Századok – 1973
Krónika - Az V. Nemzetközi Történelemtanítási Szimpoziumról (Szabolcs Ottó–Unger Mátyás) 857/III
KÉZAI SIMON GESTA IIUNGAROTUJMA 857 meg, hogy mind a krónikák, mind Kézai szerint a Kálmán-kori vállalkozáshoz a-Dalmáciából Apuliába való átkeléshez a velenceiektől béreltek hajókat.) Végül ott voltak a teriddk 1270 december —1271 januárjában is a Messinából Catonába való átkelésnél is.7 4 Kézai mesternek tehát kétségtelenül volt alkalma akár a Dalmáciából Barlettába való átkelésnél, akár Messina ós Catona közt megismerkedni e közép-európai ember számára ismeretlen hajófajtával (hiszen egyik vagy másik alkalommal bizonyára ő maga is ilyennek a fedélzetén utazott), s megtanulni nevét. De csakugyan jól megtanulta ! E szót ugyanis az általa leírt formában csakis a nápolyi királyságban tanulhatta meg. Mert bár e hajófajta általánosan használatban volt a Mediterraneumban, annak neve mind a spanyolban, mind az észak-itáliai (genovai, velencei stb.) dialektusokban mélyhangú formában terjedt el (tarida, tarrida, tarita stb.), ez ment át a középgörögbe is ( tarida, tarita), csupán csak adél-francia (provençal) és a nápolyi dialektusban gyökeresedett meg magashangú terida, teride, terita, territa alakjában. Az 1269 — 71. évek nápolyi iratváltásaiban következetesen mindig terida vagy terita.15 A Kézai művében — s csakis ott — felbukkanó territa tehát nem általában Kézai olasz nyelvismeretének, hanem e helyen kifejezetten ós csakis az Apuliába érkező, majd Messina és Catona körül megfordult Kézai követ járásának cáfolhatatlan lenyomata a műben. De a másik perdöntő nyelvi nyom nem kevésbé szuggesztív. E tanulmány elején láthattuk, hogy Kézai egy Beauvoir nevű francia helységhez kapcsolja a catalaunumi csatát, s e helyet két ízben is Belvider, campus Belvider formában nevezi meg (c. 11, 13). (Szóltunk a bővebb szövegek valamennyi kódexében szereplő szövegromlásokról is, ami e helyütt is egyértelműen Kézai szerzősége mellett tanúskodik.) A hagyomány vagy kombináció eredetéről nem tudunk többet mondani, mint Eckhardt S., legfeljebb azt kockáztattuk meg, hogy egy Beauvoir helység Lyon mellett is volt, ahol a jelek szerint maga Kézai is megfordult valamikor, s ahová különös módon maga is lokalizálja az ütközetet. De mivel magyarázható, hogy egy francia helynevet ebben a sajátos olaszos-latinos formában említ meg a szerző? Ez annál feltűnőbb, mert viszont, mint láttuk, egy másik francia helynevet — e korban magyar írónál szokatlan módon, de éppen ezért franciaországi útjának bizonyságaként — franciául írt le (Chalon). A francia névforma a XIII. században Biauveoir, Biauvoier, Belvoyr stb. volt. A kulcs ez esetben is alighanem teljes biztonsággal a francia—olasz jellegű nápolyi udvarban található meg, ahol 1270 körül Anjou Károly kíséretében több „de Beauvoir" családnevű francia lovag tartózkodott, köztük pl. Simon de Beauvoir udvari lovag, Bari tartomány iustitiariusa, egy ideig a királyi flotta viceadmirálisa és a király marsallja (marescalcus regis) testvéreivel, Guiotval és Tamással együtt, valamint két másik testvér, Theobald és Richárd. Nevük latin szövegben (s e korban még túlnyomórészt latin a hivatali nyelv) mindig és szabályszerűen: de Bellovidere,7e Pontosabban, a nápolyi udvar latinsága éppen a francia és olasz hatásoknak, terminusoknak azt a sajátos vegyületét mutatja,7 7 amely — kissé romlott, de félreismerhetetlen formában — a Kézai-fóle Belvider alak sajátja. E nyomon tovább is hatolhatunk. Kézai művében, mint ismeretes, a magyarországi latinságban szokatlan módon felbukkan a mariscalcus id est militiae suae princeps méltóságnév (c. 39). Igaz, hogy marsaili móltóság a Birodalomban is volt, ám egészen MDEA I. 17 (12. sz.). Később aztán (szept.) Barletta és Trani kereskedőitől béreltek e célra hajókat (uo. 29). '4 I Registri, VI. 160 (824), 172 (892) stb. 75 C. Battisti—O. Alessio: Dizionario Etimologico Italiano. V. Firenze. 1957. 3759 (vö. 71. jz.). 76 Durrieu: i. m. (62. jz.) II. 282 — 283. 77 Ennek jellemzésére ld. Durrieu: i. m. 221.
