Századok – 1973
Közlemények - Grickevics Anatolij: A pravoszláv egyház helyzete a Litván Nagyfejedelemségben és a nemzeti-vallási harc a magánföldesúri városokban 942/IV
A PRAVOSZLÁV EGYHÁZ HELYZETE A LITVÁN NAGYFEJEDELEMSÉGBEN 943 Az 1552-es polocki revízió a pravoszláv egyházi méltóságok birtokait mutatja ki Polock-vajdaság területén. E szerint a polocki, avityebszki és a msztyiszlavl-i érsek (egyébként polocki püspök), aki ebben az időben Germán Litavor Hrebtovics volt3 (belorusz pravoszláv mágnás családból származott), csupán a Polock-vajdaság területén három, összesen 12 faluból álló birtokkal rendelkezett, amelyek 357 „kéményt" (udvart) foglaltak magukban, különböző kategóriájú parasztokkal, továbbá az ő hűbérese volt két utazó bojár és két utazó szolgáló ember,4 „akik lóval szolgálnak uruknak". A polocki érsek háború esetén birtokairól 60 lovat állított ki.5 A kolostorok is feudális birtokosok voltak. Az említett revízió tünteti fel a „Fenséges Megváltó kolostort, amelyet a polocki apátnő, Uljana nővér vezet". Ez a pravoszláv apáca-kolostor 23 faluval és „teleppel" rendelkezett, amelyekben 285 parasztcsalád élt, s ugyancsak a kolostor vazallusa volt egy szolgáló katona, aki „lóval szolgál".6 Az 1565-ös „Litván katonai összeírás"-ban feljegyezték, hogy a vilnói katolikus püspök, Valérián herceg 50 lovasból és 16 gyalogosból álló egységet állított ki a hadseregbe.' Az 1567-es „Litván katonai összeírás" tanúsága szerint a Grodno kerületet ós a poleszje-i Novogrudok kerületet magába foglaló Szupraszl'szki pravoszláv kolostor birtokairól az apát 27 lovasból álló egységet állított ki.8 Valérián herceg, a vilnói püspök ekkor 100 lovast ós 50 gyalogost állított ki.9 Ily módon a XVI. századra a Litván Nagyfejedelemség területén különösen kiváltságos renddé vált a papság. A legfelső egyházi hierarchia tagjai mind származás szerint, mind tényleges helyzetüket tekintve feudális nagyurak voltak, akiknek a földjein feudális függésben levő parasztok szenvedtek az elnyomástól. A XV—XVI. században a Litván Nagyfejedelemségben a pravoszláv egyház területi-hierarchiája a következő volt-: 1. a kijevi főegyházkerület (élén közvetlenül a Litván Nagyfejedelemség pravoszláv egyházának feje, a metropolita állt), amelyhez Vilno, Troki, Novogrudok és Kijev vajdaságok területe tartozott, azaz Belorusszia, Litvánia és Ukrajna területének jelentős része; továbbá ehhez a főegyházkerülethez tartozott Zsmud' vidéke, a Szluck-hercegség, és volt idő, amikor Galícia és Podolia is; 2. a polock-i egyházmegye (eparchia), amelynek élén érsek állt, s amelyhez Polock, Vityebszk és Msztyiszlavl vajdaságok területe tartozott, valamint Riga pravoszláv lakosai; 3. a pinszk-i és a turovi egyházmegye; 4. a Vlagyimir —breszt-i egyházmegye (Volhinia vajdaság egy része, Breszt —Litovszk vajdaság és a Podlasie vidék).1 0 Továbbá a szmolenszki, csernyigovi, Luckosztrog-i egyházmegyék és három egyházmegye Galícia azon részein, amelyek Lengyelországhoz tartoztak. A Litván Nagyfejedelemség, azon belül Belorusszia pravoszláv főpapjainak lajstromai tanúsítják, hogy a XV. században, hasonlóan az előző századhoz, jelentős részük Konstantinápolyból küldött görög (vagy ritkábban bolgár), akiket laza kapcsok fűztek a helyi feudális csoportokhoz, s ennek következtében a nagyfejedelmi hatalom támasz-3I. Csisztovics: Ocserk isztorii zapadno-ruszszkoj cerkvi. Csaszt' I. (Fejezetek a nyugati orosz egyház történetéből. Szankt-Peterburg. 1882. 155. 4 Polockaja revizija 1552 g. К izdaniju prigotovil I. I. Lappo (Az 1552-es polocki revízió). Moszkva. 1905, 165 — 167. 5 Uo. 167. 6 Uo. 167 — 170. 7 Ruszszkaja Isztoricseszkaja Bibliotéka. Tom 33 (Orosz Történeti Könyvtár. Petrograd. 1915, 237. 8 Ua. 433-434. 9 Ua. 439. 10 1. Csisztovics: i. m. 121 — 136, 146 — 151, 157—164.
