Századok – 1973
Tanulmányok - Szűcs Jenő: Társadalomelmélet; politikai teória és történelemszemlélet Kézai Simon Gesta Hungarorumában - II. rész 823/IV
860 SZŰCS JENŐ személyesen királya ügyében Anjou Károlyhoz. Az események világosan úgy rekonstruálhatók, hogy IV. Béla időközben bekövetkezett halála (1270. máj. 3.), V. István egyeduralkodó királlyá emelkedése volt az a mozzanat, ami miatt a még IV. Béla életében (legkésőbb áprilisban) Budáról eltávozott népes magyar küldöttség diplomatáját újabb instrukciókkal kellett ellátni, sőt haladéktalanul a távollevő Anjou uralkodó után küldeni. Ezért meneszthette az új király Nikodém főesperest még a nyáron vagy kora ősszel a nápolyi királyságba. Ha tehát csakugyan valószínű, hogy az 1270 májusában Apuliában partra szállt comüiva, a kis Mária díszkísérete „reprezentáns" vezetője az óbudai prépost, Ákos mester volt, legalább oly mértékben kézenfekvő, hogy diplomáciai „szakembere" Sixtus mester lehetett, s kíséretében alighanem más Itália-szakértő klerikusok is részt vettek. Maga az a fontos új momentum, amely V. István részéről ezt a sürgősséget indokolta, sajnos nem ismeretes; annál több részletet és körülményt árulnak el a források Sixtus és társai útjáról. A nápolyi főkapitány ós helytartó az említett körlevéllel egyidejűleg, november 30-án rendelkezett, hogy egy málhás és négy hátas (nyerges) lovat bocsássanak Sixtus mester rendelkezésére, s rendeljenek mellé, valamint az őt kísérő Rajnáid klerikus mellé nyolc napra szóló fegyveres lovas kíséretet.55 Sixtus mester csakhamar el is indulhatott Nápolyból, s Campania után Calabrián végiglovagolva, Catonában — az átkelőhelyen — Szicíliába áthajózva már jóideje várakozhatott Messinában a balsikeres kereszteshadjáratból csak lassan hazafelé vonuló Anjou Károlyra, amikor 1270. december 27-én az akkor Szicília belsejében, Castrogiovanniban időző király utasította Messina alsecretusát, hogy a városban tartózkodó Sixtus mester és kísérete (família sua) — azaz, mint láttuk, összesen négy személy — költségeire utaljon ki 10 vagy legfeljebb 16 uncia aranyat.s® Nagy sürgés-forgás színtere ezekben a hetekben Messina; a város várja az Afrikából visszatérő királyt a járvány által megtizedelt egész francia kereszteshaddal együtt, amelynek balszerencséjét még fokozta, hogy már Szicília nyugati partján, Trapani kikötője előtt szörnyű vihar tört ki, s a több napon át őrjöngő tenger habjaiban nemcsak a hajóhad 18 hajója, hanem többezer lovag ós zsoldos pusztult el (november 18 — 22.).57 Anjou Károllyal együtt várja a város királyának unokaöccsét, az új francia királyt, III. (Merész) Fülöpöt és a vele együtt vonuló francia grófokat és kíséretüket, akik mind egyelőre Palermóban pihenik ki fáradalmaikat. Anjou Károly már Palermóból, december 13-án értesíti Messina kormányzóját, hogy a francia kereszteshaddal együtt „rövidesen" Szicíliából Apuliába készül vonulni, ezért a Messina kikötőjében horgonyzó átkelőhajókat (usceria) sürgősen javíttassa ki, de azon felül még a Messina és Catona kikötőjében 55 „Ultimo novembris ibidem [1270. nov. 30., Nápoly, vö. az előbbi folion: „Datum Neapoli, XXVIII nov. XIV. ind." = 1270]. Scriptum est baiulis Neapolitanis, quod V equitaturas, unam ad bastam et IV ad sellas, ad opus magistri Sisti clerici et nuntii . . . regis Ungarie ad regiam proficiscentis presentiam conducentes, loerium per VIII dies patronis equitaturarum ipsarum . . . iuxta assisiam Curie persolvatis . . . etc." I Registri VII. 22 (69. sz.); Giudice: Codice III/2. 239. — Hast a „teherhordó nyereg" (Du Cange: Glossarium, I. 595); Loerium „praetium conductionis" (uo. V. 136). 56 1270. dec. 27., Castello Johannis. „Vicesecreto Messane, ut daret et assignare procuret X vei usque ad XV uncias auri . . . notario Raynerio Beni pro expensis magistri Sisti cancellarii Strigoniensis, nuncii regis Ungarie et familie sue existentium in Messana." Kiadta már (ezúttal a XIV. ind. helyes feloldásával) MDEA I. 30 (28. sz.). Vö. I Registri, VI. 163 (839. sz.). — Raniero Beni nótárius nyilvánvalóan azonos Baynerius de Florentiaval (vö. 54, 66. jz.). A dátum helyét illetően: Wenzel hibásan azonosította azt a Villa S. Giovanni melletti Pezzo Ponte várral, mert — mint Anjou Károly alább idézendő itineráriumából kitűnik — a király ekkor Palermóból már távozva, s Catania, Taormina, majd Messina felé tartva, Castrogiovannibexi tartózkodott. 57 Stemfeld: i. m. 287.
