Századok – 1973
Tanulmányok - Balogh Sándor: A fakultatív vallásoktatás kérdése és az egyházak (1947 tavasza) 906/IV
A FAKULTATÍV VALLÁSOKTATÁS KÉRDÉSE ÉS AZ EGYHAZAK 927 mégpedig döntően „vallásos érvekkel". De a katolikus klérus valójában még arra sem volt megfelelően felkészülve, hogy elvi vitákba bocsátkozzék a fakultatív vallásoktatás képviselőivel. Ezt egyébként maga Mindszenty bíboros is kénytelen volt beismerni. „A Hittanárok és Hitoktatók Országos Egyesületét szintén felkérni — hangzott a hercegprímás utasítása —, hogy az egész kérdést elméleti és gyakorlati szempontból szakszerűen és sürgősen dolgozza ki, hogy a legalaposabb hozzászólásra mi is készen legyünk; másrészt a parlamenti vitába is adhassunk anyagot. Nagyszombatra már készen kellene lennie. Addig is egy-egy jobb érvet be lehetne ereszteni a sajtóba."8 4 A hercegprímás azonban nem várt a hitoktatók és hittanárok egyesületétől igényelt anyag elkészültére, hanem a csanádi püspökkel is kidolgoztatott egy „iskolás" körlevél-tervezetet, amelyet 1947. március 22-én Grősz József és Czapik Gyula érsekeknek is elküldött véleményzés céljából.8 5 A klérus tehát az erkölcsi 84 EPL 3020/1947. sz. i. A katolikus hitoktatók egyesületének elnöki tanácsa valóban el is készítette az igényelt anyagot, amelyet az egyesület képviselője 1947. ápr. 11-én juttatott el Mindszentynek (EPL 2331/1947. sz. i.). A későbbiekben lényegében ezt sokszorosították és terjesztették a papság körében. Emellett az A. C. külföldről, többek között a British Council „segítő készsége folytán" is igyekezett olyan dokumentumokat beszerezni, amelyek a fakultatív vallásoktatás kérdésében elfoglalt katolikus álláspontot támaszthatták alá (EPL 2135/1947. sz. i.) 85 A körlevél-tervezet azt a célt tűzte maga elé, hogy részletesen megindokolja a katolikus klérusnak a kötelező hitoktatással kapcsolatos állásfoglalását. E szerint a fakultatív vallásoktatás hirtelen erőltetése akkor, amikor az országnak sokkal súlyosabb problémái kívánnának megoldást, a katolikus körökben azt az érzést kelti, hogy „lappangó kultúrharccal" állnak szemben. „Úton-útfélen halljuk a jelszót: előbb demokráciát, azután szocializmust. Azt hisszük a hitoktatás kérdésében is, ha nem is általánosan ez a szándék: előbb fakultatív hitoktatást, azután semilyen hitoktatást, végül materialista vüágnézeti oktatást ! Mi úgy érezzük — hangzott a csanádi püspök körlevél-tervezete —, hogy Istentől reánk ruházott hivatásunk szellemében mindjárt a kezdetnél fel kell emelni szavunkat, nehogy készületlenül találjanak bennünket a további támadások a keresztény nevelés ellen és meginduljunk a lejtőn a hitetlenség felé" (EPL 3020/1947. sz. i.). A körlevél-tervezet azt állította, hogy a kötelező vallásoktatás éppen oly kevéssé sérti a lelkiismereti szabadságot, mint a kötelező földrajz, történelem stb. tanítása. Hiszen a vallásoktatás szabadságára hagyja minden embernek, hogy a hittanórán hallottakat elfogadja-e vagy sem. Ugyanakkor ott, ahol komoly veszély fenyegeti a lelkiismereti szabadságot, nem történik intézkedés. így sokan panaszkodnak arra, hogy a meggyőződésüktől „távolálló pártokba" kényszerültek, ha el akarták kerülni a politikai üldözést, a B-listát és egyáltalán az állásvesztést. Hasonlóan a lelkiismereti szabadság sérelmét vélte a körlevél-tervezet felfedezni az állami tankönyv-monopóliumban is. A körlevél-tervezet szerint nem helyes a külföld példájára sem hivatkozni a fakultatív vallásoktatással kapcsolatosan, mert a külföldet nem kell mindenben „utánzandó példának" tekinteni. A körlevél-tervezet konkréten utalt arra is, hogy Nyugaton is több államban kötelező a hitoktatás. Ott, ahol viszont eltörölték azt, mint pl. Franciaországban, a vallástalan nevelés teljesen csődbe jutott. Ezzel szemben Angliában a munkáspárti kormány vezeti be „valamilyen formában" a valláserkölcsi oktatást. A fentieken túlmenően a körlevéltervezetből az derül ki, hogy a kötelező vallásoktatásra állítólag a társadalmi haladás és az általános műveltség szempontjából is feltétlenül szükség van. Nem is beszélve arról, hogy a vallástalansággal együttjár a családok felbomlása, a gyermekbűnözések szaporodása és a serdületlenek prostitúciója. De arról sem mulasztott el a körlev-tervezet szólni, hogy kötelező vallásoktatás nélkül a 3 éves terv is kudarcra lenne ítélve, mert nélkülözné az erkölcsi tényezőt. Végül a körlevél-tervezet arról szólt, hogy az egyház milyen álláspontot foglal el azokkal a szülőkkel szemben, akik elvonják gyermekeiket a hitoktatástól. Az ilyen szülők a körlevél-tervezet szerint olyan súlyosan vétkeznének, hogy a gyónásban sem kaphatnának feloldozást: „Sőt az sincs kizárva, hogy az Egyház súlyosabb esetben kiközösítéssel büntesse az olyan híveket, akik ilyen fontos kérdésben mint a hitoktatás, neki nem engedelmeskednek" (EPL 3020/1947. sz. i.). A körlevél-tervezetet április folyamán módosították és majd csak azt követően bocsátották ki.
