Századok – 1973
Közlemények - Földesi Béla: Deákélelmezés a XVII. századi magyarországi protestáns iskolákban 64/I
DEÁKÉLELMEZÉS A XVII. SZ.-BAN 83 Sokkal szélesebb skálán mozgott a gergelynapi köszöntés é6 adománygyűjtés, régebbi szokás is mint a balázsolás. A XVII. században egész Közép- és Nyugat-Európában ismeretes adománygyűjtési forma volt. A gergelyjárásban Szent Gergely pápa emlékét igyekeztek megőrizni, akit az iskolák patrónusának tekintettek.70 Évszázadokkal ezelőtt, amikor még egységes iskolarendszerről és tankötelezettségről nem beszélhetünk, Gergely napját (március 12.) tekintették a téli tanítási időszak befejezésének és a tavaszi munkák egyik kezdési időpontjának. Ezen a napon történt az új tanítók „felfogadása" és a tanulók toborzása is, mely szerves egységet alkotott a tanítók és tanulók jövedelmének kiegészítésével. Minden évben Gergely napján a tanulók a rektor vezetésével elmentek „Gergelytjárni". Ilyenkor a rektor néhány értelmes és jóhangú tanítványával megjelent a családoknál és ott gergelynapi verseket, úgynevezett Gergelyiádákat adtak elő. Innen az elnevezés is: Gregoriatio, s az előadott versek gyűjtő fogalma: carmina Gregoriada. A tanulók számára — hasonlóan a balázsoláshoz — nagy élményt jelentett ez az esemény. Csináltak egy zászlót, azt díszesen felszalagozták, maguk is legjobb ruhájukat vették fel, fakardot kötöttek oldalukra és pántlikás kalapot fejükre. Az utcán fegyelmezetten, szinte katonás rendben mentek. Többnyire gyalog jártak, de Erdélyben lóháton is. Dugonics András írja, hogy „a várost körüljárták vagy lovon vagy némelyek gyalog. Villogtatták kardgyokat, de senkit se vágtak."7 1 Ezek voltak a Gergely katonái, akik elnevezésüket onnan kapták, hogy Gergely napján katonákat — tanulókat — verbuváltak, kardot ós nyársat viseltek, amire a kapott ajándékokat szúrták fel. Ezt példázza az alábbi beköszöntő is: Jó napot Uraim ! meg ne ijedjetek ! Hogy kardos vitézek jönnek közibetek, Mert ezek nem fognak senkit egzekválni, Hanem tsak katonát jöttek verboválni. Míg a balázsnapi verselésekben a beköszöntő után a háziak dicsérete és az adománygyűjtés volt a fő szempont, addig a gergelynapi verselésben a tanulók toborzása, iskolai tudásuk fitogtatása és csak azután az adománygyűjtés. Ennek megfelelően változtak az egyes vidékeken a Gergely napján mondott köszöntők is. Polgárdiban például ezt a verset mondták: Gergel pápo naptya ma van ez világon, Iparkogygyá gyerek, mer maj viszünk oskolábo; Sokat üté otthun a kuszkoba, Sokat kandikátá a pempős fazikba; Pisti, Peti, Laczi, bögretörő Jankó, Adán, Józsi, Ferkó, tikkergető Palkó, E mind egytü egygyik uskolábo való. A gyűjtést végző Bánki Ferenc hozzáteszi, hogy ez a vers „Gergő napra való. Ahun hat esztendős gyerek van, oda emennek, ott emongyák a gyerekek, osztán a mit akarnak annak nekijek, a tanittóné meg osztán meg süti, a za züvéjük lesz, mer azok eszik inog."7 2 70 Barna Leander: Nagy szent 1. Gergely pápa. Budapest. 1926. 71 Dugonics András: Példabeszédek és Jeles mondások. Szeged. 1820.1. köt. 145.1. 72 Magyar Nyelvőr VII. 1878. 284-285. 1. 6*
