Századok – 1973
Tanulmányok - Szűcs Jenő: Társadalomelmélet; politikai teória és történelemszemlélet Kézai Simon Gesta Hungarorumában - II. rész 823/IV
KÉZAI SIMON GESTA IIUNGAROTUJMA 853 odailleszthette a visszaemlékező író a történethez. Most már sejtésünk kezd bizonyosra válni: Kézai Simon ott lovagolt annakidején Sixtus mester familia'jixbíín a Nápolyban rendelkezésére bocsátott négy hátasló egyikén Messina felé. Bizonyosságunk akkor szilárdul meg véglegesen, ha követjük őt további útján. Természetes, mint mondottuk, hogy a magyar király „tiszteletreméltó" követe, társaival együtt követte az udvart. Anjou Károly vonulásának útját napról napra pontosan követni tudjuk, ahogy napi 15 — 20 km-t haladva, időnként pihenőt tartva, haladt immár Itáliában északnak.6 3 Catonát január 29-én odahagyva, az út február 7-ig Calabria tartományán vezetett át, miközben Nicastronál (febr. 1.) beérte a francia király kíséretét (Seminaria —Rosarno — Monteleone —Nicastro—Cosenza—Tarsia—Rocca Imperiale), hogy aztán észak felé négy nap alatt Basilicata területén (Torre di Mare-Matera) átvágva, február 12-én már Apulia földjén haladjon tovább a menet (Canosa—Tresanti—Noia) a Foggia városában levő királyi palotáig. Február 16. és 21. közt a kancellária nem adott ki oklevelet. Az eddig egyenesen északnak tartó királyi menet itt élesen nyugat felé fordult, átvágott a félsziget közepe táján húzódó hegyeken, s február 21-én már Capuában, Terra di Lavoro (Terra Laboris, másként Caserta) területén folytatta az utat, éspedig a ma is meglevő úton, ismét északnak tartva, a király és népes kísérete Calvi és Mignano érintésével február 28-án a bencések szent hegyéhez, Montecassinohoz érkezett,64 hogy másnap felkerekedve Cepranon át már pápai területen előbb Viterbóba, majd Rómába (ápr. 4.) vonuljon be. Sixtus mester és társai, V. István követei kétségtelenül az udvar kötelékében kísérték végig Anjou Károlyt ezen az úton 1271 január-februárjában, ha nem is okvetlenül követték már Rómába. Az út azokon — s csakis azokon — a tartományokon vezetett át, ahol a hun történet Zoard kapitánya diadalmasan végigsarcolta Dél-Itáliát. A menet, mint mondottuk, szomorú, de annál fényesebb és látványosabb volt; két király és a nyugat-európai arisztokrácia válogatott lovagsága haladt itt baneriumai alatt. Kézai Simon pszichológiáját immár elég jól ismerve, érthető: ez az élmény oly erős volt, olyannyira kínálkozott, hogy majdan, több mint évtized múlva nem állta meg, — beleírta saját dél-itáliai „kalandozását" a hun történetbe. Hiszen maga is megjárta Itália legdélibb csücskét; miért ne juthattak volna el oda a fél világot meghódító hunok is? Zoard elképzelt kalandozása ugyan némileg más sorrendben rohanja le ugyanezeket a tájakat (előbb kerül sorra Apulia, s ezt követően Calabria, Catona környéke, végül Terra di Lavoro és Montecassino), de ez pszichológiailag ugyancsak érthető: Kézai Simon is először Apulia valamelyik kikötőjében lépett Dél-Itália földjére Dalmácia felől, s minthogy neki olyan útvonalra volt szüksége, amely Ravennából kiindulva előbb Itália keleti partvidékét pásztázza végig, majd nagy félkörrel, a legdélibb pontot is érintve, a nyugati partvidéken vezet vissza Montecassinoig, s onnan vissza Ravennába, — nemcsak pszichológiailag, hanem „logikusan" is helyénvalónak látszott ez a csekély módosítás, amely egyébként éppen a pontos földrajzi tájékozottság bizonyítéka. Ki tudja, nem kalandozott volna Zoard Rómáig és Viterboig is, ha a magyar követség — mint való-63 Durrieu: i. h. — Hogy Nicastronál érte be a francia udvart, Sternfeld: i. m. 304. — Guillelmus de Nangis leírásában (Oesta Philippi III. regis, с. 10) a Trapaniban való patraszállás, a palermói tartózkodás után a francia király Messinába érkezett „ubi aliquibus diebus perendinans, Farum navigio transiit et Galabriam subintravit. Tunc regionis illius fines pertransiens et terram Apulie ingrediens. . ." stb. (itt elbeszéli a királyné halálát még Calabriában, majd) „Rex igitur postmodum terram Apulie, Laboris et Campanie pertransiens, per urbem Ferentini venit Romám." MGH Scriptores XXVI. Hannoverae. 1882. 667 — 668. 61 Február 28.: San Germano. Ez a későbbi Cassino, az apátság hegyének oldalában fekvő városka. 3 Századok 1973/4.
