók járjanak. Ha ezt nem tették meg, harminc botot kaptak.151 I Végül is megállapíthatjuk, hogy a katolizálás időszakában, a XVIII. század végéig, a pravoszlávia megőrizte pozícióit Belorusszia magánföldesúri városaiban, jobban mint a királyi városokban, különösen a középső részeken (Szluck, Kopilj) és a keleti területeken (Dubrovno, Sklovó, Bihov stb.). Mindezt elősegítette a városi polgároknak a pravoszlávia megtartásáért folytatott harca, a cári kormány aktív beavatkozása a lengyel belügyekbe, és részben a vallási kérdések terén egyes arisztokraták politikája városaik pravoszláv polgáraival szemben, amely számolt mind a polgárok harcával, mind a cárizmus politikájával, sőt a pravoszláv vallású belorussz köznemesség és pravoszláv papság álláspontjával is, akik korábbi jogaik és kiváltságaik megőrzésére és helyreállítására törekedtek. Közép-és Nyugat-Belorusszia magánföldesúri városaiban természetesen a katolikus és unitus vallás volt túlsúlyban. Mindezek ellenére a belorussz nép katolikussá, ill. lengyellé tételére irányuló kísérletek, amelyek vallási alapon akarták megosztani és így egyik részt a másikkal szembefordítani, nem hoztak komoly eredményt. A belorusz feudális urak többségét és a városi polgárok egy részét leszámítva, akik katolizálódtak és ellengyelesedtek, a belorusz unitusok és a belorusz katolikusok széles rétegei, elsősorban a parasztok, nemzedékeken át megőrizték anyanyelvüket, kultúrájukat, népszokásaikat ós belorusz néptudatukat, utódaik pedig a XIX. század második felében a formálódó belorusz nemzetet alkották. A katolikus, unitus és pravoszláv papság kiváltságos rend maradt. A magánföldesúri városok papsága feudális birtokos lett, a városokban feudális előjogokkal rendelkezett, 148 Uo. 149 CGIA BSzSzR, f. 694, op. 2, d. 3598; 21. 150 Uo. 151 Archiwum Panstwowe Krakowa i wojewodztwa Krakowskiego, Archiwum Sanguszkowskie, w 544/1. 10 Századok 1973/4.
